Reklám

2016.10.10. 14:18

A teljesítmény visz előre az életben (x)

Az alpokaljai kisvárosban, Kőszegen, a hangulatos történelmi utcákat járva többen megismerik az egykori világ- klasszis kézilabdázót, Farkas Ágnest, aki pár évvel ezelőtt költözött a nyugati határszélre. A Vas Megyei Kézilabda Szövetség elnökeként a rá jellemző elhivatottsággal, határozottsággal, vasakarattal végzi munkáját, amelynek közép- pontjában az utánpótlás-nevelés és az infrastrukturális fejlesztések állnak.

Az egykori olimpiai és világbajnok ezüstérmes, Európa-bajnok átlövő hangja jókedvűen csilingel, s árad belő- le az erő és a pozitív kisugárzás. Izgalmas, inspiráló személyiség, aki bárkit képes szellemileg és lelkileg is feltölteni tudatosan építkező tenni akarásával. Jó hallgatni összeszedett gondolatait, amelyek sokat elárulnak példaértékű életszemléletéből: mindenben meglátni azt, ami előre visz.

- Németország, Horvátország, vagy éppen  Dánia után miért a nyugati határszélen, Kőszegen telepedett le?

- Nagyon   sok   helyen  éltem.  Nehéz megtalálni azt a helyet, ahol az ember

kiegyensúlyozottnak érzi magát. Én ahol tartózkodom - munka, vagy család miatt -, azt a helyet tekintettem otthonomnak. Mindig kerestem és megtaláltam a hely pozitívumait, ami által otthonossá vált az  életem. Kőszeg  is egy állomás az életemben, nem biztos, hogy az  utolsó, de  most itt érzem  magam otthon.

- Évekkel ezelőtt nyilatkozta, hogy kinéztek maguknak egy 1905-ös építésű házat. Végül ennek a felújításába fogtak bele?

- Ebben a - még belvároshoz tartozó - régi épületben találtuk meg magunknak a kihívást. Meglehet, más nagy falatnak tartotta volna. Részleteiben próbáltuk felújítani, miközben a régi állapotot akar- tuk visszaadni. Szeretek példával járni mások  előtt és  olyat tenni, amit senki sem  csinált, de  mindenki követ. Most kisebb épületeket, kápolnát hobbiból újí- tunk fel, hogy szebb legyen a környeze- tünk, amire fel is hívjuk a figyelmet. Ez egy meggyőződés. Emellett fontos, hogy odafigyeljünk egymásra, a szom- szédunkhoz odaforduljunk, s áldozzunk a másikra 10 percet az életünkből.

- Hogyan kell elképzelni a Vas Megyei Kézilabda Szövetség elnökének min- dennapjait?

- Ez egy társadalmi munka. Ha a közösségnek szüksége van rám, ha segítséget kérnek, abban  a  pillanatban jelen vagyok az  életükben. Nekem  a sport most is meghatározza a mindennapjai- mat. Ha egy iskolát szeretnék az után- pótlás csapathoz csatolni, akkor beülök az autóba, elmegyek az adott településre és megkeresem az igazgatónőt, a testnevelő tanárt, a kézilabdában érde- kelt embereket. Megpróbálom  bevonni őket a  programba,  mivel  minél  több gyerekkel kell megismertetni és meg- szerettetni ezt a sportágat.

- Annak  ellenére, hogy Magyarországon  a kézilabda az  egyik legnépszerűbb csapatsport.

- Ez így van, de például Jánosházán, vagy akár a zalai Pölöskén nincs a gyerekek- nek lehetőségük arra, hogy versenyez- tetve legyenek. Ezt meg  kell oldanunk. Győrben, Veszprémben, Szegeden, Budapesten borzasztó népszerű a kézi- labda. Vas, vagy  Zala megyében nem igazán van olyan csapat, ahova  klubok- hoz lehetne csatlakozni. Fontos, hogy a gyerekek megyei, országos szinten megmérettessék magukat. A diákok így már  kicsi korban  megtanulják, hogy  a teljesítmény viszi előre őket is és a vilá- got  is. Akkor  lesz jó ember  valaki, ha pozitív nyomot hagy a világban.

- Fájó és aktuális tény, hogy 30 év után az idei riói olimpiára sem  a női, sem  a férfi kézilabda csapat nem  tudta kvalifikálni magát. Ön ezt hogyan éli meg?

- Szívemre teszem a kezemet és borzasztóan fájó  érzés számomra, mivel minden sportoló életében az olimpia a maximum. A kvalifikációról nem csak a sportoló tehet, nagy felelősség hárul a sportvezetőkre is. Nekem  meggyőződésem, hogy  az utánpótlás-nevelésre kell óriási energiát fordítani, emellett infrastrukturális befektetések szükségesek. A megfelelő körülmények persze kellenek a tollaslabdához, az asztaliteniszhez és  a kosárlabdához is. Sok oktatási intézmény van, ahol nincsen kézilabdázáshoz szükséges 40 méter- szer 20 méteres játéktérrel rendelkező terem. A kőszegi gimnáziumnak sincs ilyen tornaterme. Azon dolgozom, hogy ez megvalósuljon. Meglátásom szerint: a klubok finanszírozását meg kell vizsgálni. 30 évvel ezelőtt Budapest nyolc NB I-es csapatot is ki tudott állítani, most hármat, maximum. Másik tény, hogy  kevés a sportágunkban a szak- ember. Azon dolgozom, hogy jobb körülményeket teremtsek, s a gyerekek között legyen egy újabb Farkas Ági, vagy egy Görbicz Anita, aki világversenyeken tudja majd megmérettetni önmagát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!