Nyár a konyhánkban: főtt kukorica és hekk

Ne legyen sótlan, jó kedvre derítjük: megmutatjuk, hogyan készül a roppanós főtt kukorica! Amennyire egyszerű elkészíteni a főtt kukoricát, annyira bonyolult is – már ha azt nézzük, ki hogyan szereti megenni. Hiszen akad, aki roppanósan, más pedig puhábban szereti a szemeket. A sózásnál szerencsére már nem kell kompromisszumokat kötni, mivel ezt a műveletet a megfőzés után végezzük el.

A kukorica kiválasztásánál figyeljünk arra, hogy annak szemei egészségesek, ráncmentesek legyenek! A csuhé (héj) színe legyen minél zöldebb, ez az üdeségről árulkodik. A jó kukorica bajsza selymes tapintású. Ha a körmünket könnyen bele tudjuk mélyeszteni a szemekbe, már vehetjük is a zöldséget! Arra azért ügyeljünk, hogy csemegekukoricát vásároljunk, hiszen ez a takarmánykukoricával szemben kevesebb keményítőt tartalmaz (és több cukrot), így rövidebb idő alatt készre főzhető. A kétféle kukorica ránézésre megkülönböztethető egymástól: az elsősorban takarmányozási célú zöldség sötétebb, a csemege vajszínre hajazó.

Még a főzés előtt szedjük le a kukorica csuhéját és bajszát, utóbbit dobjuk ki, előbbit viszont alaposan mossuk meg, majd egyik felét tegyük egy nagyobb fazék aljára. Erre helyezzük a kukoricákat, fedjük le azokat a maradék héjjal, s öntsük fel annyi vízzel, ami éppen ellepi a zöldséget. Lefedve tegyük fel főni. Forrástól számítva további 15–20 percig főzzük még, majd az idő leteltét követően csípjünk le a csövekről egy-egy szemet, ellenőrizzük azok állagát! Most már roppanós végeredményt kell kapnunk.

Ha úgy érezzük, a főtt kukoricáink elérték a kívánt állagot, nem kell azokat továbbfőznünk, de a csöveket hagyjuk még lefedve tíz percig a vízben „pácolódni”, ezt követően fogyasszuk el azokat! Az edényből érdemes csak annyi kukoricát kivenni, amennyit éppen el szeretnénk fogyasztani (erre kerülhet ízlés szerint a só), a többi a felhasználásig nyugodtan maradhat a vízben.

Ó, azok a balatoni vagy velencei-tavi hekkek! Persze, tudjuk, Magyarországon nem őshonos ez a halfajta, de úgy érezzük, mintha az volna. Most pedig az otthonunkba is beköltözhet, ha hekktörzset vásárolunk.

Két darab sült hekkhez 4 teáskanál sóra, 150 gramm búzalisztre, 50 gramm fűszerpaprikára és körülbelül két liter étolajra lesz szükségünk.

A hekktörzseket a hasrésznél vágjuk végig, oldalaikat irdaljuk be nagyjából másfél centiméterenként, majd a törzseket sózzuk meg kívül és belül egyaránt. Ne féljünk a sót használni! Eközben a lisztet keverjük össze a fűszerpaprikával, abba forgassuk bele a halakat úgy, hogy azok belsejét és a vágások közötti részeket is belisztezzük. Bő, forró olajban néhány – mérettől függően 8–10 – perc alatt készre sütjük a halakat, időnként megforgatva azokat. A felesleges olajat a kiszedést követően papírtörlővel itassuk le róluk!