A jövőre is gondol a sikeres ifjú rögbis, Kiss Virág

Abból kifolyólag, hogy televízióban, hírekben keveset hallhatunk az angolszász világban oly nagy népszerűségnek örvendő, nem egy országban nemzeti sportnak számító rögbiről, más források révén kell megismerni eme a sportnak a szépségeit. A 2018/2019-as idény legjobb U16-os játékosának választott és az FRC utánpótláscsapatával bajnoki aranyérmet szerző Kiss Virág életében egy iskolai előadás hozta el a hatalmas változást.

Hogyan ismerkedett meg a sportággal?

– 2015-ben, egy célnyelvi civilizációóra keretein belül Ausztráliáról tanultunk, és egy videóban hallottam erről a sportról – egyből beleszerettem. Maga a gondolat a semmiből jött, ám később megtudtam, hogy egy ismerősöm a velencei csapatnál játszik, és kedvet kaptam a kipróbálásához. Hosszas könyörgés után a szüleim elengedtek végül, azután pedig már nem volt visszaút, tényleg szerelembe estem ezzel a nagyszerű sporttal.

Mit gondol, mi a legjobb, legélvezetesebb része a rögbinek?

– A csapatmunka egészen csodálatos, szinte halljuk egymás gondolatait a pályán. Mivel blokkolással nem lehet védeni a labdát éppen birtokló játékost, passzolni pedig csak hátrafelé lehet, csak a jó helyezkedéssel tudjuk segíteni a másikat, amihez tökéletes összhang szükséges. Ezenfelül a látszattal ellentétben ez tényleg egy nagyon komoly észjáték, nem csak erőből kell belemenni a helyzetekbe, előre kell tudni gondolkodni, és gyorsan meg kell tudni oldani váratlan helyzeteket.

Mind egyéni, mind csapatszinten kiváló szezont zártak. Mi lehet az a plusz, aminek a siker köszönhető?

– Minden csapattól eltérő, különleges játékstílusunk van. Vezetőedzőnk, Gyolcsos Ferenc az előző, szintén sikeres generációknak is ezt tanította, mi pedig igyekszünk továbbvinni a tanultakat. Próbálunk több ésszel, mint erővel játszani, kicselezni az ellenfelet, több passzal operálni, és szerintem ez az, amire az ellenfeleinknek nincs ellenszerük.

A sok passzhoz sok futás is társul, hogyan tartja szinten az állóképességet?

– Ehhez, ha nem is egy maximális, de nagyon magas százalékú edzéslátogatottság, mert tényleg meglátszik a fejlődés azokon a játékosokon, akik mindig ott vannak edzésről edzésre. Ehhez hozzájön a téli és a nyári, mérkőzések nélküli időszak, amikor ugyanolyan kitartóan és keményen kell dolgozni – persze kell egy kis pihenés, de nem szabad elengednünk magunkat.

Az eddigi sikerek jó alapot jelentenek, de mik a jövőbeli célkitűzések?

– A tavalyi szezont is már az U16-os és U18-as válogatott tagjaként tölthettem, amiért nagyon hálás vagyok az edzőimnek, hogy odáig eljuttattak. A későbbiekben szeretném nemcsak megtartani az U18-as kerettagságomat, hanem – ahogy erre már néhány mérkőzésen már volt is példa – csapatkapitánnyá szeretném kinőni magamat. A fehérvári felnőtt csapatban is minél eredményesebben kívánok majd helytállni, hogy visszahozzuk azt a női bajnoki címet, amit idén elvesztettünk. Az sincs kizárva, hogy a jövőben egy külföldi csapatnál, profi szinten elhelyezkedjek, mint ahogy erre számos fehérvári példa van már most is.