Sport

2006.11.16. 03:29

Győztes fiatalok

Székesfehérvár (bb) - Eddig csak egyszer, még 1986-ban, a mexikói vb-n játszott egymással a két csapat, s akkor a magyarok 2-0 arányban győztek. Tegnap újból magyar siker született.

Bobory Balázs

Székesfehérvár, 7000 néző. Vezette: Michael Weiner.

Asszisztens: Carsten Kadach, Detlef Scheffe (németek).

Magyarország: Végh - Bodnár, Balogh B., Juhász, Van-czák - Tóth B., Vass, Sándor Gy., Huszti - Hrepka, Priskin. Megbízott szövetségi kapitány: Várhidi Péter.

Kanada: Wagenaar - Jarics, Nsaliwa, Hutchinson, Hainault - Pozniak, De Guzman, Bernier, Radzinski - Friend, Hume. Megbízott szövetségi kapitány: Stephen Hart.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Asszisztens: Carsten Kadach, Detlef Scheffe (németek).

Magyarország: Végh - Bodnár, Balogh B., Juhász, Van-czák - Tóth B., Vass, Sándor Gy., Huszti - Hrepka, Priskin. Megbízott szövetségi kapitány: Várhidi Péter.

Kanada: Wagenaar - Jarics, Nsaliwa, Hutchinson, Hainault - Pozniak, De Guzman, Bernier, Radzinski - Friend, Hume. Megbízott szövetségi kapitány: Stephen Hart.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Asszisztens: Carsten Kadach, Detlef Scheffe (németek).

Magyarország: Végh - Bodnár, Balogh B., Juhász, Van-czák - Tóth B., Vass, Sándor Gy., Huszti - Hrepka, Priskin. Megbízott szövetségi kapitány: Várhidi Péter.

Kanada: Wagenaar - Jarics, Nsaliwa, Hutchinson, Hainault - Pozniak, De Guzman, Bernier, Radzinski - Friend, Hume. Megbízott szövetségi kapitány: Stephen Hart.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Magyarország: Végh - Bodnár, Balogh B., Juhász, Van-czák - Tóth B., Vass, Sándor Gy., Huszti - Hrepka, Priskin. Megbízott szövetségi kapitány: Várhidi Péter.

Kanada: Wagenaar - Jarics, Nsaliwa, Hutchinson, Hainault - Pozniak, De Guzman, Bernier, Radzinski - Friend, Hume. Megbízott szövetségi kapitány: Stephen Hart.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Magyarország: Végh - Bodnár, Balogh B., Juhász, Van-czák - Tóth B., Vass, Sándor Gy., Huszti - Hrepka, Priskin. Megbízott szövetségi kapitány: Várhidi Péter.

Kanada: Wagenaar - Jarics, Nsaliwa, Hutchinson, Hainault - Pozniak, De Guzman, Bernier, Radzinski - Friend, Hume. Megbízott szövetségi kapitány: Stephen Hart.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Kanada: Wagenaar - Jarics, Nsaliwa, Hutchinson, Hainault - Pozniak, De Guzman, Bernier, Radzinski - Friend, Hume. Megbízott szövetségi kapitány: Stephen Hart.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Kanada: Wagenaar - Jarics, Nsaliwa, Hutchinson, Hainault - Pozniak, De Guzman, Bernier, Radzinski - Friend, Hume. Megbízott szövetségi kapitány: Stephen Hart.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Csere: Hrepka helyett Farkas B. (70. perc), Sándor Gy. helyett Bodor B. (71. perc), Priskin helyett Torghelle (78. perc), Huszti helyett Rodenbücher (83. perc), ill. Jarics helyett Braz (28. perc), Hutchinson helyett Nakaima (46. perc), De Guzman helyett Peters (46. perc), Hume helyett Ornach (86. perc).

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Már egy órával a mérkőzés előtt érezni lehetett, hogy a Kanada elleni tesztmérkőzésen többen lesznek, mint egy átlagos magyar bajnokin, így a Sóstói stadion mellett parkoló autók száma mindenesetre azt engedte sejtetni, hogy valósággá válik a rendezők álma és minimum ötezren összegyűlnek a fehérvári létesítményben.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Előbb a magyar válogatott érkezett a pályára melegíteni, pontosan 45 perccel a kezdés előtt. Néhány arc ismeretlen lehetett a szurkolók számára, Vass Ádám például úgy debütált a válogatottban, hogy még magyar élvonalbeli mérkőzésen sem játszott. Lehet, hogy nem is baj, a Kápolnásnyékről származó 18 éves fiatalember már az angol Stoke City profija. A kezdés előtt nem sokkal öt kanadai szurkoló is elfoglalta a helyét az egyik páholyban, majd a juharleveles sállal boldogan fényképezkedtek, háttérben a zöld gyeppel és a melegítő labdarúgókkal. A tengerentúli rajongók a kilencven perc alatt sem voltak restek, végig hangosan biztatták válogatottjukat.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Várhidi Péter megfiatalított csapata mintegy hétezer néző előtt kezdhette meg az összecsapást és csak bízni lehetett abban, hogy az újoncok, Hrepka, Vass, Sán-dor és Balogh nem illetődik meg első szereplése alkalmából, hanem éppen ellenkezőleg, feldobja őket a lehetőség.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Nos, az első percekben a kanadai csapat kezdeményezett többet, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy tapogatózó játék zajlott a pályán. A 13. percben Hume szabadrúgásból, mintegy 20 méterről tekert kapura, Végh szögletre tenyerelte a labdát. A 17. percben láthatta a nagyérdemű az első szép magyar akciót, Hrepka indította Bodnárt, aki jobbról beadott éppen a feladó fejére, aki remekül bólintott hat méterről, de Wagenaar nagy bravúrral védett. Ekkor néhány perc erejéig felpörgött a mérkőzés, majd ismét a mezőnyben gyürkőztek a felek, tegyük hozzá nagy akarással, de kevés látványos megoldással. A 36. percben robbant a stadion: Vass bal oldalról kapu elé tekert szabadrúgására Priskin robbant be és négy méterről a léc alá csúsztatott, 1-0.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

A második félidőben is akadtak gólszerzési lehetőségei a mieinknek, a legközelebb Sándor és a hajrában Torghelle állt a gólszerzéshez, előbbi 17 méterről tüzelt fölé, míg utóbbinak hat méteres fejese ment el alig a kapufa mellett. A nagyobb lehetőségei a kanadaiaknak voltak, a legnagyobbat talán az Everton játékosa, Radzinski hagyta ki, a jobb oldali támadó az 57. percben 6 méterről lőtt a kapu fölé. Nyert a magyar csapat és ez minden bizonnyal önbizalmat kölcsönöz azoknak a fiataloknak, akik most mutatkoztak be a nemzeti csapatban.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!