2012.05.06. 08:41
Egészségesen extrém egyedek egyesülete
Székesfehérvár - Miközben a hírek általában a hagyományos sportok, sportegyesületek eredményeiről szólnak, szép csendben felnőtt egy olyan generáció Székesfehérváron (is), akik ma már szinte nap mint nap hódolnak az extrém sportoknak.
A sziklamászás, falmászás, a triál kerékpározás és az úgynevezett slackline több száz székesfehérvári és környékbeli fiatalnak vált a lételemévé, így aztán nem véletlen, hogy a közelmúltban felvetődött a gondolat: létre kellene hozniuk egy extrém sportolókat tömörítő egyesületet.
- Egységben az erő, együtt könnyebben tudunk ismertté válni, könnyebben tudunk bekerülni a hétköznapi emberek tudatába és így talán könnyebben el is fogadnak minket. Nem mellékes persze az sem, hogy sportegyesületként több támogatót szerezhetünk, így a komoly versenyen való részvétel is könnyebb lenne - mondja Grósz Ákos, egy mászóterem tulajdonosa, aki hónapok óta azon dolgozik, hogy megalakulhasson a Székesfehérvári Extrém Sportklub.
És hogy kiket tömörítene ez az egyesület? Például a ma már száznál is több tagot számláló slackline-osokat, a hasonló nagyságrendű triálosokat, de a kötélhúzók egyelőre még csak baráti számúnak mondható társaságát is. Térjünk egy kicsit vissza a slacklinehoz: a laikus szemszögéből nézve ez nem más, mint egy hosszú kötél, amit két pont között kifeszítenek, s azon a lelkes próbálkozók nemcsak végigmennek, hanem mindenféle mutatványokkal szórakoztatják önmagukat, no meg a közönséget. A fehérvári slackline-élet egyik ismert alakja a 29 éves Szűcs László, aki másfél éve rendelte meg Németországból élete első slackline-kötelét. Ez is mutatja, hogy milyen friss sportról van szó, ennek ellenére ha az ember Fehérváron sétál egyet, egyre több parkban láthatja a kötélen himbálózó fiatalokat. Legutóbb néhány napja, a majálison is bemutatkozott a Gibbon Slackline nevű csapat, s bizony több száz fiatal és kevésbé fiatal próbálta ki a kötélenjárást. Laci tapasztalata szerint egyébként a lányok hamarabb ráéreznek a jó technikára.
A szárazréti mászóteremben jelenleg húsz olyan fiatal edz, akik versenyszerűen is űzik, űznék ezt a sportot. Itt van például Balogh Klaudia, aki szerint egy hivatalos extrém sportegyesület abban is sokat segíthetne, hogy az országos versenyekre eljussanak. A legkisebb nyolc-tíz éves gyerekek közül többen vannak ugyanis olyanok, akiknek a szülei nehezen tudják az útiköltséget előteremteni.
Aztán itt vannak a székesfehérvári kötélhúzók, akik négy hónapja kezdték a szervezkedést: - Május 19-én Lettországban lesz a kötélhúzók találkozója, ahol eldől, hogy Magyarországot felveszik-e a világszövetségbe. Ha ez sikerül, az szerintem nagy lökést adhat e sport hazai fejlődésének - mondja Pipó Péter, aki Írországban ismerkedett meg a sporttal, s csapatával magyarként az ír kötélhúzó bajnokság harmadik helyén végzett! A versenykötélnek egyébként komoly szabályai vannak: 36 milliméter átmérőjűnek kell lennie és természetes anyagból kell készülnie...
És ekkor még egy szót sem ejtettünk a triálkerákpárosokról, akik szöcskeként ugrálnak biciklijükkel a különféle objektumokon. A triál lényege, hogy egy speciális kerékpár használatával a versenyző végigmanőverez egy direkt erre a célra kiépített pályán. Minél többször érintkezik a földdel, annál több pontot vonnak le tőle.
Száz szónak is egy a vége: az extrémnek nevezett sportok ma már nem is extrémek annyira: többségük kifejezetten jó egyensúlyjavító hatással rendelkezik, fokozza az általános erőnlétet, és talán az sem mellékes, hogy amíg a fiatalok sportolnak, nem mérgezik magukat különféle szerekkel. Ha megalakult a Székesfehérvári Extrém Sportklub, arról külön is beszámolunk majd!