Jó reggelt, Fejér megye!

Gyerekként nem feltétlenül azt látjuk a minket körülvevő alakokban, amit valójában jelentenek. Összekeverjük a magatartást a jellemmel. A szülői szigorban néha a szeretet hiányát érezzük, a zárkózottságban pedig a közönyt. Ahogy telik az idő, előbb-utóbb eljutunk arra a pontra, ahol ezek a dolgok átértékelődnek. Sejtjük az üzenetet: ismerjük a kemény szavakban megbújó óvó szeretet, és a csend mögött is egyre inkább látni véljük a hosszú, nem feltétlenül könnyeden megélt éveket. Emberi természetet látunk a cselekedetek helyett.  Mindjobban érezzük a tiszteletet, a megbecsülést és a hálát felmenőink felé, mert már megértjük őket. Szépen lassan pedig ezek a karakterek nőnek óriásokká a szemünkben, és megtaláljuk azokat, akikre felnézhetünk.