A szerb válogatott Jelena Lavko kiválóan érzi magát új állomáshelyén

Magabiztosan tüzel közelről és távolról, az előkészületi meccseken az Alba FKC egyik legeredményesebbje a szerb női kézilabda válogatott átlövője, Jelena Zivkovic. Illetve Jelena Lavko, aki immár férje nevét használja. A 25 éves sportoló hét gólt szerzett a legutóbbi, Mihalovce elleni, hivatalos, 31-27-re megnyert felkészülési mérkőzésen.

- Úgy gondolom, haladunk az építkezésben, bízom abban, hogy készen leszünk szeptember 10-re, amikor hazai pályán fogadjuk a Vistal Gdyniát, az első, EHF-kupa selejtezőn. Nem ismerem az ellenfelet, de biztosra veszem, a mérkőzés előtt már képben leszünk, a szükséges információk birtokában. Annyit tudunk, hogy komoly együttessel találkozunk, ahogy mi, a lengyelek is nyilvánvalóan bíznak a továbbjutásban.

- Amennyiben a Fehérvár továbblép, a román HC Roman együttesével mérkőzik. Azt az ellenfelet ismeri, lévén az SCM Craiova csapatából szerződött az FKC-hoz.

A sok csatát megélt, rutinos átlövő, Jelena Lavko jól érzi magát Fehérváron, és várja a rajtot
Fotó: Molnár Artúr

- Igen, erős csapat. A csarnoka elég kicsi, viszont hangulatos és rendre megtelik. Ha továbbjutunk, ellenük sem lesz könnyű dolgunk. De erre még nem is gondolok, a legfontosabb, hogy a lengyeleken túljussunk, majd a Gdynia elleni csatákat követően, a magyar bajnokságban jól kezdjünk Dunaújvárosban.

- Az NB I-es pontvadászat nem lesz új az ön számára, lévén a 2011-12-es szezonban a Ferencvárost erősítette.

- A bajnokságban és a kupában ezüstérmesek lettünk a Győr mögött, ellenben az EHF-kupát megnyertük a Viborg ellen. Tehát eddig egyetlen, magyarországi szezonomra jó szívvel gondolok. A zöld-fehérektől Montenegróba, Podgoricára szerződtem, aztán két évet Horvátországban, Kaproncán töltöttem, egyet pedig Romániában.

- Miért távozott?

- Távol voltam a családomtól. A klub anyagilag rendben volt, mégsem szerepeltünk túl jól, a 7. helyen végeztünk a bajnokságban, jobb csapatba vágytam. Továbbá rengeteget utaztunk, az időm jelentős részét a csapatbuszon töltöttem. Mondhatom, oroszos stílusban zajlottak a hétköznapok, kemény munkával, ráadásul a rehabilitációra nem figyeltek túlzottan a klubnál, állandóan fáradtnak éreztem magam. Több ajánlatom volt, a fehérváriaké tűnt a legjobbnak. A családom Becskereken él, azaz Zrenjaninban, ami innen mindössze 300 kilométer. Ott nőttem fel, a százezres településen közel 5000 magyar él, a város egyik kerületében, akik őrzik is az anyanyelvüket. Én értek magyarul, minimálisan beszélek is, a Ferencvárosban töltött egy évem során néhány szót megtanultam. De a társakkal angolul kommunikálok. A szüleimet és a férjemet is minden Nagybecskerekhez köti, a párom egy elektromos cégnél dolgozik. Már háromszor volt Fehérváron, először, amikor aláírtam a szerződést. Jól érezte itt magát, s ez igaz rám is. A klubnál mindenki kedves, segítőkész, a csapat formálódik, meggyőződésem, jó döntést hoztam, amikor aláírtam a szerződést.

- A várost is megismerte már?

- Kezdem. Mielőtt megérkeztem ide, az ismerőseim mondták, Magyarország legszebb városába jövök, ami igaz is, valóban gyönyörű, főleg a belváros, amely tele van érdekes programokkal. Négy éve, amikor a Fradiban játszottam, csak a csarnokig jutottam, ami nem változott azóta. Nem túl modern, de hangulatos. Bízom abban, sikerül olyan teljesítményt nyújtanom, hogy a folytatásban is meghívót kapok a szerb válogatottba. Évek óta magamra öltöm a címeres mezt, a legjobb eredményem a vb-ezüst, 2013-ból. Az otthon rendezett vb-n a braziloktól kaptunk ki a fináléban. Sajnos, a legutóbbi világbajnokságon, Dániában nem szerepeltünk jól, a 13. helyen végeztünk. A riói olimpián is jól szereplő hollandok nagyon megvertek bennünket a 16 között.