Egykor a puszta vándorainak, illetve a szökött betyároknak, katonáknak az étele volt

Az ősi pusztatarhonya, öregtarhonya, vagy megint más néven pirított tarhonya fogyasztása az 1800-as években Nagy-Magyarország alföldi régióiban terjedt el először a puszta vándorai és a szökött betyárok, katonák között. Ezek a félig-meddig törvényen kívüli emberek a messzi, nyáron kiégett pusztában tüzet raktak, elővették a szalonnát, azt bográcsban megpirították, hogy legyen egy kis zsiradék a tarhonya alatt. Aztán a bőrtarisznyából egy marék tarhonyát szórtak a bográcsba, amit körbeültek.

Hasonlóan népszerű étel volt a tarhonya levesnek is

Az én receptem származási helye egy kis Tisza menti falu: az a vidék mindig híres volt tésztagyúró asszonyairól, akik maguk készítették el a tarhonyát mint alapanyagot. (Csakúgy megtették ezt, mint például a Baja környékiek a halászléba való tésztával, és bizony meg kell adni, ez ma is így lenne az igazi.) Arrafelé azt mondták, hogy „a tojás és a liszt mellett a nyári napsütés a titka a hagyományos magyar tarhonyának”. Készítésének ideje ugyanis a nyári hónapokra esett. A tarhonyát a napon megszárították, majd fehér vászonban tárolták. Télen, a zsíros húsoktól megtelve, ennek fogyasztásával kímélte a gyomrát a magyar ember.

Íme egy régi családi recept a Tisza mellől: szeleteljük fel kedvenc házi, száraz, füstölt kolbászunkat és kevés zsiradékon süssük át. (Ha nincs ilyen, a bolti is megteszi, de ezen ne spóroljunk, válasszuk a jobb minőségűt, mert ez adja az étel ízét-lelkét.) Adhatunk mellé aprított fokhagymát, mert a fokhagyma kiemeli az ízeket. Tegyük hozzá a kimért tarhonyát, kissé pirítsuk át, de ne várjuk meg, amíg megbarnul. Adjunk hozzá egy négybe vágott hagymát, hintsük meg pirospaprikával, dobjunk rá aprított paprikát, paradicsomot, apróra vágott burgonyát és öntsük fel háromszor annyi vízzel, mint amennyi a tarhonya kimérve volt. (Ezért szükséges kimérni.) Ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, és fél óra alatt főzzük puhára. Ja, és még annyit: lehet hozzá tenni néhány szál jobb minőségű virslit is.

Óvatosan, tologatva kavarjuk, ha szükséges, különben „mászkos” lesz. A nyílt tűzön különösen ügyelni kell, mert könnyen odaég a bográcsban az étel alja. Aki szereti a paradicsomot, ne sajnáljon belőle egy kevés paradicsompürét. Tegyük hozzá, hasonlóan népszerű étel volt évszázadokon át a tarhonya levesnek is, akkor, ha nem akadt valami különb kondérba aprítani valója a parasztembernek. A magyar „tarhonya” szó egyébként oszmán-török eredetű, de a déli szláv nyelvekben is találtak ehhez hasonló szavakat. Amilyen egyszerű, annyira meglepően finom étel, főként, ha megcsapja a füst… De ne várjanak feltétlenül nyolcvan évig rá.