Jó reggelt, Fejér megye!

Váratlanul kerültem a figyelem középpontjába a minap. Éppen azt ecseteltem a százezres városban élő cimboráknak, hogy pár perccel korábban felhívott engem az ács. Társaim döbbent tekintetük két oldalán hegyezni kezdték a fülüket, hüledezve hallgatva a csodát, és aztán a legnagyobb, a fejünk felé magasodó a következő szózatot intézte hozzám, vallásos érzülettel hasítva fel a kérdések zsákját: „Te láttál egy élő ácsot?” És aztán záporoztak a további kérdések, hogy hogyan és hol él még a mesteremberek eme populációja? Mit esznek, hogyan töltik rejtőzködő életmódjuk mindennapjait? Sok mesterségre igaz, hogy bár vannak még, de egyre kevesebben, és így egyre ritkábban találkozhatunk velük, főleg munkaterületen. Mi lesz velünk, ha becsapódik az oktatási rendszer kataklizmája és eljő a lakásépítések jégkorszaka?