Góbi, irányító és bedobó - Az egykori, fehérvári center lánya is a kosárlabdát választotta

Az FKSE-ben állították ki az első igazolását, tavaly nyár óta a DKKA sportolója Góbi Maja Sára. A tavasszal lett a válogatott keret tagja. A név kötelez: édesapja az egykori válogatott center.

– Anyukám nem kosarazott, apukám természetesen igen. nem a szüleim unszolására, a saját döntésem alapján sportiskolába jártam, a Tóvárosi Általános Iskola növendéke voltam. Ha mozgásról volt szó, érthetően a kosárlabda volt a legszimpatikusabb. Az átlagosnál magasabb, 182 vagyok, tehát a termetem is indokolta ezt a sportágat. Apukám 2009-ben hagyta abba az aktív sportot Fehérváron, a meccseire természetesen jártam gyerekfejjel, de akkor még nem érintett meg igazán, később kezdtem megszeretni. Mindig a magasabbak között tartottak számon a tornasorban, jelenleg is csak egy lány magasabb nálam, ő is kosarazik, a csapattársam. Amikor kezdtem Gerlaki Krisztina és Bekő Zsolt foglalkozott velem, a következő szezontól pedig Zsolnay Gyöngyi lesz az edzőm. Örülök, hogy az új idényben vele dolgozhatok. Mindig élveztem a kosárlabdát, a tavasszal nagy megtiszteltetés ért, amikor meghívást kaptam az 1999-es születésűek négynapos, válogatott edzőtáborába, a fővárosba. A fehérvári klubtól én utaztam egyedül, a legtöbb lány Budapestről érkezett. Bízom abban, hogy a következő összetartáson is jelen lehetek, bár pontosan tudom, nagyon sokat kell fejlődnöm, ugyanis azok a lányok, akikkel együtt gyakoroltam a korosztályos együttesben, előttem járnak. Gyorsaságban és technikai képzettségben feltétlenül. Korábban hívtak Pécsre, a Rátgéber Akadémia, valamint Győrbe is, de úgy döntöttem, nem távozom, maradok Fehérváron. Ugyanis meggyőződésem, itt is megkapom azt a képzést, ami a fejlődésemhez szükséges. Egyelőre nem is szándékozom eligazolni. Három éve nehéz hónapokat éltem át, komoly veszélybe került, hogy magas szinten folytathatom a kosárlabdát, fájdalmaim voltak, az orvosok gerincferdülést állapítottak meg. Rossz volt a tartásom, akadt doktor, aki azt mondta, ezzel a háttal biztosan nem lehetek profi kosárlabdázó. Más specialista is megvizsgált, biztatóbb jövőképet festett, azóta gyógytornára járok, fűzőt hordok, a fájdalmaim megszűntek. Továbbra is teljes erőbedobással küzdök, hogy a céljaimat megvalósítsam, szeretnék felnőtt válogatott lenni, valamint, ha úgy alakul, külföldön is bizonyítani. Leginkább Spanyolországban és Olaszországban tudnám elképzelni magam, de ez természetesen még roppant távoli.

Édesapja, a tavaszi szezont a TLI Alba Fehérvár vezető-edzői posztján töltő, a nyártól Dzunics Braniszlav másod-edzőjeként dolgozó szakember, Góbi Henrik érthetően büszke a lányára.

– A most véget ért szezonban a felnőtt csapatnál végzett edzői, majd vezetőedzői munkám mellett délelőttönként egyéni képzéseket tartottam az akadémia játékosainak. Leginkább fiúknak, valamint a gyakorlásokon ott volt a lányom is. Az egy-egy elleni játékszituációk gyakorlása és a technikai képzés során volt parketten a fiúkkal. Remélem, sikerült Maja Sára tudását fejleszteni. Rajta múlik, élsportoló lesz, vagy sem. Bármit is csinál, segítem, legyen az kosárlabda, vagy tanulás, szeretném, ha mindenben a legjobbat érné el. Jól passzol, jól lát a pályán. Szorgalmas és lelkiismeretes, amibe belekezd, azt végigcsinálja. Büszke voltam, amikor meghívták a válogatottba, ezzel elismerték a munkáját. Az U16-os válogatott a nyáron Portugáliában szerepel az Eb-n, a lányom a bő keret tagja, de szerintem nem utazik a viadalra. Annak is örülünk, hogy a keret edzésein részt vett. Úgy gondolom, ha fejlődése töretlen marad, a következő seregszemlén már ott lehet. Bár a végleges magasságát még nem lehet tudni – az biztos, hogy női fog –, elvileg lehetne center is. Én azonban azt szeretném, ha a jelenlegi posztjait favorizálná, irányítóként, hátvédként szerepelne, ugyanis a gyűrű alatti munkához szerintem törékeny. Továbbá egyáltalán nem biztos, hogy elég magas lesz vérbeli centernek – mondja az édesapa, Góbi Henrik, egykori 40-szeres válogatott center.