Az egységben rejlik az erő - Lang Ádám a masszív szervezettségben látta a továbbjutás kulcsát

A 22 esztendős Lang Ádám soha sem élhette át, milyen érzés, amikor a világbajnokságon, vagy az Európa-bajnokságon szereplő magyar labdarúgó válogatottnak szoríthat. Nem tudhatta igazán, hogy Norvégia legyőzésével mekkora ürességet töltöttek most be azon futballbarátok lelkében, akik látták a nemzeti tizenegyet az 1986-os mexikói vb-n, vagy az 1972-es belgiumi Eb-n.

– Felhőtlen volt az örömünk, így nagy volt az ünneplés. Tudjuk, hogy mit értünk el, hogy ez mekkora siker a magyar futball számára. – pillantott vissza az Eb-pótselejtezőre, Lang Ádám, a Videoton válogatott védője. – Csak egy cél lebegett előttünk, amit véghez akartunk vinni. A szövetségi kapitány azért van, hogy a célok elérésben segítsen, átadja a tapasztalatokat, tanácsokat adjon, taktikát dolgozzon ki. Nekünk csinálnunk kellett a dolgunkat, s egyik kapitánnyal sem volt rossz a közös munka.

– Miben rejlett a magyar válogatott ereje? A taktikában, vagy a pszichés felkészítésben?

– A legfőbb erősségünk az volt, hogy nagyon egységes volt a csapat a mérkőzéseken. Végig nagyon szervezettek voltunk, jól tudtunk együtt dolgozni, kisegítettük egymást. Fontos volt, hogy közel helyezkedtünk egymáshoz, szűkek voltunk védekezésben és a megszerzett labdákkal jól sáfárkodtunk. Sok szoros, egygólos mérkőzést játszottunk. Az egységben volt az erő egyértelműen, mindenki hatalmasat küzdött a selejtezősorozatban és a norvégok elleni pótselejtezőn is.

– Mennyire gondolkodtak előre? Korábban is kacsintgattak Franciaország felé?

– Mindig csak a soron következő összecsapásra koncentráltunk, de a Norvégiában elért siker közel repített minket az álmainkhoz, és már motoszkált a fejünkben, hogy már csak 90 perc választ el bennünket az Európa-bajnokságtól. De amint elkezdődött a meccs, mindenki elhessegette az álmodozást, és tette a dolgát.

– Hogy érezte, a norvégok mennyire voltak meglepettek az önök játékától?

– Ahhoz képest, hogy mekkora nagy mellénnyel fogadkoztak és örültek a sorsolás után, hogy minket kaptak, azt gondolom, hogy nem számítottak arra, hogy ennyire szervezetten, szűken játszunk majd. Nem is tudtak ezzel mit kezdeni. Rengeteg beadást és pontrúgást hatástalanítottunk, de a védelmünket nem tudták feltörni. Nem volt bennük átütő erő, egyik meccsen sem éreztem, hogy esetleg kikaphatnánk. Tisztában voltunk vele, hogy nagy lehetőség előtt állunk, s ha már tettünk egy lépést az Eb felé, akkor lépjük meg az utolsót is.

– Csendes, magányos perceiben morfondírozik Franciaországon?

– Hogyne. Motoszkál a fejemben, ez nagyon nagy dolog számomra. Remek kis torna lesz ez.

– Mennyire volt nehéz visszaállni a dolgos hétköznapokra? Szerdán 20-15-kor jön  a Haladás elleni Magyar Kupa-visszavágó.

– Egyértelmű célunk, hogy a Videotonnal továbbjussunk a kupában, majd a bajnokságban is zárkóznunk kell a dobogóhoz. Győzelmet várok a Haladás ellen mindenképpen. Itthon nagyon erősek vagyunk, Horváth Ferenc keze alatt összeállt a csapat. A Haladás hátrányban van, ahogy Szombathelyen sem volt a játékukban átütő erő, most sem számítok nagy Haladás-rohamokra. A saját játékunkra koncentrálunk, és meg lesz a továbbjutás.

A fehérváriak 1-0-s előnyből várják a szerda esti hazai, Haladás elleni visszavágót.