2008.08.28. 02:29
Hiányzott az érem
<strong>Dunaújváros</strong> - Drámai mérkőzésen, ötméteresekkel maradt le a brozméremről Pekingben a magyar női vízilabda-válogatott. A hazatérést követően Primász Ágnest és Brávik Fruzsinát kérdeztük.
- Milyen reményekkel vágtatok neki a kalandnak?
- Athén óta rengeteget fejlődött a női mezőny. Bíztunk az éremszerzésben, rengeteget dolgoztunk a sikerért. Pár nappal a történtek után büszkék vagyunk a negyedik helyre, de tudjuk: nagy lehetőséget szalasztottunk el.
- A csoportmeccseken úgy alakult minden, mint az álom. A négy közé került a csapat, és az elődöntőben ismét jöttek a hollandok.
- Ahol kikaptunk tőlük. Bár az utolsó negyedben a bírói döntések nem nekünk kedveztek, de tény: akkor nem ment a játék, kissé görcsössé is váltunk.
- A bronzmeccsen az ausztrálokkal csaptunk össze, reménykedtünk, mert nagyon küzdött a csapat.
- Hosszú évek óta szerepelünk a válogatottban, de ilyen jó közösség még nem alakult ki egy nagy tornára sem. A szövetségi kapitány, Godova Gábor az utóbbi másfél évben megtanult velünk bánni, megtaláltuk a közös hangot, nagyon bíztunk egymásban. Ez talán női csapatoknál nehezebb, elég egy rossz szó, és máris kész a baj. Ebben a társaságban azonban mindenki valóban egy célért küzdött. Számos kétes bírói ítélet után ötméteresekkel kaptunk ki a kis döntőben. Mély nyomokat hagyott bennünk, hogy nem állhatunk fel a dobogóra.
- Milyen volt az olimpiai hangulat a faluban, azok után, hogy nem jöttek a várt eredmények?
- Minden olimpia fantasztikus élmény (Primász Ágnes második, Brávik Fruzsina első olimpiáján vett részt - a szerk.), Pekingben egy házban lakott a magyar csapat, így összekovácsolódott a közösség. Rengeteg embert és remek sportolókat ismertünk meg. Az utolsó napon, a fiúk döntője után együtt ünnepelt az egész csapat. Bent a faluban nem éreztünk feszültséget az eredmények miatt, mindenki biztatta a társait.
- Mennyit segítettek ilyenkor a Magyarországról érkező szurkolók?
- Rengeteget. Gondolj bele, elmész a világ másik felére játszani, bemész a medencébe, és hallod, látod, hogy a leláton van több száz honfitársad, akik értünk jöttek ki az uszodába. Megható, és sokat segít nehéz helyzetekben.
- Ha most újra kezdődne, mit csinálnátok másként?
- Nem tudjuk, ez a csapat minden megtett a sikerért.