Győzelem az utolsó tétmérkőzésen

- Lehet három részre bontani, de sok értelmét nem látom, mert menet közben egészében kell kezelni a fehérvári futballt, elemezni, kihozni belőle a tanulságokat, azokat, amelyek előre visznek. Amennyiben mégis három részre bontom, akkor a bajnokság várakozáson felül sikeres volt. Viszont a Magyar Kupát sajnálom, de nem tudom igazán értékelni. Azt a ködbeszakadt, Újpest elleni meccset nem tudom hová tenni, és nem csak szakmailag. Nekem is olyan érzésem volt, mtha egy idegen bolygón lettünk volna, ahol egyik csapat sem kapott igazán lábra. A visszavágót viszont egyértelműen igen, ahol egy kínos játékvezetői tévedés áldozataként tudom csak zárni, még akkor is, ha az otthoni vereség döntő volt. Mert ritkán áll úgy egy edző a kispad mellett, hogy tudja, hozható a mérkőzés, így a továbbjutás, ám derült égből villámcsapásként vágott be az ítélet, ami el is intézte a csapatomat, hiszen az Újpest ellen ötven percig emberhátrányban voltunk, s ebben a helyzetben még nem tudtuk teljesíteni. A Ligakupa pedig mindenki számára teljesen érthető dolog volt, ezt a sorozatot elsősorban arra használtuk, amire kell: tartsuk ritmusban a kevesebb lehetőséghez jutó játékosokat, ami részben sikerült és részben nem, de közben a másodlagos eredményeket is hoztuk. - kezdte a Vidi vezetőedzője.

- Többször is hangoztatta korábban azt a fehérvári miliőt, ami a csapatot körülveszi. Ez lényeges szempont?

- Igen, nagyon fontos, mert meg kell nézni: a Fejér megyei, fehérvári és környékbeli életben, miliőben miként tudjuk elhelyezni a mostani csapatot, s ezt is az egységes egész részeként kell kezelni. Ami a nagyobb dimenziójú megközelítést illeti a hangulat és miliő szempontjából. Aki ismeri a komoly profi csapatokat, legyen az például a Real Madrid, a Barcelona vagy a Bayern München, az tudja: olyan komoly miliő van, ami löki, attól megy előre a rendszer, ott mindenkinek fel kell szállnia a vonatra, s onnan nincs kiút. Valaki vagy ott halad együtt a pozitív árfolyamon, vagy kifelé. Mi úgy látjuk, hogy nálunk ez az előre robogó expressz nincs meg, egy külön egységként közlekedik a fehérvári futball, ma még számomra megjósolhatatlan úton haladva. Mert ahhoz, hogy azok az álmok, amelyeket ezek a rendkívül lelkiismeretes, komoly klubvezetők dédelgetnek, ahhoz ma még én nem látom a biztos utat. Mert hiába rohan előre a klubunk egy szuper honlappal, amikor a többi gondolatot vivő terület még csak vicinálisként halad. Azt majd az idő megmutatja, megadja választ, hogy mire hivatott ez a egész fehérvári miliő, mert ehhez nem elég a tulajdonosok gazdasági erőfeszítése, nem elég a szakmai akarat, itt valami találkozásnak kell létrejönnie, ami ezt a tehetetlenségi nyomatékot megadja mindenkinek, s ennek a vége egy komoly európai csapat lehet. Na én ezt nem tudom mondani, hogy teljesíthető-e. Ezt az összes tapasztalatom mondatja velem. A másik tényező, a feltételek adottak a legmagasabb szintű szakmai munkához, ezen a téren csak finomításokra van szükség, hiszen van egy kiváló akadémiánk, illetve technikai centrumunk, Fehérváron egy remek, de nyilván modernizálásra szoruló létesítményünk, s ezek alapvetően nem befolyásolták a munkavégzés feltételeit. Az a fejlesztés, ami még kell, az folyamatban van. De azért van még mit csinálni.

- Ami a szorosabb szakmai értékelést illeti...

- Hiába szakmázunk, ha nincs például labda az edzésen. Az eddig elmondottak is az év végi értékelés szerves részét képezik, nem csak az, hogy a balszélen a Nagy Dani mit csinál. Nem kerülhetjük meg a dolgokat. Mert az is lényeges, hogy a fehérvári miliő nem elég arra, hogy nemzetközileg is ütőképes csapatot csináljunk. Ha egy bajnokságra törő csapat egy hazai mérkőzésére csak 1800 nézőt hoz ki, annak sok jövője nincsen... Szakmai téren csak minimális dolgot tudok mondani, a játék és a helyezés önmagáért beszél. Vezetjük a bajnokságot, bár nem olyan pontszámmal, ahogy várható lett volna, de a legtöbb gólt szereztük, a legjobb gólkülönbségünk van, egységes, a szakmai törekvéseket betartó a csapatjátékunk, de minden téren javulnunk kell. A nézők lelkesítése érdekében tettük mindezt, de hazudnék, ha ez lenne a szakma csúcsa. Próbáltuk a játékosállományt is ennek megfelelően alakítani, de sok hibát elkövettünk, mert jó néhány olyan játékos van, akiknek nem itt lenne a helyük, de ezt menet közben tapasztaltuk. De megítélésem szerint szakmailag nagyon nehéz közelíteni, mert a jövőről kell beszélnünk. A legmagasabb költségvetésű Debrecen a legjobb példa: ugyan szép bevételei voltak a BL miatt, de még legalább négy-öt nemzetközi szintű játékost kellett volna igazolni az eredményesség érdekében. Mert hiába jutnánk ki mi is a BL-be, ha csak vereségeket szenvednénk, ami visszatetszést váltana ki a szurkolóinkból.

- Említette, hogy menet közben kiderült: vannak olyan játékosok, akik nem valók a csapatba. Változás?

- Figyelem a nemzetközi mezőnyt, a nálam bölcsebb edzőket, és látom, miként építik a csapatukat. Folyamatosan teszik ezt, vagy a játéko-sok életkora vagy szakmai szempontok, vagy a pénz miatt. Az hiba lenne, ha visszatekintenénk az építkezésben, hogy például miért nincs itt a Dajics, Bozics. De előbb vagy utóbb elmegy tőlünk Nagy, Horváth és Alves, akiket figyelnek. Folyamatosan dolgozunk az ilyen ügyeken, de az ő pótlásuk mellett más posztokon is gondolkodunk. Jelenleg még teljesen fölösleges lenne neveket mondani, azt, hogy kik távoznak és kik érkezhetnek. Megígérem az olvasóknak és a szurkolóknak, hogy amikor reálisan megalapozottá válik a távozók és az érkezők névsora, akkor azonnal nyilvánosságra hozzuk. Akikről viszont nyiltan lehet beszélni, azokat a szurkolók is látták. Így nem igazán tudom hova tenni Demjént, aki ragyogó képességű futballista, de itt nem kapott lábra. Purovics a befektetett pénzhez képest nem tett annyit, hogy itt kellene tartani, bár nagyon sok lehetőséget nem kapott.

- Edzőként nyár óta viszi a csapatot. Nem bánta meg?

- Ezen egyáltalán nem gondolkoztam, de nem volt nekem esélyem arra, hogy mást csináljak. Teszem a dolgomat, aztán meglátjuk, hogy mi jön majd ki belőle. De örömmel teszem, mert nekem az a legnagyobb boldogság, ha kint lehetek a pályán.

Az utóbbi évek, évtizedek legjobb NB I-es eredményét produkálta idén ősszel a Videoton FC labdarúgócsapata, hiszen a tabella első helyéről várhatja a tavaszi folytatást. A klub vezetői három vasat tartottak a tűzben, s ebben a bajnokság, a Magyar Kupa és a Ligakupa volt a fontossági sorrend. Ezekből csak a Magyar Kupa lóg ki, hiszen a Vidi nem jutott tovább, a bajnoki szereplés önmagáért beszél, amíg a Ligakupában kétszeres címvédőhöz méltóan szerepeltek a piros-kékek. A fentiekről, az őszi szereplésről beszélt Mezey György.

- Lehet három részre bontani, de sok értelmét nem látom, mert menet közben egészében kell kezelni a fehérvári futballt, elemezni, kihozni belőle a tanulságokat, azokat, amelyek előre visznek. Amennyiben mégis három részre bontom, akkor a bajnokság várakozáson felül sikeres volt. Viszont a Magyar Kupát sajnálom, de nem tudom igazán értékelni. Azt a ködbeszakadt, Újpest elleni meccset nem tudom hová tenni, és nem csak szakmailag. Nekem is olyan érzésem volt, mintha egy idegen bolygón lettünk volna, ahol egyik csapat sem kapott igazán lábra. A visszavágót viszont egyértelműen igen, ahol egy kínos játékvezetői tévedés áldozataként tudom csak zárni, még akkor is, ha az otthoni vereség döntő volt. Mert ritkán áll úgy egy edző a kispad mellett, hogy tudja, hozható a mérkőzés, így a továbbjutás, ám derült égből villámcsapásként vágott be az ítélet, ami el is intézte a csapatomat, hiszen az Újpest ellen ötven percig emberhátrányban voltunk, s ebben a helyzetben még nem tudtuk teljesíteni. A Ligakupa pedig mindenki számára teljesen érthető dolog volt, ezt a sorozatot elsősorban arra használtuk, amire kell: tartsuk ritmusban a kevesebb lehetőséghez jutó játékosokat, ami részben sikerült és részben nem, de közben a másodlagos eredményeket is hoztuk. - kezdte a Vidi vezetőedzője.

- Többször is hangoztatta korábban azt a fehérvári miliőt, ami a csapatot körülveszi. Ez lényeges szempont?

- Igen, nagyon fontos, mert meg kell nézni: a Fejér megyei, fehérvári és környékbeli életben, miliőben miként tudjuk elhelyezni a mostani csapatot, s ezt is az egységes egész részeként kell kezelni. Ami a nagyobb dimenziójú megközelítést illeti a hangulat és miliő szempontjából. Aki ismeri a komoly profi csapatokat, legyen az például a Real Madrid, a Barcelona vagy a Bayern München, az tudja: olyan komoly miliő van, ami löki, attól megy előre a rendszer, ott mindenkinek fel kell szállnia a vonatra, s onnan nincs kiút. Valaki vagy ott halad együtt a pozitív árfolyamon, vagy kifelé. Mi úgy látjuk, hogy nálunk ez az előre robogó expressz nincs meg, egy külön egységként közlekedik a fehérvári futball, ma még számomra megjósolhatatlan úton haladva. Mert ahhoz, hogy azok az álmok, amelyeket ezek a rendkívül lelkiismeretes, komoly klubvezetők dédelgetnek, ahhoz ma még én nem látom a biztos utat. Mert hiába rohan előre a klubunk egy szuper honlappal, amikor a többi gondolatot vivő terület még csak vicinálisként halad. Azt majd az idő megmutatja, megadja választ, hogy mire hivatott ez a egész fehérvári miliő, mert ehhez nem elég a tulajdonosok gazdasági erőfeszítése, nem elég a szakmai akarat, itt valami találkozásnak kell létrejönnie, ami ezt a tehetetlenségi nyomatékot megadja mindenkinek, s ennek a vége egy komoly európai csapat lehet. Na én ezt nem tudom mondani, hogy teljesíthető-e. Ezt az összes tapasztalatom mondatja velem. A másik tényező, a feltételek adottak a legmagasabb szintű szakmai munkához, ezen a téren csak finomításokra van szükség, hiszen van egy kiváló akadémiánk, illetve technikai centrumunk, Fehérváron egy remek, de nyilván modernizálásra szoruló létesítményünk, s ezek alapvetően nem befolyásolták a munkavégzés feltételeit. Az a fejlesztés, ami még kell, az folyamatban van. De azért van még mit csinálni.

- Ami a szorosabb szakmai értékelést illeti...

- Hiába szakmázunk, ha nincs például labda az edzésen. Az eddig elmondottak is az év végi értékelés szerves részét képezik, nem csak az, hogy a balszélen a Nagy Dani mit csinál. Nem kerülhetjük meg a dolgokat. Mert az is lényeges, hogy a fehérvári miliő nem elég arra, hogy nemzetközileg is ütőképes csapatot csináljunk. Ha egy bajnokságra törő csapat egy hazai mérkőzésére csak 1800 nézőt hoz ki, annak sok jövője nincsen... Szakmai téren csak minimális dolgot tudok mondani, a játék és a helyezés önmagáért beszél. Vezetjük a bajnokságot, bár nem olyan pontszámmal, ahogy várható lett volna, de a legtöbb gólt szereztük, a legjobb gólkülönbségünk van, egységes, a szakmai törekvéseket betartó a csapatjátékunk, de minden téren javulnunk kell. A nézők lelkesítése érdekében tettük mindezt, de hazudnék, ha ez lenne a szakma csúcsa. Próbáltuk a játékosállományt is ennek megfelelően alakítani, de sok hibát elkövettünk, mert jó néhány olyan játékos van, akiknek nem itt lenne a helyük, de ezt menet közben tapasztaltuk. De megítélésem szerint szakmailag nagyon nehéz közelíteni, mert a jövőről kell beszélnünk. A legmagasabb költségvetésű Debrecen a legjobb példa: ugyan szép bevételei voltak a BL miatt, de még legalább négy-öt nemzetközi szintű játékost kellett volna igazolni az eredményesség érdekében. Mert hiába jutnánk ki mi is a BL-be, ha csak vereségeket szenvednénk, ami visszatetszést váltana ki a szurkolóinkból.

- Említette, hogy menet közben kiderült: vannak olyan játékosok, akik nem valók a csapatba. Változás?

- Figyelem a nemzetközi mezőnyt, a nálam bölcsebb edzőket, és látom, miként építik a csapatukat. Folyamatosan teszik ezt, vagy a játéko-sok életkora vagy szakmai szempontok, vagy a pénz miatt. Az hiba lenne, ha visszatekintenénk az építkezésben, hogy például miért nincs itt a Dajics, Bozics. De előbb vagy utóbb elmegy tőlünk Nagy, Horváth és Alves, akiket figyelnek. Folyamatosan dolgozunk az ilyen ügyeken, de az ő pótlásuk mellett más posztokon is gondolkodunk. Jelenleg még teljesen fölösleges lenne neveket mondani, azt, hogy kik távoznak és kik érkezhetnek. Megígérem az olvasóknak és a szurkolóknak, hogy amikor reálisan megalapozottá válik a távozók és az érkezők névsora, akkor azonnal nyilvánosságra hozzuk. Akikről viszont nyiltan lehet beszélni, azokat a szurkolók is látták. Így nem igazán tudom hova tenni Demjént, aki ragyogó képességű futballista, de itt nem kapott lábra. Purovics a befektetett pénzhez képest nem tett annyit, hogy itt kellene tartani, bár nagyon sok lehetőséget nem kapott.

- Edzőként nyár óta viszi a csapatot. Nem bánta meg?

- Ezen egyáltalán nem gondolkoztam, de nem volt nekem esélyem arra, hogy mást csináljak. Teszem a dolgomat, aztán meglátjuk, hogy mi jön majd ki belőle. De örömmel teszem, mert nekem az a legnagyobb boldogság, ha kint lehetek a pályán.