2011.04.05. 02:29
Majd kinyírták - bronzérmes lett az Alcoa FKC
Székesfehérvár - Bronzérmes lett a női kézilabda Magyar Kupában az Alcoa FKC RightPhone, miután kőkemény csatában győzött a Vác ellen. Erről beszélgettünk Krisztina Triscsukkal.
- Azt hittem, hogy a szívinfarktus kerülget, amikor a fejem nagy erővel a parkettának csapódott, miután Uhraková rám esett. Nagyon fájt, a jobb szemem és a homlokom teniszlabda nagyságúra bedagadt, ezért kellett hosszan jegelni. Aztán visszatértem, tovább játszottam, amikor Tápai közelről eltalált. Na, akkor azt hittem, hogy tényleg itt a vége. Lent feküdtem, és azt hallottam a csapattársaimtól, hogy Gyerünk Kriszta, gyerünk, játszanod kell!. Arra is tisztán emlékszem, hogy Siti Bea folyamatosan azt mondta: Nem fáj, Kriszta nem fáj , s ezt szinte belém szuggerálta. A sérülésveszély benne van a játékban, a kézilabda is kemény sport, de ami velem történt vasárnap, az nagyon bántott, mert nem a bunyós Magyar Kupán szerepeltünk. Én pedig rengeteg pofont kaptam a mérkőzésen, főleg attól a Temestől, aki ősszel a váci mérkőzésen Tilinger Puminak súlyos sérülést okozott. Most, a lefújás után már bocsánatot kért, de nem ez, hanem a győzelem és a bronzérem kárpótolt. Amikor pedig Tápai közelről fejbe dobott, akkor olyan érzésem volt, mintha ki akarnának nyírni, mert sok gólt lőttem nekik. De ez is csak olaj volt a tűzre, tovább játszottam, mert ilyen az orosz mentalitás, ami az én véremben is csörgedezik. Nagyon boldog vagyok ezért a megharcolt bronzéremért, s annak is örülök, hogy én lettem a gólkirálynő - mondta kissé fáradt hangon Krisztina Triscsuk, az FKC egyik hőse.
- Azt hittem, hogy a szívinfarktus kerülget, amikor a fejem nagy erővel a parkettának csapódott, miután Uhraková rám esett. Nagyon fájt, a jobb szemem és a homlokom teniszlabda nagyságúra bedagadt, ezért kellett hosszan jegelni. Aztán visszatértem, tovább játszottam, amikor Tápai közelről eltalált. Na, akkor azt hittem, hogy tényleg itt a vége. Lent feküdtem, és azt hallottam a csapattársaimtól, hogy Gyerünk Kriszta, gyerünk, játszanod kell!. Arra is tisztán emlékszem, hogy Siti Bea folyamatosan azt mondta: Nem fáj, Kriszta nem fáj , s ezt szinte belém szuggerálta. A sérülésveszély benne van a játékban, a kézilabda is kemény sport, de ami velem történt vasárnap, az nagyon bántott, mert nem a bunyós Magyar Kupán szerepeltünk. Én pedig rengeteg pofont kaptam a mérkőzésen, főleg attól a Temestől, aki ősszel a váci mérkőzésen Tilinger Puminak súlyos sérülést okozott. Most, a lefújás után már bocsánatot kért, de nem ez, hanem a győzelem és a bronzérem kárpótolt. Amikor pedig Tápai közelről fejbe dobott, akkor olyan érzésem volt, mintha ki akarnának nyírni, mert sok gólt lőttem nekik. De ez is csak olaj volt a tűzre, tovább játszottam, mert ilyen az orosz mentalitás, ami az én véremben is csörgedezik. Nagyon boldog vagyok ezért a megharcolt bronzéremért, s annak is örülök, hogy én lettem a gólkirálynő - mondta kissé fáradt hangon Krisztina Triscsuk, az FKC egyik hőse.