Kézilabdázóból kosárlabdaedző: Peresztegi Nagy Ákos

Az élvonalban lett kosárlabdaedző, egy évtizede irányította az Albacomp férfi együttesét, azonban játékosként kézilabdázóként vitte többre. Érdekes sportkarriert futott be Peresztegi Nagy Ákos, aki évek óta irányítja a fiú szak-ágat a Dávid Kornél Akadémiánál, valamint az Alba Fehérvárnál.

Fiatal szakvezetőnek számít, pedig már 1990 óta rendelkezik edzői végzettséggel. Dolgozott az élvonalban több klubnál a férfiaknál és a nőknél is, két és fél éve tért vissza Fehérvárra, 2014 nyara óta felel a fiú utánpótlásért.

- Kilencévesen kezdtem a kosárlabdát, a Székesfehérvári Városi Sportiskolában, tíz éven át pattogtattam, sajnos nem voltam elég magas. Akkoriban OIK-nak, azaz Országos Ifjúsági Kupának hívták az utánpótlás-bajnokságot, 1989-ben megnyertük, ami komoly sikernek számított. A csapat tagja volt többek között Matus Gábor, Véh Balázs, Rajkó Zsolt, Kozma Tamás, Márton Zoltán. Én bedobót játszottam, de a 182 centiméteres magasságommal nem volt esélyem az NB I-ben való bemutatkozásra.

Kosárlabdázónak nem volt elég magas, átnyergelt a kézisekhez, szélsőként kamatoztatta gyorsaságát Fotó: Horog László

Így utólag talán érdemes lett volna előzőleg az irányító posztot választanom. Ám engem nem oda képeztek. Abban a csapatban a DKKA jelenlegi ügyvezető igazgatója, Matus Gábor, valamint Horváth László szerepelt, akik meg is oldották a feladatot. Bedobóként is akadtak erényeim, gyors voltam és elég ügyes is, ráadásul balkezes, ami akkoriban előnyt jelentett, a védők nehezebben tudtak rám felkészülni. Soha nem voltam sérült, a bokám nem ment ki egyszer sem - mondja Peresztegi Nagy Ákos.

- Elment kézilabdázni. Hirtelen döntés volt?

- Láttam, hogy a felnőtteknél nem juthatok szóhoz az élvonalban, hívtak a második vonalban érdekelt kézisek, a Honvéd Szondi SE, amely akkoriban NK Hungária néven szerepelt. Hét évet játszottam náluk, az utolsó szezonban az NB I-ben vitézkedtünk. A bajnokság nyitánya előtt a frissen kinevezett edző nem számított rám, abbahagytam a kézilabdát, ám edzőcsere következett, a második félévre visszatértem. Az utolsó fehérvári férfi NB I-es gólt én szereztem, büntetőből, a Pécs ellen, Szentes Gábor állt velem szemben, értékesítettem a hétméterest.

- A csapat bennmaradt az élvonalban, 1996 tavaszán. De a főszponzor távozott, a pénz elfogyott, a gárda a következő szezonban már nem indult a legmagasabb osztályban.

- Ezzel az én kézis, élvonalbeli karrierem is véget ért. Ha megy tovább a történet, talán én is folytattam volna. De így egyszerű volt a döntés. Mivel 1990-től kosárlabdaedzői végzettséggel rendelkeztem, a kézilabda mellett a kosaras utánpótlásban dolgoztam, de előfordult, hogy felnőttekkel is, az 1993-94-es szezonban kineveztek a Videoton edzőjének, 23 évesen vállaltam a feladatot. Bennmaradtunk az NB I-ben, sikerrel vívtuk meg a rájátszás küzdelmeit. Aztán az Alba Regia Építőkhöz szerződtem, Nagy Gábor klubelnök invitált az utánpótlásba, azóta ez az otthonom, a Gáz utcai csarnok.

Amikor a kézilabdával végleg szakítottam, a kosárlabda lett az elsődleges az életemben, ez a hivatásom. Dolgoztam az Alba U16-os, U18-as, U20-as és felnőtt csapatánál, a női élvonalban, Szegeden, Baján és Miskolcon, mindig azt szoktam mondani, csillagtúrát folytattam, fehérvári indulással és érkezéssel. A fehérvári utánpótlással öt bajnoki címet szereztem, a felnőttekkel nyertünk a Közép-európai Kupában, a CEBL-ben. Az Alba felnőtt együttesével bajnoki bronzig jutottunk, a Szegeddel is bronzot szereztünk a bajnokságban, ezüstérmet a Magyar Kupában.

A végjátékban alkalmazandó taktikát vázolja utánpótláscsapatának Fotó: Molnár Artúr

A Sopron elleni döntőt mindössze öt ponttal veszítettük el, a bajnokságban pedig a BSE-t utasítottuk magunk mögé a 3. helyért vívott találkozón. A diósgyőri női csapattal a bajnokságban bronzig jutottunk, a hazai kupában a 4. helyig, a CEWL-ben, a Közép-európai Kupában a második pozícióig meneteltünk. Nem kell szégyenkeznem az eredmények miatt.

- Évek óta az utánpótlásban dolgozik. Nem vágyik felnőtt együttes kispadjára?

- Jól érzem magam a bőrömben. Felügyelem a fiú utánpótlást, valamint dolgozom az U20-as, U18-as és U16-os csapattal, a húsz éven aluliaknál a bajnoki találkozókon Góbi Henrik meccsel, amúgy megosztjuk a munkát Ricsivel, valamint Blahó Barnabással, aki az Alba NB I/B-s felnőttcsapatát dirigálja a mérkőzéseken. Az U16-os és U18-as együttest én irányítom a bajnokikon, a többi versenyző korosztálynál zajló munkát is figyelemmel kísérem, valamint az egyéni képzésre és a tehetséggondozásra is nagy hangsúlyt fektetünk, együttműködésben Farkas Sándor szakmai igazgatóval.

Az U16-os csapatunk veretlenül nyerte az alapszakaszt és a középszakaszt, várjuk a májusi, országos döntőt, amelynek a helyszíne még nem ismert. Az U18-as csapat lemaradt a nyolcas fináléról, a kisdöntőben lesz érdekelt, jövő hétvégén, Zalaegerszegen. Úgy gondolom, ez a realitás. A siker fontos, főleg a gyerekeknek, én mégsem az érmekben mérem egy utánpótlásedző sikereit, hanem abban, hogy mennyi klasszist tud kinevelni.

Dolgoztam Hanga Ádámmal, Wittmann Krisztiánnal, Keller Ákossal, Supola Zoltánnal, Soós Zoltánnal, mind-egyikük felnőtt válogatott lett. Kisebb megszakításokkal tevékenykedem a korosztályos válogatottakkal is, most az U16-os, fiú együttesnél Váradi Attila segítője vagyok.

- Kosármeccsekre természetesen jár. Kézilabdára is?

- Amikor nem ütközik a csapataim összecsapásaival, a veszprémiek mindegyik hazai BL-mérkőzésén ott vagyok. Remek kikapcsolódás.