Jó reggelt, Fejér megye!

Súrolja a korlátokat, mossa a fél évszázados kőlépcsőket a betonrengeteg falai közt. Hajnalban érkezik, s a reggeli fénnyel távozik, csendben teszi tisztábbá több száz lakó környezetét. Ha köszönök neki, fogadja, egyébként láthatatlanul halad fentről le, ajtótól ajtóig, míg a kijárathoz ér. Ám egy nap hatalmas zuhanás törte szét a lakók hajnali rutinját. Ijedten néztem szét az emeleteken, fentről csordogált valami. Rajtam kívül senki sem volt kíváncsi arra, mi történik. Vártam, vajon vér vagy víz folyik, majd a habos lét látva tudtam, vele történt valami. Elcsúszott a vizes lépcsőn, húzom ki belőle. Vérző ujjára tapaszt hozok, de ő már fogná a felmosót, s görnyedve a fájdalomtól dolgozna tovább. Nem lehet ennyire láthatatlan senki, gondolom magamban a zárt ajtók mellett, s kérem őt, vigyázzon magára.