Felbomlott a Dunaferr NK kerete, a fehérváriaknál az eredménytelenség a gond

Nos, egy forint sem árválkodott a játékosok és a szakemberek bankszámláján pénteken. Tegnap délelőtt ennek megfelelően felgyorsultak az események. A csapat játékosai nem voltak hajlandóak mezt húzni. Elmaradt az edzés. Imre Vilmos szakvezető pedig elvonult tárgyalni a tulajdonosokkal. Délelőtt már az a hír is felreppent, hogy a rutinosabb kézilabdázók valamennyien, köztük a két válogatott, Balogh Barbara és Vincze Melinda is távozik a csapattól. Mégpedig a mai naptól vagy a héten valamikor. A hír igaznak bizonyult.

A leggyorsabban távozó Balogh Barbara nem titkolta: mától már a Ferencváros játékosa, és 2011-ig szerződést is kötött a Fradival.

- Nagyon fáj, hogy el kell válnom a Dunaferr csapatától, de rákényszerítettek erre a lépésre. Nagyon szép éveket töltöttem itt, 2004 júniusában érkeztem Dunaújvárosba, és valóban az itteni munka alapján váltam válogatott kézilabdázóvá. A Fradi fiatal, sokra törő, szimpatikus együttes, különben én pesti vagyok, tehát hazamegyek. Nagyon sok sikert kívánok a Dunaferrnél maradtaknak, remélem, lesz még egyszer jó csapatuk - mondta a válogatott játékos.

Időközben a csapat honlapján megjelent az igen szűkszavú közlemény:

A Dunaferr NK múlt hét pénteken közös megegyezéssel szerződést bontott Vincze Melindával és Temes Bernadettel, a mai napon pedig Balogh Barbarával és Laluska Eszterrel.

Laluska Eszter nem akar semmit elkapkodni: - Az biztos, hogy nem fővárosi csapathoz megyek, de nem is Dunaújvároshoz közel...

Ebből arra lehet következtetni, hogy lévén szegedi származású, talán a Tisza-parti városhoz közel költözik.

- Nem tudtam már én sem tovább várni. Egyetemista vagyok, meg kell élni valamiből. Komoly adósságaink vannak, ez nem mehetett tovább. Balázs bátyám, aki a Szegedben kézilabdázik, már többször mondta: csodál, hogy még mindig nem hagytam ott a Dunaferrt. De ebben a csapatban nagyon szép barátságok szövődtek, igazi családi, nagyon szeretetteljes hangulat uralkodott. Nehéz egy ilyen nagyszerű társaságot elhagyni. Én is ezért maradtam eddig. Most bőg az egész csapat, fiatalok, idősebbek egyaránt. De ha azt mondanák: reggel nyolcra lesz pénzünk, akkor sem maradnék. Már a csillagos eget is megígérték nekünk...

A távozók közül Temes Bernadettet érte a legnagyobb balszerencse, hiszen alig hét hónap után máris távozni kényszerül a Dunaferrtől.

- Pedig úgy jöttem ide Debrecenből, hogy egy nagyon jó csapathoz igazolok, s ahol indulunk, mindenhol az élcsoportban végzünk. Most pedig a csapat léte forog kockán. Még nem döntöttem el, hogy hol folytatom a kézilabdát, de több mint négy csapat igyekszik rávenni, hogy hozzájuk igazoljak. Amíg nem döntök, addig edzem, mert nem szabad leállni.

- Néhány nappal ezelőtt boldogan ünnepeltük a Bernadetteket, de akkor nem gondoltam volna, hogy el kell válnom azoktól az emberektől, akiket nagyon szeretek - nyilatkozott a szintén távozó válogatott szélső, Vincze Melinda. - Nyolc évet töltöttem itt a Dunaferrben Kiss Szilárd, Kovács Péter és Imre Vilmos edzősködése alatt. Nekik és a csapattársaknak köszönhetem, hogy a válogatottságig eljutottam. Hát hogyne fájna a búcsú. Nehéz szívvel döntöttem: megyek. Mindent sajnálok, amit itt kell hagynom. Ezt a helyzetet már nem lehetett tovább bírni. Mint csapatkapitány csak sok sikert tudok a fiataloknak kívánni.

Melinda nem árulta el, de két csapattól kapott komoly ajánlatot. Vagy Vácra, vagy Székesfehérvárra költözik.

De mi lesz a mesterekkel, Imre Vilmossal és segítőjével, Rapatyi Tamással?

- Hát mi lenne? - kérdezett vissza Rapatyi. - Már nézegettem, hol találok egy üres testnevelői állást. De nincs. Pedig valamiből meg kell élni. Tanácstalan vagyok, ám csodákban már nem bízom. Kényszerhelyzet, ha maradok, kényszerhelyzet, ha távozom, kényszerhelyzet, ha kivárok. Nagy kérdés: hogyan ér véget majd ez a dunaferres történet, nagyon rosszul, vagy tisztességgel?

Amíg Dunaújvárosban a csapat szétesése, addig Fehérváron az eredménytelenség, a legutóbbi vereség, a lélektelen játék a gond. Szinte biztos, hogy lesz következménye...

Miközben a Fehérép Alcoa FKC egyre kább elkeseredett  harcot vív a felsőházi tagságért (ez az 1-4. hely valamelyike), három-négy hétre kénytelen megválni az egyre jobb formába lendülő Kamper Olíviától: az irányító bal térdét, a porcot és a patellát  ma műtik meg a fővárosban. Az operációt tovább már nem lehetett halogatni, hiszen Olcsa az elmúlt időszakban  csak fájdalomcsillapítókkal tudott pályára lépni a mérkőzéseken.  Pótlása nem lesz egyszerű feladat, így már szerdán, a Vác ellen...