Sport

2006.11.06. 03:29

Elvtelen fiatalítás

Budapest - Hosszú távra, legalább három évre tervezett, ám mindössze hét és fél hónapot volt hivatalban. Bozsik Péter a Málta elleni szégyenteljes vereség után távozott a kapitányi hídról. Nem önszántából.

Kovalcsik Katalin

A szélvészgyors máltai támadó, Mifsud megoldhatatlan feladat elé állította válogatott védőinket, az arcpirító, 2:1-es vereség Bozsik Péter állásába került. Az Eb-selejtező után nem sokkal összeült az MLSZ elnöksége, a grémium nem fogadta el a szakvezető beszámolóját. Más megoldás nem lévén, a tréner felajánlotta lemondását, amit az illetékesek el is fogadtak.

- Amikor felállt, azt mondta, minden rosszban van valami jó. A jó az, hogy ezentúl több ideje jut a családjára, a két fiára és a kislányára.

- Való igaz, minden időmet igyekszem velük tölteni. Zalában lakom, Zalaegerszeg mellett, egy Csatár nevű kis faluban, a szövetségi kapitányi munkám miatt a hét jelentős részét Budapesten, illetve az ország különböző pontjain, mérkőzések megtekintésével töltöttem. Most kevesebbet autózom. Meccsekre nyilván járok, a ZTE hazai összecsapásait ezentúl is megnézem. Örülök, hogy remekül szerepelnek, korábbi pályaedzőm, Simon Antal jól dolgozik.

- Edzősködni nem akar? Ha ajánlatot kap, mérlegel?

- Nem hiszem, hogy a közeljövőben kispadra ülök. Bármilyen lehetőséget nem is fogadok el, egzisztenciálisan nem vagyok futballfüggő. Jól lehet keresni a focival, de bármibe nem szaladok bele, mert nem vagyok kényszerpályán. Három éve, amikor a ZTE-től eljöttem, azonnal beleugrottam a Lombard FC-be, hiba volt, nem voltam elég körültekintő. Alig pár hónapot dolgoztam Szombathelyen.

- Ezúttal a La Vallettán elszenvedett arcpirító vereség pecsételte meg a sorsát. Miben hibázott?

- A törökök elleni hazai mérkőzés, a 0:1 után neki kellett volna mennem néhány játékosnak, akik a képességeik alatt teljesítettek. Ha rendezek egy kirohanást, egy műbalhét, talán páran felébrednek, Máltán jobban odateszik magukat. De nem tettem a norvégok elleni első selejtező után sem, s Boszniában kiváló játékkal nyertünk. Arra gondoltam ezúttal is, hogy a törökök elleni összecsapás után Máltán javítunk. Sajnos nem jött össze. Gyalázatos meccs volt.

- Említette, néhányan jóval a képességeik alatt teljesítettek. Elárulná, kik azok?

- Nem, ez maradjon az én titkom. Akik látták az összecsapásokat, sejthetik, kik lehettek. A legnagyobb gondot abban látom, hogy a válogatottban szereplők közül csak két-három játékos jut rendszeresen szóhoz a saját csapatában, ráadásul nem is kulcs- emberek. Ha a gárdájuk gyengébben szerepel, nem őket veszik elő, ebből következőleg nyugodtabban futballozhatnak, a nemzeti együttesben viszont rájuk hárul a feladat, hogy eldöntsék a mérkőzést. Nem sikerült. Ma is állítom, ennél jobb válogatottat manapság nem lehet összeállítani, ám az eredmények elmaradtak. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez miért kerettag, az miért nem, de összességében logikusan válogattam. Sokan kritizáltak, a német harmadosztályban szereplő Löw Zsolt miért jutott szóhoz, de azt kell mondanom, amikor játszott, a csapat egyik legjobbja volt. A törökök és Málta ellen sérülés miatt nem jöhetett, s meggyőződésem, hiányzott a csapatból.

- Többen állítják, ha Máltán, a lefújás után azonnal felajánlja lemondását, a helyszínen biztosan nem fogadják el, s tíz nap múlva sem állítják fel.

- Erről én is hallottam, utólagos okoskodás. Megfordult a fejemben még a szigetországban, de úgy döntöttem, megvárom, mi lesz az elnökség álláspontja. Szívesen dolgoztam volna tovább, nem akartam távozni, de amikor láttam, hogy a beszámolóm nem fogadják el, lemondtam. Ez volt az ésszerű döntés. Nem akartam arra hivatkozni, hogy messze még a selejtezők vége, s elérhetjük a csoport harmadik helyét, ami azt jelentette volna, automatikusan meghosszabbodik a szerződésem a vb-selejtezőkig. Nem volt bizalom, ezért távoztam. A máltai mérkőzés után néhányan érdekes hangulatot gerjesztettek körülöttem. Akkor azt mondtam, nem 3-4 újságíró dönti el, meddig maradok, hanem én, illetve az elnökség.

- Négy tétmeccs, egy győzelem, három vereség, a harmadik hely valóban távoli.

- Elődöm azt ígérte, kiviszi a csapatot a vb-re, végül csak negyedik lett a csoportban. Én azt mondtam, a harmadik hely bravúr lenne, ugyanis a törökök, a görögök, a norvégok és a bosnyákok is előttünk járnak. Persze, mindig hozzátettem, feladni nem fogjuk, de elképesztő bravúrok szükségeltetnének az Eb-részvételhez. Az első négy mérkőzésen mindössze egyet tudtunk felmutatni. A bosnyákok idegenbeli legyőzésével a csoport negyedik helye reálisnak tűnt, a harmadik helyhez az is kellett volna, hogy a másik három riválistól pontokat raboljunk itthon és idegenben. Amit Zenicán felépítettünk, azt La Vallettán leromboltuk. Hosszú távra terveztem, mé-gis mindössze hét és fél hónapig voltam szövetségi kapitány. Nem bántam meg, hogy akkor igent mondtam, óriási megtiszteltetésnek tartottam, s tartom most is, hogy felkértek a feladatra. Én a harmadik számú jelölt voltam, ketten nemet mondtak, én vállaltam. Azt tűztem ki célul, hogy ki-alakítok egy 20-25 fős gerincet, amely formahanyatlás esetén néhány személycserével eredményes lehet. Úgy tűnik, nem találtam meg. Mégis állítom, az általam összeállított gárda jobb, mint amit a közvélemény jelentős része és néhány vezető óhajt, azaz a tizenévesekre épülő együttes. A mostani U21-es gárdából nálam is rövidesen bekerült volna Máté, Vadócz és Priskin, akik egy-két éven belül meghatározók lehetnek a felnőttek között is. Azonban a 19 évesek még nem érettek a feladatra, talán majd 3-4 év múlva. Előbb nem. Az elvtelen, esztelen fiatalításnak nem voltam, s nem vagyok híve. Ha idő előtt mélyvízbe dobják a tiniket, azzal ártanak nekik.

- Amikor felállt, azt mondta, minden rosszban van valami jó. A jó az, hogy ezentúl több ideje jut a családjára, a két fiára és a kislányára.

- Való igaz, minden időmet igyekszem velük tölteni. Zalában lakom, Zalaegerszeg mellett, egy Csatár nevű kis faluban, a szövetségi kapitányi munkám miatt a hét jelentős részét Budapesten, illetve az ország különböző pontjain, mérkőzések megtekintésével töltöttem. Most kevesebbet autózom. Meccsekre nyilván járok, a ZTE hazai összecsapásait ezentúl is megnézem. Örülök, hogy remekül szerepelnek, korábbi pályaedzőm, Simon Antal jól dolgozik.

- Edzősködni nem akar? Ha ajánlatot kap, mérlegel?

- Nem hiszem, hogy a közeljövőben kispadra ülök. Bármilyen lehetőséget nem is fogadok el, egzisztenciálisan nem vagyok futballfüggő. Jól lehet keresni a focival, de bármibe nem szaladok bele, mert nem vagyok kényszerpályán. Három éve, amikor a ZTE-től eljöttem, azonnal beleugrottam a Lombard FC-be, hiba volt, nem voltam elég körültekintő. Alig pár hónapot dolgoztam Szombathelyen.

- Ezúttal a La Vallettán elszenvedett arcpirító vereség pecsételte meg a sorsát. Miben hibázott?

- A törökök elleni hazai mérkőzés, a 0:1 után neki kellett volna mennem néhány játékosnak, akik a képességeik alatt teljesítettek. Ha rendezek egy kirohanást, egy műbalhét, talán páran felébrednek, Máltán jobban odateszik magukat. De nem tettem a norvégok elleni első selejtező után sem, s Boszniában kiváló játékkal nyertünk. Arra gondoltam ezúttal is, hogy a törökök elleni összecsapás után Máltán javítunk. Sajnos nem jött össze. Gyalázatos meccs volt.

- Említette, néhányan jóval a képességeik alatt teljesítettek. Elárulná, kik azok?

- Nem, ez maradjon az én titkom. Akik látták az összecsapásokat, sejthetik, kik lehettek. A legnagyobb gondot abban látom, hogy a válogatottban szereplők közül csak két-három játékos jut rendszeresen szóhoz a saját csapatában, ráadásul nem is kulcs- emberek. Ha a gárdájuk gyengébben szerepel, nem őket veszik elő, ebből következőleg nyugodtabban futballozhatnak, a nemzeti együttesben viszont rájuk hárul a feladat, hogy eldöntsék a mérkőzést. Nem sikerült. Ma is állítom, ennél jobb válogatottat manapság nem lehet összeállítani, ám az eredmények elmaradtak. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez miért kerettag, az miért nem, de összességében logikusan válogattam. Sokan kritizáltak, a német harmadosztályban szereplő Löw Zsolt miért jutott szóhoz, de azt kell mondanom, amikor játszott, a csapat egyik legjobbja volt. A törökök és Málta ellen sérülés miatt nem jöhetett, s meggyőződésem, hiányzott a csapatból.

- Többen állítják, ha Máltán, a lefújás után azonnal felajánlja lemondását, a helyszínen biztosan nem fogadják el, s tíz nap múlva sem állítják fel.

- Erről én is hallottam, utólagos okoskodás. Megfordult a fejemben még a szigetországban, de úgy döntöttem, megvárom, mi lesz az elnökség álláspontja. Szívesen dolgoztam volna tovább, nem akartam távozni, de amikor láttam, hogy a beszámolóm nem fogadják el, lemondtam. Ez volt az ésszerű döntés. Nem akartam arra hivatkozni, hogy messze még a selejtezők vége, s elérhetjük a csoport harmadik helyét, ami azt jelentette volna, automatikusan meghosszabbodik a szerződésem a vb-selejtezőkig. Nem volt bizalom, ezért távoztam. A máltai mérkőzés után néhányan érdekes hangulatot gerjesztettek körülöttem. Akkor azt mondtam, nem 3-4 újságíró dönti el, meddig maradok, hanem én, illetve az elnökség.

- Négy tétmeccs, egy győzelem, három vereség, a harmadik hely valóban távoli.

- Elődöm azt ígérte, kiviszi a csapatot a vb-re, végül csak negyedik lett a csoportban. Én azt mondtam, a harmadik hely bravúr lenne, ugyanis a törökök, a görögök, a norvégok és a bosnyákok is előttünk járnak. Persze, mindig hozzátettem, feladni nem fogjuk, de elképesztő bravúrok szükségeltetnének az Eb-részvételhez. Az első négy mérkőzésen mindössze egyet tudtunk felmutatni. A bosnyákok idegenbeli legyőzésével a csoport negyedik helye reálisnak tűnt, a harmadik helyhez az is kellett volna, hogy a másik három riválistól pontokat raboljunk itthon és idegenben. Amit Zenicán felépítettünk, azt La Vallettán leromboltuk. Hosszú távra terveztem, mé-gis mindössze hét és fél hónapig voltam szövetségi kapitány. Nem bántam meg, hogy akkor igent mondtam, óriási megtiszteltetésnek tartottam, s tartom most is, hogy felkértek a feladatra. Én a harmadik számú jelölt voltam, ketten nemet mondtak, én vállaltam. Azt tűztem ki célul, hogy ki-alakítok egy 20-25 fős gerincet, amely formahanyatlás esetén néhány személycserével eredményes lehet. Úgy tűnik, nem találtam meg. Mégis állítom, az általam összeállított gárda jobb, mint amit a közvélemény jelentős része és néhány vezető óhajt, azaz a tizenévesekre épülő együttes. A mostani U21-es gárdából nálam is rövidesen bekerült volna Máté, Vadócz és Priskin, akik egy-két éven belül meghatározók lehetnek a felnőttek között is. Azonban a 19 évesek még nem érettek a feladatra, talán majd 3-4 év múlva. Előbb nem. Az elvtelen, esztelen fiatalításnak nem voltam, s nem vagyok híve. Ha idő előtt mélyvízbe dobják a tiniket, azzal ártanak nekik.

- Amikor felállt, azt mondta, minden rosszban van valami jó. A jó az, hogy ezentúl több ideje jut a családjára, a két fiára és a kislányára.

- Való igaz, minden időmet igyekszem velük tölteni. Zalában lakom, Zalaegerszeg mellett, egy Csatár nevű kis faluban, a szövetségi kapitányi munkám miatt a hét jelentős részét Budapesten, illetve az ország különböző pontjain, mérkőzések megtekintésével töltöttem. Most kevesebbet autózom. Meccsekre nyilván járok, a ZTE hazai összecsapásait ezentúl is megnézem. Örülök, hogy remekül szerepelnek, korábbi pályaedzőm, Simon Antal jól dolgozik.

- Edzősködni nem akar? Ha ajánlatot kap, mérlegel?

- Nem hiszem, hogy a közeljövőben kispadra ülök. Bármilyen lehetőséget nem is fogadok el, egzisztenciálisan nem vagyok futballfüggő. Jól lehet keresni a focival, de bármibe nem szaladok bele, mert nem vagyok kényszerpályán. Három éve, amikor a ZTE-től eljöttem, azonnal beleugrottam a Lombard FC-be, hiba volt, nem voltam elég körültekintő. Alig pár hónapot dolgoztam Szombathelyen.

- Ezúttal a La Vallettán elszenvedett arcpirító vereség pecsételte meg a sorsát. Miben hibázott?

- A törökök elleni hazai mérkőzés, a 0:1 után neki kellett volna mennem néhány játékosnak, akik a képességeik alatt teljesítettek. Ha rendezek egy kirohanást, egy műbalhét, talán páran felébrednek, Máltán jobban odateszik magukat. De nem tettem a norvégok elleni első selejtező után sem, s Boszniában kiváló játékkal nyertünk. Arra gondoltam ezúttal is, hogy a törökök elleni összecsapás után Máltán javítunk. Sajnos nem jött össze. Gyalázatos meccs volt.

- Említette, néhányan jóval a képességeik alatt teljesítettek. Elárulná, kik azok?

- Nem, ez maradjon az én titkom. Akik látták az összecsapásokat, sejthetik, kik lehettek. A legnagyobb gondot abban látom, hogy a válogatottban szereplők közül csak két-három játékos jut rendszeresen szóhoz a saját csapatában, ráadásul nem is kulcs- emberek. Ha a gárdájuk gyengébben szerepel, nem őket veszik elő, ebből következőleg nyugodtabban futballozhatnak, a nemzeti együttesben viszont rájuk hárul a feladat, hogy eldöntsék a mérkőzést. Nem sikerült. Ma is állítom, ennél jobb válogatottat manapság nem lehet összeállítani, ám az eredmények elmaradtak. Azon persze lehet vitatkozni, hogy ez miért kerettag, az miért nem, de összességében logikusan válogattam. Sokan kritizáltak, a német harmadosztályban szereplő Löw Zsolt miért jutott szóhoz, de azt kell mondanom, amikor játszott, a csapat egyik legjobbja volt. A törökök és Málta ellen sérülés miatt nem jöhetett, s meggyőződésem, hiányzott a csapatból.

- Többen állítják, ha Máltán, a lefújás után azonnal felajánlja lemondását, a helyszínen biztosan nem fogadják el, s tíz nap múlva sem állítják fel.

- Erről én is hallottam, utólagos okoskodás. Megfordult a fejemben még a szigetországban, de úgy döntöttem, megvárom, mi lesz az elnökség álláspontja. Szívesen dolgoztam volna tovább, nem akartam távozni, de amikor láttam, hogy a beszámolóm nem fogadják el, lemondtam. Ez volt az ésszerű döntés. Nem akartam arra hivatkozni, hogy messze még a selejtezők vége, s elérhetjük a csoport harmadik helyét, ami azt jelentette volna, automatikusan meghosszabbodik a szerződésem a vb-selejtezőkig. Nem volt bizalom, ezért távoztam. A máltai mérkőzés után néhányan érdekes hangulatot gerjesztettek körülöttem. Akkor azt mondtam, nem 3-4 újságíró dönti el, meddig maradok, hanem én, illetve az elnökség.

- Négy tétmeccs, egy győzelem, három vereség, a harmadik hely valóban távoli.

- Elődöm azt ígérte, kiviszi a csapatot a vb-re, végül csak negyedik lett a csoportban. Én azt mondtam, a harmadik hely bravúr lenne, ugyanis a törökök, a görögök, a norvégok és a bosnyákok is előttünk járnak. Persze, mindig hozzátettem, feladni nem fogjuk, de elképesztő bravúrok szükségeltetnének az Eb-részvételhez. Az első négy mérkőzésen mindössze egyet tudtunk felmutatni. A bosnyákok idegenbeli legyőzésével a csoport negyedik helye reálisnak tűnt, a harmadik helyhez az is kellett volna, hogy a másik három riválistól pontokat raboljunk itthon és idegenben. Amit

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!