A Mezőkövesd edzője, Kuttor Attila remekel tanítványaival a labdarúgó-élvonalban

A vezetőedző, Kuttor Attila hetente többször megteszi a Székesfehérvár–Mezőkövesd távolságot. Előbbi az otthona, utóbbi a munkahelye. Múlt héten két magabiztos, 3-0-s diadalt aratott együttesével, előbb Kaposváron nyertek a Magyar Kupában, aztán a bajnoki aranyérem legfőbb esélyesét, a Ferencvárost az NB I-ben. Kuttor Attila csapata remekel.

Kérte, várjuk meg a nyilatkozattal az FTC elleni találkozót. Tartott a meccstől?

– Ez túlzás, de a bajnokira koncentráltam, nem akartam előzőleg hosszabb interjúba bonyolódni. Minden csapatnak megadom a tiszteletet, de a Fradi elleni, hazai találkozó különlegesnek számított.

Ráadásul magabiztosan nyertek, lerohanták a zöld-fehéreket.

– Jól futballoztunk, megérdemelten nyertünk. Azóta sokan gratuláltak, edzőkollégák, akadt korábbi szövetségi kapitány is, aki elmondta, a hazai edzői kar megítélésének is jót tett a sikerünk.

Ha már szóba került, munkatársa, egyben szakmai igazgatója, Tóth László még az ősszel, a csapat remek bajnoki rajtját követően közölte, szerinte Kuttor lesz a következő szövetségi kapitány.

– Nem pontosan ezt mondta, de valami hasonlót. Nagyon bízik bennem, ezzel is arra akart utalni, szerinte benne van az edzői pályafutásomban, hogy egyszer a nemzeti együttest dirigálhatom. Azóta többször idézik ezt a mondatot.

Akárhogy is, jól halad az úton.

Az egyik futballszakportál tavalyi szavazásán az év edzőjének választották. Meglepte?

– Az év magyar edzője lettem, ami hatalmas megtiszteltetés, nagyon örültem neki, hogy a futballal foglalkozó újságírók engem találtak a legjobbnak.

Tiszta feketében, öltönyben, ingben, nyakkendőben dirigálja csapatát, hidegben és melegben, hasonlóan az Atletico Madridot irányító Diego Simeonéhoz.

Nyilván az argentin a kedvenc edzője.

– Valóban, ő is feketében van, előbb kezdte, mint én. Azt nem mondanám, hogy ő a kedvenc edzőm, de kétségkívül azok közé tartozik, akiket nagyon tisztelek. Amikor 2015 tavaszán két mérkőzésen, beugró edzőként vezettem a Haladást, úgy gondoltam, melegítős tréner leszek, de ez gyorsan megváltozott, úgy döntöttem, elegáns leszek minden mérkőzésen, feketébe öltözöm. Meg kell adni a tiszteletet a labdarúgásnak. Tetszik Simeone habitusa, ahogy vezeti a csapatát, de nem mondanám, hogy feltétlenül szeretnék rá hasonlítani. Nincs példaképem, magyar edző vagyok, aki döntően magyar futballistákkal dolgozik, bár nálunk is akadnak bőven külföldiek. Miután az NB I-ben szerepelünk, fontos, hogy tisztában legyünk a játékosok, főként a magyarok erényeivel.

Mi a magyar focista erénye?

– A gondolkodás, ebben erősek a mieink. Azonban, ha fejlődni akarsz, külföldieket is szerződtetned kell, ha versenyhelyzetet akarsz a posztokon. Erre nekünk megvan a lehetőségünk, a hazai mag mellé olyan légiósokat keresünk, akikkel előreléphetünk, minőségibb lesz a játékunk. Minden jel arra mutat, ezúttal jól sikerült a kiválasztásunk, jelenleg nyolc külföldi található a keretünkben. Nem mondom, hogy ők jobbak a magyaroknál, az összes labdarúgó egyaránt fontos, mindenkinek megvannak a maga erényei.

Amikor öt éve átvette a Hali irányítását, majd két meccs után távozott, aligha gondolta, hogy rövidesen a legjobb magyar edzők között emlegetik, az új hullám legtehetségesebbjének.

– Két meccsen ültem a Haladás kispadján, a Pápa csapatával 2-2-es döntetlent értünk el, majd a Dunaújvárostól szenvedtünk 4-1-es vereséget. Négy forduló volt még a bajnokságból, nem az eredmények hatására távoztam, illetve azért, nem éreztem magamban az erőt a következő meccsek sikeres megvívására, a helyi ikont, valamint két, másik játékost kitettem a keretből, ami nem tetszett a tulajdonosoknak, úgy döntöttek, ezek után nem velem képzelik el a folytatást. Elváltunk egymástól, Mészöly Géza ült a kispadra, aki benntartotta a csapatot.

Ön pedig a Vidi utánpótlásánál helyezkedett el, megnyerték a korosztályos bajnokságot, a kiemelt csoportban folytatták. Másfél év elteltével felállt a kispadról.

– Egy évet még maradtam a hali utánpótlásában, az Illés Akadémia U21-es gárdáját edzettem, aztán aláírtam a Vidihez. Jól szerepeltünk a vasiakkal, egyszer második helyen zártunk a bajnokságban, utána pedig megnyertük az alsóházi küzdelmeket. A legfelsőbb korosztályban elért ezüst az akadémia legjobb helyezése volt, azóta nyertek bajnokságot is, indultak a korosztályos Bajnokok Ligájában is. Én a Vidi U17-es együtteséhez kerültem, megnyertük a másodosztályt, felléptünk a legjobbak közé, ami fontos volt, ugyanis ezáltal a klub többi, korosztályos együttese is osztályt lépett. Az új szezont egy döntetlennel és négy vereséggel kezdtük, kora ősszel felálltam a kispadról. Nem az eredmények hatására, előzőleg kérdeztem, milyen lehetőségeim vannak a klubnál az előrelépésre, azt a választ kaptam, dolgozzak, érjek el eredményeket, tartsam az együttest a legjobbak között. Elbúcsúztam a klubtól a segítőmmel, ifj. Horváth Gáborral.

Arra gondolt, hogy rövidesen önre bízzák az NB I-es kispadot?

– Nem, ez nem volt a fejemben, azzal tisztában voltam, hogy még korai lenne. Csak jövőképet szerettem volna velem kapcsolatban, hogy több évre előre tervezzek.

Rövidesen pedig érkezett a komoly bajba kerülő Mezőkövesd-Zsóry ajánlata.

– Amikor a Vidi utánpótlásától elbúcsúztam, nem volt szó a kövesdiekről. Szeptemberben szakítottam a piros-kékekkel, másfél hónappal később, a 12. fordulót követően hívott fel Tóth László, hogy rám gondolt, úgy véli, velem benn tud maradni a gárda az élvonalban. Jól ismertük egymást, előzőleg három évet együtt dolgoztunk Szombathelyen, ő volt az Illés Akadémia szakmai igazgatója, együtt vittük a Haladás két együttesét, egyik korosztálynál én voltam a vezetőedző, a másikon ő az első számú dirigens, én pedig a pályaedzője. Nem volt bennem félelem, bár tudtam, hogy a helyzet nem könnyű, igent kellett mondanom, ilyen lehetőséget ritkán kap az ember. Előzőleg két meccsen ültem a kispadon NB I-ben. Minden találkozón az életünkért küzdöttünk, sokszor nyertünk, mégis nehezen kezdtünk előzésbe, mert általában az előttünk helyezkedők is győztek. Végül 2018 júniusában egy ponttal bennmaradtunk, a Vasas és a Balmazújváros esett ki.

Az utolsó meccsen dőlt el minden.

– Elképesztő izgalmasan alakult, az utolsó forduló előtt öt együttes volt közvetlen veszélyben. A már bajnok Vidi 2-1-re kikapott Diósgyőrben, a DVTK-nak nyernie kellett, a Balmaz nem tudta megverni a Fradit, csak 3-3-as döntetlent játszott, a Vasas 3-1-re vesztett Kispesten. Mi is kikaptunk, a Haladástól 1-0-ra, de számunkra jól alakult a többi eredmény.

A tavalyi idényben már nem voltak ilyen gondjaik, végig a középmezőnyben tanyáztak, több szakember azt mondta, a legstílusosabban futballozó magyar csapat a Kövesd.

– Nyugodt évünk volt, végül a 6. helyen értünk célba. Nagyon sok meccset veszítettünk a végjátékban, ha a 80. percben befejeződnek a meccsek, bronzérmet akasztottak volna a nyakunkba. Persze, az idény nem volt végig diadalmenet, volt időszak, amikor hátrafelé is kellett nézegetnünk, de összességében kiegyensúlyozottan teljesítettünk. Én nem helyezésben gondolkodom, úgy vagyok vele, az eredmény mindig következmény, ami a munkádból fakad. Ez nem egyenesen arányos, ha többet dolgozol, mint korábban, nem biztos, hogy jobb lesz a helyezésed. A futball sokszor a világ legigazságtalanabb játéka, nem az nyer, aki a legtöbbet passzol, lő kapura vagy szögletet végez el, nagyon sok összetevő kell a sikerhez, szerencse is.

Előkelő helyen állnak a tabellán, két pontra a második Viditől. Mit tud most a csapata, amit a korábbi szezonok során nem?

– Előreléptünk minden tekintetben. Nincs egyetlen dolog, amiben jobbak vagyunk, mindenre próbálunk odafigyelni a kollégáimmal, a legapróbb részletekre, ebből áll össze a nagy egész. Mindenben próbálunk erősek lenni, a pontrúgásokban, a támadásban, a labdabirtoklásban, a kontratámadásokban, védekezésben, az átmenetekben. Minden meccs más, nincs egyetlen szegmens, amivel nyerhető az adott találkozó. Nyugalom van nálunk, a körülmények jók, az elnök úr, Tállai András az adott keretek és lehetőségek között megteremti a feltételeket. Tóth Lászlóval ugyanazt gondoljuk a futballról, harmonikusan dolgozunk együtt, ráadásul barátok is vagyunk, bízunk egymásban. Ő vállalta értem a felelősséget, amikor kineveztek.

Csalódott lenne, ha nem lépnének dobogóra?

– Nem. Az év elején azt mondtam, ha a szezon végén a tavalyihoz képest előrelépünk játékban és helyezésben, elégedett leszek. Most úgy áll a helyzet, ezt meg is tudjuk valósítani. Két és fél évig él a szerződésem, nagyon jól érzem magam a klubnál. Kevés magyar edző kap lehetőséget, hogy az élvonalban dolgozhat, igyekszem is megbecsülni ezt a lehetőséget. A csapatomra úgy tekintek, mint a saját gyermekemre, nagyon sokat dolgoztunk a kollégákkal, remélem, a sikerek ezentúl sem kerülnek el bennünket.

Játékosként 19-szeres válogatott, az NB I-es fellépéseket tekintve csúcstartó, 574 mérkőzéssel. Több klubban megfordult, a Vidiben háromszor, a piros-kékek mezét 188 alkalommal öltötte magára. Edzőként is csúcsot dönthet a legmagasabb osztályban.

– A mezőnyjátékosok ranglistáját én vezetem, Illés Bélát előzöm meg, neki 540 meccse van, mindössze a kapus Végh Zoltán előzött meg, néhány összecsapással. Edzőként is vannak céljaim, nyilván hatalmas megtiszteltetés lenne, ha a magyar válogatott kapitánya lehetnék, de ez egyelőre nem téma. Az is óriási megtiszteltetés lenne, ha egyáltalán felmerülne a nevem. Persze, ezért is sokat kell még tennem.

A családja igazi sportos família, neje, Lakosa Edit korábbi kosaras, mindkét gyermeke szintén a palánk alatt mozog otthonosan.

– A nejem bajnoki ezüstérmes, bronzérmes, kétszeres kupagyőztes a DVTK-val, válogatott kerettag volt. A lányom, Enikő a palánk alatt hasznos, négy évet az Egyesült Államokban töltött, az egyetemi bajnokságban játszott, lediplomázott, pszichológia szakon, a nyáron tért haza. A ZTE csapatában szerepel az élvonalban, eleinte keveset játszott, mostanában egyre többet. A fiam, Gergő az Alba U20-as együttesében pattogtat, hátvédként, előbb megnyerték a kadett, kétszer pedig a junior bajnokságot, most is vezetik a tabellát.