Jó reggelt, Fejér megye!

Élénken él az emlékezetemben egy tekintélyt parancsoló, nyikorgó rézkilincs, amit valamikor egyszer, régen nagyon nehéznek éreztem lenyitni. Nem a cirádás ajtónyitónak, a mérföldkőnek volt súlya. Mint tegnap, amikor utoljára zártam rá kislányom bölcsijének zöld kiskapujára a kallantyút. Nap mint nap könnyen nyílt, tegnap mégis tonnás súlyként birkózott vele a kezem. Visszanézni tudunk már csak oda, ahol a kis szedrek csüngtek egymáson és száraikon, amik csodás füzérként tartották össze kis szemeiket. Ígérjük, valóban visszanézünk még oda, ahol mindig sütött a nap, hiszen ezeknek a napsugaraknak is hála megérettek a kis szedrek. Mi, mint méhek a virágport cipeljük tovább az élményeket, a szeretetet és a hálát. Most egy új kilinccsel egy új ajtó nyílik.