Vallomás a táborból - Igazán sok élményt adott nekem a kislődi három nap

Legyen az a Lánchíd közepén álldogálás egy baráttal, esetleg csupán egy kis füzetbe körmölni örömmel, és az újonnan megismert művészlélekkel megáldott szobatársával az ihletről beszélgetni. Tudom, néha elragadnak az érzéseim, de az ilyen pillanatok számomra örök életre szólóak és akárhányszor eszembe jutnak, hálával tekintek vissza. A csillagokat nézve csapattársaimmal, vagy a Tejút megcsodálása életem során először. Sok élményt adott nekem ez a három nap. Méltó lezárása volt utolsó, gimnazistaként eltöltött augusztusomnak.

A tábor képe díjas fotón az ügyességi vetélkedőn a fekete csapat Mekwinnel Fotó: Piedl András

Emlékszem kilencedikesként mennyire lelkesen kezdtem el írni első könyvajánlómat, majd az érzés, mely hasonlított a bátorsághoz és a nemtörődömséghez, mikor először írtam és osztottam meg másokkal gondolataimat őszintén mindazokról a hétköznapi negatív élményekről, melyek rosszabbak egy dolgozatra kapott egyesnél és nem csupán az ember becsületét sérti meg, hanem magát a lelkét. Talán tizedikben volt, hogy első interjúm a helyi napilapba is bekerült. Egy oklevél után eljutottam a táborba. Mások számára ez érdektelen lehet, csupán egy önmagát művészlelkűnek tartó fiatalnak a fontosabb emlékei, melyeket eddig leírtam. A rejtvények világa például, ahogy rájöttem, igazán bonyolult és összetett. Most tudtam csak meg, hogy a tudósítók sokkal fáradtabbak lehetnek, mint gondoltam volna. Nem mondanám, hogy egy különös utat jártam be eddig, de valamiért mégiscsak. Nekem az volt. Az írás által ismerhettem meg önmagamat egy kissé jobban, valamint így jutottam el a SÉTA táborba is. Arra is volt lehetőségem, hogy egy kevés tapasztalatot szerezhessek az újságírásban. Az új és maradandó, pozitív élményekért élek és az utóbbi három nap felkerült erre a listámra a Lánchíd, valamint az új ismerősökkel való csillaglesés mellé.

Garbacz Beáta

Dunaújváros, Pannon Oktatási Központ