Ezüstérmes aranyfiúk

Tiber Lászlóval ülünk egymással szemben. A szaunai zríkák, ugratások után meghatottan bámuljuk a másikat, hisz ezzel a könyvvel visszavonhatatlanul történelemmé lett a labdarúgó, örök jelet hagyott maga után, az emlékké merevedett szép mozzanatok, gólok tárgyiasult szellemi termékké, könyvvé lettek.

- Fontos ez a könyv nekem, s édesanyám, a gyerekeim, és remélem, a mai fiatalok számára is. Talán példaértékű lehet az életem, a pályafutásom, a meg nem élt vágyak, az elrontott lehetőségek. Őszinte, a negatívumokat, sikereket egyaránt kendőzetlenül számba vevő történetnek szántuk e könyvet, tanulsággal az ifjaknak: a tehetséget kamatoztatni kell a nap minden órájában, percében, hogy ne akkor szembesüljenek az elrontott lehetőségeikkel, amikor már nincs visszaút - mondta Tiber Laca.

Hol volt, hol... Kezdtük a visszaemlékezést a mesés múltra, a csodás ezüstcsapatra, amikor bizonyos Müncz nevű sípmester a Fradi pályán egy 11-essel gáncsolta el a Vidit az arany kapujában.

- Mintha ma történt volna. Bár sérülés miatt nem játszottam, de azt a csapatot aranycsapatnak tekintem, a könyvben ez így is jelenik meg. Átírtam a történelmet, mert az én lelkemben az 1975- 1976-os labdarúgó-bajnokságban első volt a Videoton és második a Ferencváros... - emlékezett a meccsre a szélső.

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- Fontos ez a könyv nekem, s édesanyám, a gyerekeim, és remélem, a mai fiatalok számára is. Talán példaértékű lehet az életem, a pályafutásom, a meg nem élt vágyak, az elrontott lehetőségek. Őszinte, a negatívumokat, sikereket egyaránt kendőzetlenül számba vevő történetnek szántuk e könyvet, tanulsággal az ifjaknak: a tehetséget kamatoztatni kell a nap minden órájában, percében, hogy ne akkor szembesüljenek az elrontott lehetőségeikkel, amikor már nincs visszaút - mondta Tiber Laca.

Hol volt, hol... Kezdtük a visszaemlékezést a mesés múltra, a csodás ezüstcsapatra, amikor bizonyos Müncz nevű sípmester a Fradi pályán egy 11-essel gáncsolta el a Vidit az arany kapujában.

- Mintha ma történt volna. Bár sérülés miatt nem játszottam, de azt a csapatot aranycsapatnak tekintem, a könyvben ez így is jelenik meg. Átírtam a történelmet, mert az én lelkemben az 1975- 1976-os labdarúgó-bajnokságban első volt a Videoton és második a Ferencváros... - emlékezett a meccsre a szélső.

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- Fontos ez a könyv nekem, s édesanyám, a gyerekeim, és remélem, a mai fiatalok számára is. Talán példaértékű lehet az életem, a pályafutásom, a meg nem élt vágyak, az elrontott lehetőségek. Őszinte, a negatívumokat, sikereket egyaránt kendőzetlenül számba vevő történetnek szántuk e könyvet, tanulsággal az ifjaknak: a tehetséget kamatoztatni kell a nap minden órájában, percében, hogy ne akkor szembesüljenek az elrontott lehetőségeikkel, amikor már nincs visszaút - mondta Tiber Laca.

Hol volt, hol... Kezdtük a visszaemlékezést a mesés múltra, a csodás ezüstcsapatra, amikor bizonyos Müncz nevű sípmester a Fradi pályán egy 11-essel gáncsolta el a Vidit az arany kapujában.

- Mintha ma történt volna. Bár sérülés miatt nem játszottam, de azt a csapatot aranycsapatnak tekintem, a könyvben ez így is jelenik meg. Átírtam a történelmet, mert az én lelkemben az 1975- 1976-os labdarúgó-bajnokságban első volt a Videoton és második a Ferencváros... - emlékezett a meccsre a szélső.

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Hol volt, hol... Kezdtük a visszaemlékezést a mesés múltra, a csodás ezüstcsapatra, amikor bizonyos Müncz nevű sípmester a Fradi pályán egy 11-essel gáncsolta el a Vidit az arany kapujában.

- Mintha ma történt volna. Bár sérülés miatt nem játszottam, de azt a csapatot aranycsapatnak tekintem, a könyvben ez így is jelenik meg. Átírtam a történelmet, mert az én lelkemben az 1975- 1976-os labdarúgó-bajnokságban első volt a Videoton és második a Ferencváros... - emlékezett a meccsre a szélső.

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Hol volt, hol... Kezdtük a visszaemlékezést a mesés múltra, a csodás ezüstcsapatra, amikor bizonyos Müncz nevű sípmester a Fradi pályán egy 11-essel gáncsolta el a Vidit az arany kapujában.

- Mintha ma történt volna. Bár sérülés miatt nem játszottam, de azt a csapatot aranycsapatnak tekintem, a könyvben ez így is jelenik meg. Átírtam a történelmet, mert az én lelkemben az 1975- 1976-os labdarúgó-bajnokságban első volt a Videoton és második a Ferencváros... - emlékezett a meccsre a szélső.

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- Mintha ma történt volna. Bár sérülés miatt nem játszottam, de azt a csapatot aranycsapatnak tekintem, a könyvben ez így is jelenik meg. Átírtam a történelmet, mert az én lelkemben az 1975- 1976-os labdarúgó-bajnokságban első volt a Videoton és második a Ferencváros... - emlékezett a meccsre a szélső.

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- Mintha ma történt volna. Bár sérülés miatt nem játszottam, de azt a csapatot aranycsapatnak tekintem, a könyvben ez így is jelenik meg. Átírtam a történelmet, mert az én lelkemben az 1975- 1976-os labdarúgó-bajnokságban első volt a Videoton és második a Ferencváros... - emlékezett a meccsre a szélső.

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Kérdés: mitől volt remek a csapatuk? Akkor is 11 egyéniség volt a pályán, de sokkal egységesebbeknek tűntek, mint utódaik. És ezt nem csupán a nosztalgia sugallja a régi idők krónikásának...

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- Szerepe volt ebben a társadalmi, poltikai környezetnek. A lehetőség motivált, amit abban a korban a sporttól kaptunk, gondolok az utazásokra, az anyagi lehetőségekre. És mi jobban szerettünk futballozni, mint a maiak! Félreértés ne essék, nem volt rózsafüzér a nyakunkban, elmentünk szórakozni, de ez másnap nem látszhatott meg az edzésmunkánkon. Tudtuk, mennyit engedhetünk meg magunknak, és egyfajta vagányság volt bennünk, betyárbecsület, hogy csak azért is megmutattuk, és egy görbe este után még többet produkáltunk. Kellettek ehhez jó vezetők, jó szakemberek. Kovács Feri akkor került hozzánk, mikor kiesett az Egerrel, és nagy bizonyítási vágy volt benne, s ez találkozott a mi sikerorientáltságunkkal. Papp István, a Videoton vezérigazgatója is felkarolt bennünket, a cég első embereként belátta, reklámértéket jelentünk a cégnek, és a klub vezetőivel egy húron pendült.

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Laca váltott, kimaradt az UEFA-kupa menetelésből...

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- A jövőkép vitt Siófokra. Harminckét évesen mentem oda, MK-t nyertünk, előbb, mint a Vidi. Kérdeztem Fehérváron, milyen egzisztenciám lehet, mondták, a perspektíva egyértelmű: a foci befejezte után hattól kettőig dolgozhatok a cégnél 5500 forintért. Másnap már mentem Siófokra. Jó szívvel néztem a Videoton UEFA-kupa menetelését, jobban drukkoltam nekik, mintha ott lettem volna köztük.

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Laca beszélt még a gyermekeiről, Krisztiánról és az ifjabb Szabolcsról. Krisztián gólkirály volt hajdan, az apa csupán sajnálta, hogy nem lehetett válogatott, míg Szabolcsot nagy tehetségnek véli, igyekszik egyengetni az útját. És fájdalmas valósággal zártuk beszélgetésünket:

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

- Nem szeretnék úgy meghalni, hogy az életet jelentő társaság, most FC Fehérvár, újabb sikerének ne lehessek részese akár edzőként, akár vezetőként. Jó lenne, ha feltámadnának, és ebből én is kivehetném a részem...

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is

Úgy legyen! A legenda, aki szeretné kivenni részét a jövőből is