Sport

2009.06.19. 02:29

Édes évek jönnek?

Góbi Henrik négyszáznál is több albacompos mérkőzéssel a háta mögött úgy döntött, ennyi volt, kész, itt a vége. A center útja továbbra is a csarnokba visz - a civil állása mellett - a gyerekek edzőjeként.

Silye Sándor

Góbi Henrik, vagy ahogy mindenki nevezte, Ricsi , azért vállalta a legutóbbi szezont, hogy megszerezze második bajnoki aranyérmét az albásokkal, és a csúcson hagyja abba. Erre esélye is volt, mert az elmúlt 10 év legerősebb játékoskerete gyűlt Fejér székhelyén, mégis a csúcsra csak a nemzetközi kupában értek fel.

- Mindenképpen szép befejezést szerettem volna, azért vállaltam mindent, de nem sikerült - mondta.

Ricsi legendásan nagy küzdőnek számított. Az akarata ezúttal mégis kevésnek bizonyult. Miként látja az utóbbi hónapokat, miért nem sikerült célba érniük?

- Sok egyéni hiba adódott, ezt nem bírta el a csapat, így hamar búcsút kellett intenünk a bajnokságnak - vélte.

Felültünk az emlékezés vonatára, az induló állomáson, Vásárhelyen kezdtük, majd jártunk Szolnokon, Kaposváron, Székesfehérváron.

- Régen történt, de mégis mintha csak tegnap lett volna. Sok szép emlék fűz minden helyhez, csapathoz, a kezdéshez, a befejezéshez. Szolnokra szívesen mentem, hiszen bajnokaspiránsok voltak, sok válogatott játékossal, akiktől volt mit tanulnom, Berkics Lacitól, a legnagyobb királytól kezdve a légiósokig mindenkitől. Amikor elmentek, vagy abbahagyták, fiatalon fontos szerep várt rám, ennek megfelelhettem, mert hívott az Albacomp, és bajnok lettem itt. Hogy miért mentem el az első arany után Kaposvárra? Sajnálatos váltás volt, de Székesfehérváron nem kaptam volna nagy szerepet, míg Somogyban meghatározóként számoltak velem. A sors fintora, míg ott voltam, az Albacomp még két aranyat gyűjtött be, majd amikor visszahívtak, véget ért az aranyfolyam , a Kaposvár meg bajnok lett, igaz, a megszerzett fehérvári érmek kárpótoltak, de az összeset odaadtam volna egyetlen aranyért.

Vajon milyen emlékek ugranak be a játékosnak, ha maga mögé tekint?

- Olyan sok szép kép kerül elém, hogy egyszerűen nem tudok, és nem is akarok válogatni közülük. De persze a bajnoki arany fénye minden mást elhomályosít. És el ne feledjem, sok barátot szereztem a csapataimban. Nem csak a szépre emékezem, de persze az idő jóvoltából a hajdani rossz is szebbé válik.

Az utolsó kérdés: visszanézve van olyan, amit másként csinálna?

- Amit tettem, nem véletlenül tettem úgy, ahogy, mindenből próbáltam a maximumot kihozni. Bajnok voltam, 40 hivatalos válogatott meccsem volt, olyan vetélytársakkal, mint Czigler, Orosz, Sitku, Czigler, Dávid Kornél. Minden szép volt, jó volt, lesz miről mesélnem, mire emlékeznem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!