Sport

2006.06.19. 02:29

Ahol a jövő a tét

Tény sok helyen tesznek a kicsikért. Kérdés, hogy olyan súllyal, amilyennel kellene? Felcsúton az egyesület fennállásának 75. évét ünnepelték, és ekk ...

Mórocz Zsolt

Tény sok helyen tesznek a kicsikért. Kérdés, hogy olyan súllyal, amilyennel kellene?

Felcsúton az egyesület fennállásának 75. évét ünnepelték, és ekkor jutalmazták az eredményes ifjú labdarúgókat. Felcsúton érdemes beszélni az utánpótlásról, ami ott történik, az példaértékű.

- Ahhoz, hogy talpra álljon a labdarúgásunk, előbb vagy utóbb rá kell jönniük az illetékeseknek a Magyar Labdarúgó-szövetségben, sőt, többet mondok, a magyar állam vezetőinek, hogy ehhez elsősorban az utánpótlást kell támogatni. Pályák és lehetőségek nélkül ugyanis elhal a labdarúgás, a sport - mondta Illovszky Rudolf, a magyar labdarúgó-válogatott hajdani legendás szövetségi kapitánya.

- Amit Felcsúton látok, az követésre érdemes, hiszen olyan körülmények között sportolhatnak a gyerekek, ahogy mindenhol kellene. Az a legnagyobb baj, hogy problémák vannak a gyerekek nevelésével, s ezen a téren szükséges lenne az előrelépés ahhoz, hogy a 12-13 éves tehetségek ne tűnjenek el. Ám, hogy 10 év múlva ismét legyen versenyképes labdarúgásunk, holnap el kellene kezdeni a munkát a most 7 éves apróságoknál, mégpedig jó, nagyon jó szakemberekkel, megfelelelő feltételek mellett - tette hozzá Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás Fekete Párduca.

Felcsúton munkamegosztás van, Molnár Csaba elnök felel a felnőtt csapatért, míg az utánpótlásról elsősorban dr. Orbán Viktor, a Felcsút Utánpótlás Nevelésért Alapítvány elnöke gondoskodik. De persze Molnár Csabának is van véleménye e lényeges kérdésről.

- Tudomásul kell venni az első- és a másodosztályban egy csapat sem tud csak saját nevelésű játékosokkal kiállni, mi sem vagyunk kivétel ez alól, talán négy, öt olyan játékost ki tudunk nevelni, akik később a felnőtt csapatba kerülhetnek. Az egész magyar labdarúgás úgy működik még, hogy sokan beteszik a pénzüket, s nem kapnak vissza semmit belőle, különösen igaz ez az utánpótlás esetében. Kútba dobott pénznek tűnik az erre fordított összeg. De mégis megszállott, segítő szándékú, az adott településhez ragaszkodó emberek nélkül nem lenne labdarúgás. Elsősorban az államnak kellene gondoskodnia az utánpótlásról, s mellette kellenének magántámogatók. Elgondolkoztató, hogy az állam 8 milliót adott az utánpótlás focira az elmúlt évben. Bár mondják, hogy más csatornákon jön pénz a labdarúgásba, ami igaz, de a 8 millió akkor is botrányosan kevés! A jövő felépítéséhez 5 milliárd kellene, és megyénként legalább 2 olyan bázisra lenne szükség, mint amilyen a Várszegi-féle kollégium - így az elnök.

Dr. Orbán Viktornak nyitányként megemlítem sokan mondhatják, hogy a felcsúti csoda országossá válásához kellene tízezer Orbán, és tízezer olyan település, mint amilyen Felcsút, mert így számukra ez a példa nem példa...

- Ahol ezt gondolják, ott tévednek - mondta. - Az ezüstérmes NB II-es csapathoz valóban sok pénz kell, de ezt nem az utánpótlásért felelős emberek "termelik ki". Tényleg nem lehet sok hozzánk hasonló településen NB I-re esélyes csapatot létrehozni. De beszéljünk az utánpótlásról, s hiszem, ahogy mi tettük, azt a települések többségben meg lehet valósítani. Nyolc éve folyik nálunk egy nyugodt, kiszámítható építkezés. Induláskor azt kértem a helyi vállakozóktól, a helyi labdarúgás szerelmeseitől, hogy jussunk el oda 10-12 év alatt, hogy a felnőtt csapatban legyen 8 saját nevelésű játkos. Hozzunk létre egy olyan bázist, amely mankója lehet a felnőtt csapatnak, fölszívja az összes tehetséges gyereket a környékről, szervezzünk nekik tornákat, figyeljük őket, irányítsuk az edzőket, a testnevelőket. És csináljunk olyan, a XXI. századhoz illő létesítményt, ahova érdemes lesz a gyerekeknek eljárniuk edzésre. A helyi vállakozókkal összefogtunk, volt aki pénzt adott - ők voltak legkevesebben -, volt aki gépeket, a többség pedig rengeteg munkaórát. Segített mindenki, és 8 év alatt eljutottunk oda, hogy az utánpótlás neveléséhez szükséges összes pálya, az öltözők, és minden más a rendelkezésünkre áll. Ugye, ez így már nem megvalósíthatatlan? Ráadásul egymásra találtunk a gárdonyi foci kollégiummal, jól dolgozunk együtt, de még megvalósítandó feladat, hogy szeptembertől működtessük a középiskolás futball-kollégiumot.

Mikor elkezdték a munkát nyolc éve, egyik céljuk az volt, hogy minden felcsúti gyerek futballozzon vagy sportoljon. De mennyien sportolnak most a községben?

- Sokkal kevesebben, mint szeretnénk. A feltételek adottak, minden gyerek sportolhatna, de sajnos nem akarnak, e téren a mi falunk sem más, mint a többi. A XXI. századi civilizációs betegség itt is megjelent, a túlsúlyos gyerekek, a számítógép és a többi, hiányzik a mozgás, a jó életmód megtalálása, lehetőleg kint a természetben. Valószínű, hogy néhány szakosztályt még létre kell hoznunk, de erre most nincs erőnk, ám két-három év múlva ez is meglesz. Szükséges atlétika, kézilabda is, mert csak a futball nem tudja megoldani a falu mozgásigényét.

Az a cél, hogy saját nevelésű fiatalokból álljon a felnőtt csapat, tiszteletre méltó, de hiú vágynak tűnik. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az U19-es csapatukat fel kellett tölteni fiatalokkal, mert ki sem tudtak volna állni...

- Valóban a leggyengébb láncszemünk a 19 éves korosztály. Ők már fiatal felnőttek, számukra nagy az élet sodrása, lányok, hétvége, buli stb, hiába, ebben a korban nagy kaland azt élet. Ezért kell a középiskolás focikollégium, ott helye lesz annak a munkának, aminek köszönhetően két év múlva az U17-es csapatunk a kiemelt országos bajnokságban játszhat. Azok a fiatalok, akik majd 8 évig bentlakásos kollégiumban tanulják a futballt, az NB II-höz elegek kell, hogy legyenek!

Alapítvány és Birodalom. Erről sokaknak Isaac Asimov kattanhat be. Felcsúton van alapítvány és létezik birodalom, a csodálatos létsítménykomplexum. Dehát Asimov mégiscsak sci-fi...

- Olyan célokat szabad csak kitűzni, amihez megteremthetők a feltételek. Ha egy fiatal vállalja, hogy 8 évig távol a szülői háztól, a kötelező iskolai tanulmányok mellett fizikailag, lélekben készülve megtanulja a labdarúgás mesterségét, annak meg lesz az eredménye. Vannak korosztályos válogatottjaink, egyre többen tűnnek fel az NB I-ben, és külföldi csapatokban is szép pályát futhatnak majd be a "gyerekeink". Azt szeretnénk bebizonyítani, hogy egy Felcsút nevű településen, ahol az emberek örülnek annak, ha megcsinálják, amit közösen elhatároztak, igenis lehet válogatott futballistákat adni az országnak. Nem nőnek minden bokorban ilyen gyerekek, de ha nem hibázzuk el, sem a szülők, sem mi, szép karriert futhatnak be. Kell a Bozsik-program, vagy ahhoz hasonló kezdeményezés, mert ha nem tudjuk elérni, hogy több tízezer gyerek menjen ki a pályákra, akkor nem lesz élvonalbeli magyar labdarúgás, és a népegészségügy szempontjából is hátrányos helyzetbe kerülünk. Normális ifjúkori élet helyet marad a tunyaság, ezért kellenek az állam és MLSZ által jelentős pénzeszközökkel támogatott központi nagy utánpótlás nevelő programok. S ez magában nem elég, ha van ilyen, az nem állhat meg az NB I-es, vagy második vonalbeli klubok szintjén, hanem szükséges, hogy érjen el az olyan kis faluk szintjére, mint a mi mienk volt nyolc évvel ezelőtt. Fotó Pati-Nagy Bence

Felcsúton az egyesület fennállásának 75. évét ünnepelték, és ekkor jutalmazták az eredményes ifjú labdarúgókat. Felcsúton érdemes beszélni az utánpótlásról, ami ott történik, az példaértékű.

- Ahhoz, hogy talpra álljon a labdarúgásunk, előbb vagy utóbb rá kell jönniük az illetékeseknek a Magyar Labdarúgó-szövetségben, sőt, többet mondok, a magyar állam vezetőinek, hogy ehhez elsősorban az utánpótlást kell támogatni. Pályák és lehetőségek nélkül ugyanis elhal a labdarúgás, a sport - mondta Illovszky Rudolf, a magyar labdarúgó-válogatott hajdani legendás szövetségi kapitánya.

- Amit Felcsúton látok, az követésre érdemes, hiszen olyan körülmények között sportolhatnak a gyerekek, ahogy mindenhol kellene. Az a legnagyobb baj, hogy problémák vannak a gyerekek nevelésével, s ezen a téren szükséges lenne az előrelépés ahhoz, hogy a 12-13 éves tehetségek ne tűnjenek el. Ám, hogy 10 év múlva ismét legyen versenyképes labdarúgásunk, holnap el kellene kezdeni a munkát a most 7 éves apróságoknál, mégpedig jó, nagyon jó szakemberekkel, megfelelelő feltételek mellett - tette hozzá Grosics Gyula, az Aranycsapat legendás Fekete Párduca.

Felcsúton munkamegosztás van, Molnár Csaba elnök felel a felnőtt csapatért, míg az utánpótlásról elsősorban dr. Orbán Viktor, a Felcsút Utánpótlás Nevelésért Alapítvány elnöke gondoskodik. De persze Molnár Csabának is van véleménye e lényeges kérdésről.

- Tudomásul kell venni az első- és a másodosztályban egy csapat sem tud csak saját nevelésű játékosokkal kiállni, mi sem vagyunk kivétel ez alól, talán négy, öt olyan játékost ki tudunk nevelni, akik később a felnőtt csapatba kerülhetnek. Az egész magyar labdarúgás úgy működik még, hogy sokan beteszik a pénzüket, s nem kapnak vissza semmit belőle, különösen igaz ez az utánpótlás esetében. Kútba dobott pénznek tűnik az erre fordított összeg. De mégis megszállott, segítő szándékú, az adott településhez ragaszkodó emberek nélkül nem lenne labdarúgás. Elsősorban az államnak kellene gondoskodnia az utánpótlásról, s mellette kellenének magántámogatók. Elgondolkoztató, hogy az állam 8 milliót adott az utánpótlás focira az elmúlt évben. Bár mondják, hogy más csatornákon jön pénz a labdarúgásba, ami igaz, de a 8 millió akkor is botrányosan kevés! A jövő felépítéséhez 5 milliárd kellene, és megyénként legalább 2 olyan bázisra lenne szükség, mint amilyen a Várszegi-féle kollégium - így az elnök.

Dr. Orbán Viktornak nyitányként megemlítem sokan mondhatják, hogy a felcsúti csoda országossá válásához kellene tízezer Orbán, és tízezer olyan település, mint amilyen Felcsút, mert így számukra ez a példa nem példa...

- Ahol ezt gondolják, ott tévednek - mondta. - Az ezüstérmes NB II-es csapathoz valóban sok pénz kell, de ezt nem az utánpótlásért felelős emberek "termelik ki". Tényleg nem lehet sok hozzánk hasonló településen NB I-re esélyes csapatot létrehozni. De beszéljünk az utánpótlásról, s hiszem, ahogy mi tettük, azt a települések többségben meg lehet valósítani. Nyolc éve folyik nálunk egy nyugodt, kiszámítható építkezés. Induláskor azt kértem a helyi vállakozóktól, a helyi labdarúgás szerelmeseitől, hogy jussunk el oda 10-12 év alatt, hogy a felnőtt csapatban legyen 8 saját nevelésű játkos. Hozzunk létre egy olyan bázist, amely mankója lehet a felnőtt csapatnak, fölszívja az összes tehetséges gyereket a környékről, szervezzünk nekik tornákat, figyeljük őket, irányítsuk az edzőket, a testnevelőket. És csináljunk olyan, a XXI. századhoz illő létesítményt, ahova érdemes lesz a gyerekeknek eljárniuk edzésre. A helyi vállakozókkal összefogtunk, volt aki pénzt adott - ők voltak legkevesebben -, volt aki gépeket, a többség pedig rengeteg munkaórát. Segített mindenki, és 8 év alatt eljutottunk oda, hogy az utánpótlás neveléséhez szükséges összes pálya, az öltözők, és minden más a rendelkezésünkre áll. Ugye, ez így már nem megvalósíthatatlan? Ráadásul egymásra találtunk a gárdonyi foci kollégiummal, jól dolgozunk együtt, de még megvalósítandó feladat, hogy szeptembertől működtessük a középiskolás futball-kollégiumot.

Mikor elkezdték a munkát nyolc éve, egyik céljuk az volt, hogy minden felcsúti gyerek futballozzon vagy sportoljon. De mennyien sportolnak most a községben?

- Sokkal kevesebben, mint szeretnénk. A feltételek adottak, minden gyerek sportolhatna, de sajnos nem akarnak, e téren a mi falunk sem más, mint a többi. A XXI. századi civilizációs betegség itt is megjelent, a túlsúlyos gyerekek, a számítógép és a többi, hiányzik a mozgás, a jó életmód megtalálása, lehetőleg kint a természetben. Valószínű, hogy néhány szakosztályt még létre kell hoznunk, de erre most nincs erőnk, ám két-három év múlva ez is meglesz. Szükséges atlétika, kézilabda is, mert csak a futball nem tudja megoldani a falu mozgásigényét.

Az a cél, hogy saját nevelésű fiatalokból álljon a felnőtt csapat, tiszteletre méltó, de hiú vágynak tűnik. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az U19-es csapatukat fel kellett tölteni fiatalokkal, mert ki sem tudtak volna állni...

- Valóban a leggyengébb láncszemünk a 19 éves korosztály. Ők már fiatal felnőttek, számukra nagy az élet sodrása, lányok, hétvége, buli stb, hiába, ebben a korban nagy kaland azt élet. Ezért kell a középiskolás focikollégium, ott helye lesz annak a munkának, aminek köszönhetően két év múlva az U17-es csapatunk a kiemelt országos bajnokságban játszhat. Azok a fiatalok, akik majd 8 évig bentlakásos kollégiumban tanulják a futballt, az NB II-höz elegek kell, hogy legyenek!

Alapítvány és Birodalom. Erről sokaknak Isaac Asimov kattanhat be. Felcsúton van alapítvány és létezik birodalom, a csodálatos létsítménykomplexum. Dehát Asimov mégiscsak sci-fi...

- Olyan célokat szabad csak kitűzni, amihez megteremthetők a feltételek. Ha egy fiatal vállalja, hogy 8 évig távol a szülői háztól, a kötelező iskolai tanulmányok mellett fizikailag, lélekben készülve megtanulja a labdarúgás mesterségét, annak meg lesz az eredménye. Vannak korosztályos válogatottjaink, egyre többen tűnnek fel az NB I-ben, és külföldi csapatokban is szép pályát futhatnak majd be a "gyerekeink". Azt szeretnénk bebizonyítani, hogy egy Felcsút nevű településen, ahol az emberek örülnek annak, ha megcsinálják, amit közösen elhatároztak, igenis lehet válogatott futballistákat adni az országnak. Nem nőnek minden bokorban ilyen gyerekek, de ha nem hibázzuk el, sem a szülők, sem mi, szép karriert futhatnak be. Kell a Bozsik-program, vagy ahhoz hasonló kezdeményezés, mert ha nem tudjuk elérni, hogy több tízezer gyerek menjen ki a pályákra, akkor nem lesz élvonalbeli magyar labdarúgás, és a népegészségügy szempontjából is hátrányos helyzetbe kerülünk. Normális ifjúkori élet helyet marad a tunyaság, ezért kellenek az állam és MLSZ által jelentős pénzeszközökkel támogatott központi nagy utánpótlás nevelő programok. S ez magában nem elég, ha van ilyen, az nem állhat meg az NB I-es, vagy második vonalbeli klubok szintjén, hanem szükséges, hogy érjen el az olyan kis faluk szintjére, mint a mi mienk volt nyolc évvel ezelőtt. Fotó Pati-Nagy Bence

- Ahhoz, hogy talpra álljon a labdarúgásunk, előbb vagy utóbb rá kell jönniük az illetékeseknek a Magyar Labdarúgó-szövetségben, sőt, többet mondok, a magyar állam vezetőinek, hogy ehhez elsősorban az utánpótlást kell támogatni. Pályák és lehetőségek nélkül ugyanis elhal a labdarúgás, a sport - mondta Illovszky Rudolf, a magyar labdarúgó-válogatott hajdani legendás szövetségi kapitánya.

- Amit Felcsúton látok, az követésre érdemes, hiszen olyan körülmények között sportolhatnak a gyerekek, ahogy mindenhol kellene. Az a legnagyobb baj, hogy problémák vannak a gyerekek nevelésével, s ezen a téren szükséges lenne az előrelépés ahhoz, hogy a 12-13 éves tehetségek ne tű

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!