A világpolgár meséi

- Amióta az eszemet tudom, két dolog határozta meg az életem: az utca és a templom. A Sziget utcában nőttem fel, ott mindenki futballozott, fiatal, idős egyaránt. Mögöttünk a prérit csősz vigyázta, volt is nagy futás, ha a bácsi megjelent a kutyákkal. Az oroszok is ott lőgyakorlatoztak, lőtáblákat állítottak fel. Mi meg leszedtük, összetörtük azokat, és fociztunk. Jöttek az oroszok, de a gyerekeket nem bántották, a felnőttek biztos azonnal jegyet váltottak volna csak oda Szibéria vagy Recsk felé ezért...

- Ez mind jó, de Lajoska mikor tudott tanulni?

- A suliban Végh tanár úr volt a testnevelő tanárunk, aranyos ember volt. Mikor kérdeztük, mikor focizunk, közölte, órán soha, mert mindig azt csináljátok, szünetben, suli után, és mikor tanulnátok meg kézilabdázni vagy magasat ugrani? Jó magasugró voltam, átugrottam a saját magasságomat. Nem volt gond a tanulással sem, oroszból az osztály legjobbja lettem, reakciós létemre. Egyszer jöttem a templomból, a ministránsóráról, meglátott a matektanárnő, köszöntem, csókolom, nem szólt semmit, bár hithű komcsi volt. Az órán ordibált velem, láttalak a templomban, szerencséd, hogy a Pesterzsébetnek három gólt rúgtál, az iskolának dicsőséget szereztél, mert különben megütötted volna a bokádat! Így ment ez akkor.

Kű Lajos ma sem áll meg

- Kű Lajos miként lett a VT Vasas játékosa?

- Tizennégy évesen tornaünnepség volt Sóstón, szaltókat ugráltunk, utána a suliválogatottunk 3-1-re győzött, rúgtam 2 gólt. Csiszár Guszti bácsi odajött hozzám, lenne kedved a VT Vasasban játszani? Volt. Gantner Jani bácsi volt az edzőnk, veretlenül lettünk bajnokok 117-11-es gólkülönbséggel. Soha nem dicsért szembe bennünket, annál inkább a hátunk mögött. Tizenhét évesen a felnőtt csapatba kerültem, feljutottunk az NB I-be, nagy boldogság volt ez a 18 éves ifjúnak.

Lajos játszott a Fradiban, disszidált, BEK-döntőn vett részt a Bruges csapatával, focizott Amerikában, Ausztriában. Miért jött vissza a tengerentúlról?

- Mert a menyasszonyom felhívott: öngyilkos lesz, ha nem jövök vissza. Eusebio, az újpesti Horváth Jóska, Da Silva, Jankovics voltak a csapattársaim, mondtam, play-offot játszunk, maradnom kell. De csak mondta a magáét, így visszajöttem Brüsszelbe.

Amikor abbahagyta a profi labdarúgást, Lajos edző lett Belgiumban, majd video-home üzlete volt, 8 települést látott el filmekkel. A rendszerváltás után hazajött, próbálkozott a politikával, de az általa alapított Aranycsapat Alapítványban élheti ki labdarúgó szeretetét. Kissé későn, de fia született, most 10 éves. Büszkén meséli, hogy focizik a srác és nagyon ügyes, de lehetne szorgalmasabb.

- A földkerekség legboldogabb embere vagyok! A zsíros kenyérrel focizó srácként bejártam a világot, és mindig azt csináltam, amit a legjobban szerettem. Ilyen a mesében sincs, miért ne lennék hát végtelenül boldog?