Egy csapat a síneken túlról - Felejthetetlen három évet töltött a MÁV Előre az NB I-ben

Kevés olyan város van Magyarországon, amelynek egyidejűleg két csapata vitézkedett volna a legjobbak között. Az 1976-77-es bajnoki szezon kellős közepén azonban erről legfeljebb csak a legelvakultabb drukkerek beszélgettek néhány fröccs társaságában a Takarodó úti pályától néhány száz méterre eső Füttyös vendéglő árnyas fái alatt. A kék-fehérek ugyan jól kezdték a bajnokságot, ám 11 veretlen játéknap után tavasszal szertefoszlani látszott az álom. Aztán Fortuna Lechner Károlyék mellé állt, mivel a két első osztályú feljutó helyet elfoglaló PMSC és Vasas Izzó gárdái enyhén szólva komolytalan meccset játszottak. Az akkori MLSZ vezetés ezt nem díjazta, és nem kaptak pontot. Ez jól jött az Előrének, zsinórban nyolc meccset nyertek, így nevető harmadikként feljutottak. Kuriózum tehát, hogy a Videoton SC mellett Fehérvárnak két NB-I-es csapata volt. 1941-ben, és 1951-ben Szegednek, és 1959-ben Miskolcnak sikerült ezt a dicsőséget elérnie.

Székesfehérvár délkeleti határán, a vasútállomás és a MÁV műhely mögött, közvetlenül a mezők szomszédságában állt a MÁV Előre sporttelepe, amely azóta már Fehérvár Enthroners amerikai foci csapatának lett az otthona. A létesítmény sok nagy csatát megélt, a Loki, pedig három évig megőrizte NB I-es tagságát. Nem volt egyszerű, mert sokak szemét szúrta, hogy egy kis vasutas egyesület bebizonyítsa, hogy helye van a legjobbak között. A vasutas családból ugyanis többen is igényt tartottak volna erre, a Debrecen, valamint a Szolnok vezetése erőteljes lépéseket tett, hogy ne képviselje Fejér megyét három NB I-es egyesület. Dévényi Tibor a kék-fehérek „örökös elnöke", aki több mint harminc évig irányította a klubot, bizonyítékként felelevenítette az akkori MLSZ elnök Kutas István intelmét: „Vegyék tudomásul, hogy a MÁV Előre NB-I-es tagsága csak egy múló állapot!"

Néhány adalék a kezdetekről: 1977. szeptember 3-án a Takarodó úton nyolcezer néző előtt rajtoltak a Kaposvári Rákóczi ellen. A Szigethy - Eisemann, Szabó Gy., Hábersdorfer, Tóth Gy.- Ambrus, Hartyáni (Meggyes), Lechner - Sárközi, Sugár, Úr összeállítású gárda Sárközi István büntetőből lőtt találatával győzött a somogyiak ellen. Nehéz volt az első szezon, és végül néhány olyan bravúrt hajtott végre Szentmihályi Antal vezetőedző gardírozásával a csapat, hogy a 17. Kaposvárt megelőzve meghosszabbították tagságukat. A következő idényben visszatért Cs. Horváth Tibor Győrből, és sikerült egy igazán pengés középpályást, Lazsányi Lászlót leigazolni. Velük jelentősen erősödtek, és a bajnokság hajrájában nyújtott teljesítményüknek köszönhetően, zsebükben az Újpest skalpjával kiharcolták a bennmaradást. A harmadik NB-I-es évben nem tudtak a korábbiakhoz hasonlóan helytállni, és hősies küzdelem után kénytelenek voltak búcsúzni. A csapat megmozgatta a fehérváriakat, 51 NB I-es meccsüket 205 ezren látták. Más kérdés, hogy azóta a kék-fehérek kénytelenek voltak megszüntetni a szakosztályt, ám a szurkolók a mai napig is élénken emlékeznek a Loki NB I-ben eltöltött időszakára, és felejthetetlenek voltak ezek az évek több ezer fehérvári számára.