A sárosdi szkanderes, Barzsó Henrietta a felnőttek között is maradandót alkotna

Több mint harminc esztendeje már, hogy Sylvester Stallone a Túl a csúcson című amerikai filmben lecsúszott kamionsofőrként egy szkanderversenyen próbálja meg visszanyerni fia szeretetét. Kiduzzadó erek, eltorzult arcok, izzadság, eksztázis jellemzi a kilencvenperces alkotást. Részben hasonló élményekben volt, van része a 22 éves sárosdi Barzsó Henriettának is, aki eddig, juniorként, oda-vissza verte az ellenfeleket súlycsoportjában.

– Legutóbb Kecskeméten, az országos bajnokságon álltam rajthoz, ahol sikerült lemásolni a tavalyi eredményemet – kezdte beszámolóját az ifjú tehetség. – Két aranyat hoztam a mínusz 65, két ezüstöt pedig a plusz 65 kilogrammosok mezőnyéből.

Tehát két súlycsoportban is versenyez, ez azt jelenti, hogy figyelnie kell az alakjára?

– Nagyon is, a nemzetközi mezőnyben hatvan kilónál nem lehetek több. A hölgyektől amúgy nem illik megkérdezni, de most elárulom, 59 kilogrammot nyomok. Minden viadal előtt a mérlegre kell állnunk – nincs kivétel, mindenkinek be kell tartania a szabályokat! Magyarországon viszont a hatvanöt kilogramm alatti és feletti kategóriában is elindulok.

Mennyire jellemző a dopping?

– Sokszor szembetűnő jelei vannak annak, ha valaki nem természetes úton nyerte el a formáját. Főleg, ha az egyén kiugró eredményeket produkál, esetleg a semmiből előtűnve. Az élen végzők amúgy is sorsot húznak, hogy ki megy vizeletmintára, de szúrópróbaszerűen is történhet a dolog. Olyan is volt, hogy edzés közben kopogtattak be az ajtón a doppingellenőrök. Szerencsére hazánkban nem tudok ilyen esetről beszámolni, a nemzetközi porondon leginkább az oroszok hasalnak el – ők a legjobbak ugyan, de ők is vannak a legtöbben jelen.

Hogy készül egy szkanderes?

– Keményen! Én legalább hetente öt alkalommal edzek, sokszor a saját testsúlyommal vagy súlyzókkal – ez az időmtől és attól is függ, hogy mennyire fájnak a karjaim.

Ennyire kemény sportág?

– Leginkább az ökölvíváshoz tudnám hasonlítani: látványos, tele van feszültséggel, adrenalinnal. Én például sokszor arra sem emlékszem, hogy mi történt a pódiumon, annyira összpontosítok. A sérülésveszély nálunk is meg van: itt-ott fájhat, kenegetjük, ez benne van a pakliban. Nagyon oda kell figyelni a technikára, ha például valakinek gyenge a csuklója, az okozhat problémát. A vállunk is ki van téve a megpróbáltatásoknak, de ami igazán nagy terhelést kap, az a könyökünk.

Jól ismerik a Barzsó nevet?

– Külföldön igen, de itthon is már tanulgatják, akad például egy saját tanítványom is, aki Komáromból jár hozzám. Nyolc éve űzöm a szkandert, magamat edzem, magamat készítem fel, de sokat tanultam az elején a bátyámtól, Alexandertől, aki szintén ezt a sportot választotta. Lassan édesapánk is csatlakozik hozzánk, a jövő évi budapesti Európa-bajnokságra készül. Már nem vagyok junior, de a felnőtteknél is letenném a névjegyem, titokban a dobogóról álmodom az idei görögországi Eb-t illetően, de a bulgáriai világbajnokságon is a legjobbak közé jutnék.