Bodoki Attila

2019.11.28. 07:00

Az emberi kultúra mércéje

Az emberi kultúra mércéje szerintem az, hogy a bajba jutottaknak – főleg, ha azok gyerekek – tud-e segíteni a társadalom. Kis hazánkban az elmúlt hónapokban óriási összefogásoknak lehettünk tanúi. Százak, sőt ezrek fogtak össze egy közös jóért, kisgyermekek megmentéséért. Én ezt a témát valamelyest személyes oldalról ismerem. Viszont ehhez a csodához 2019. április 13-ig kell visszatérni, amikor Sárbogárdon jótékonysági zenés estet rendeztek Bodoki Dávidkáért.

SZFV.SZC Széchenyi István Műszaki Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája

Dávidkánál féléves korában diagnosztizáltak egy nagyon ritka Hiper-igm nevű betegséget, ez azt jelenti, hogy gyenge immunrendszerrel született. A kór magával hozta a folyamatos vizsgálatokat, vérvételeket, ezek mellett immunpótlást és rengeteg gyógyszert kapott.

Az idő haladtával egy lehetőség maradt, az őssejtátültetés. De ehhez donorra is szükség volt. Csodával határos módon édestestvére, Melike megfelelt donornak. Következett a kemoterápia és steril boksz (ahol az ételeknek, ruháknak, játékoknak, tárgyaknak sterilnek kellett lennie). Melikének is be kellett feküdnie a kórházba pár napra, amíg előkészítettek mindent a transzplantációhoz. A műtét hatalmas rizikóval járt, és ehhez hűen hatalmas sikerrel is zárult, bár átmenetileg vissza kellett térni a boxba. A hónapok múlásával Dávidka kezdett felépülni, eredményei és ő maga is javulásnak indult. Édesapámékat ezek a történések kimerítették minden téren: fizikailag, szellemileg, mentálisan és anyagilag is. A napi Budapestre járás, a kórházban, a boxban, történtek, gyermekük féltése. De mégis megmaradt bennük a remény, az az egyfajta remény, mely az embert arra inti, hogy küzdjön, hogy bízva bízzon! Ez a tudat úgy vélem benne volt Dávidkában is: családjával együtt harcolt az egészségéért. És mivel csodák léteznek, Dávidka története is egy csoda.

A szeretet ismeretlenektől is érkezhet, a támogatás pedig újra erőt ad
Fotó: Shutterstock

A segíteni akarás önzetlen jeleként fordult meg unokatestvérem, Bodoki Péter fejében a fent említett zenés est, melynek minden bevétele a családé lett. A rengeteg kedves és lelkes támogatón kívül, zenekarok, zenészek, ismertebb személyek, cégek segítettek. Nem kell mondanom, az este elmondhatatlan örömmel zárult. Jó volt látni az emberi jóságot, tenni akarást azon a hatalmas tömegen, mely megjelent. Ilyen és ehhez hasonló dolgaink emelnek ki minket a mindennapok súlyából, ilyenkor érezhetjük igazán magunkat embernek, jó embernek. Édesapámék és jómagam azóta is hálásak vagyunk mindenkinek, aki kicsivel is, de támogatott bennünket, legfőképp Petinek, aki nélkül ez az egész létre se jöhetett volna.

Az elmúlt hónapokban országos ügyként két kisgyermek is hozzájuthatott olyan készítményhez, amely családi erőből nem valósulhatott volna meg. Megyénkben, egy kis lélekszámú faluban egy hároméves kislány megmentéséért történt példaértékű összefogás a szeretet, a segíteni akarás és a remény jegyében.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!