2017.08.08. 13:20
A lecsó maga a nyár, annak minden ízében és színében - A szívroham rizikójának csökkentésére is ajánlják
NAGYLÓK Csapjunk a lecsóba! - néhány éve már így hirdetik a lókiak a falunapi főzőversenyt. Nem volt ez másként a hétvégén sem, most szombaton.
Ez az! Príma! Nem semmi! - értékelte a tekintetes zsűri elsőre nem túl hivatalos módon az ételeket. Bögyös Gábor doktor a „tuningolt" alkotásokra voksolt: ne csak paprika, paradicsom és hagyma legyen benne. Tauz József meg úgy említette nevetve: ő igazi „ős-lecsó-fogyasztó", jelentsen az bármit is.
Belecsaptak hát a lecsóba az idén is a népek. Bár a kánikula számos potenciális lecsófőző gárdát eltántorított a szombati főzőcskétől.
A dunaújvárosi illetőségű, de erős nagylóki kötődésű Fazekas Imre Pál író, költő - az utolsó szellemi polihisztorok egyike -, már a főzés folyamatába is „beleszagolt". Ott bolyongott a hátsó udvaron, a sátrak árnyékában, a bográcsok környékén.
Persze, a kóstolásból is kivette a részét. Különös ízharmóniával szolgálnak a hagyományos, „magyaros" lecsótól eltérő étkek - jegyezte meg finoman a húsos, kolbászos, tojásos, tarhonyás produktumokra célozva. De mindegyik nagyon finom, és a sör is kellően hűvös! - tette hozzá.
Ízek és színek kavalkádja. A lecsó tulajdonképpen zöldség ragu, egyfajta paprika-paradicsom pörkölt Fotó: V. Varga József
A zsűri elnökét mindenképpen kérdezd meg! - biztatott Tóth József polgármester. Így is tettem.
Szabó Zoltánné Szakács Erzsébet - nyújtotta kezét a hölgy. Kétszeresen is szakács! Hogyan is? - firtattam. Aztán kiderült. Merthogy Szakács Erzsike a foglalkozására nézve is szakács.
A lecsófőzőverseny pálmáját végül jóféle magyaros lecsójukkal az Unokatesokk alakulata vitte el, megelőzve Határ Jóska, a B.K.V. és a Csajok válogatott különítményét a nemes viadalban.
A lecsót a magyar konyha egyik alapételének tekintjük, pedig egyetlen eleme sem „őshonos" gasztronómiánkban - állítják az étekízmesterek. Hogy miért szeretjük? Talán, mert maga a nyár: benne van a hagyma ereje, a paprika frissessége, a paradicsom üdesége, s mindez vidám, nyári színekben pompázva.
Lecsó szalonnával, zöldpaprikával, friss kenyérrel annak, aki így szereti Fotó: Archív
Nem mindegy, hogy teszünk-e bele szalonnakockákat vagy kolbászt, a zsírt vagy az olajat részesítjük-e előnyben, milyen paprikát használunk hozzá, csípős kerülhet-e bele, pirosítsa-e fűszerpaprika, milyen legyen a paprika-paradicsom aránya. És persze az se mindegy, hogy az alapokon kívül mivel gazdagítjuk még a művünket - mondják a szakértők.
Fehér Béla írja: „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a lecsó szó nyomtatásban 1940-ben jelent meg először. Utóbb fedeztem fel, hogy az Új Idők 1931-es receptkönyvében már szerepel! A szótár szerint hangutánzó, talán a locsog szó családjába tartozik."
Válogatott lecsó finomságok, nagylóki módra Fotó: Deák Tímea
VARIÁLHATÓ CUKKINIS LECSÓ
Hozzávalók:
1 nagy fej vöröshagyma
1 db közepes cukkini
5 dkg füstölt szalonna
5 db paprika
2 db paradicsom
2 db tojás
2 evőkanál olaj
1 kávéskanál ételízesítő
bors
só
Elkészítés:
A vöröshagymát felaprítjuk, olajon a szalonnával összepirítjuk. Ha már üveges a hagyma, és a szalonna is zsírjára sült, hozzátesszük a karikákra vágott paprikát és a cikkekre darabolt paradicsomot. (Aki nem szereti a paradicsom héját az ételben, előtte lobogó vízbe mártsa azokat, akkor könnyedén késsel le lehet húzni.)
Ízesítjük sóval, borssal, ételízesítővel (elhagyható). Mikor már majdnem készen van, de a paprika még roppan, hozzáadjuk a meghámozott és lereszelt cukkinit. (Kockákra is vághatjuk, nekem ízlésesebb a reszelés, szinte teljesen eltűnik az ételben.)
Ezután készre főzzük. Ez már nem tart sokáig, hiszen a cukkini gyorsan átpuhul. Ráütjük a két tojást, kevergetjük, míg meg nem sül. Friss kenyérrel tálaljuk.
Ez a recept variálható, volt már, hogy kihagytam a paradicsomot, a cukkinivel váltottam ki. Úgy is nagyon finom volt, csak a piros szín hiányzott a tányérról. Van, aki pirospaprikával szórja meg, így adva vissza a színt. Aki nem szereti a szalonnát, füstölt kolbásszal helyettesítheti, attól a színe is szép lesz, és az íze is intenzív.
EGYTÁLÉTELEK KÖNYVE - LECSÓS-BURGONYÁS SERTÉSBORDA
Hozzávalók:
8 szelet sertésborda
60 dkg burgonya
50 dkg zöldpaprika
25 dkg paradicsom
1 közepes fej hagyma
5 dkg füstölt szalonna
1 gerezd fokhagyma
só
bors
pirospaprika
kevés liszt
olaj
Elkészítés:
A húst megmossuk, besózzuk, pihenni hagyjuk, hogy a só beivódjon a rostokba. Kis idő múlva lisztbe forgatjuk, és kevés felhevített olajon mindkét oldalát hirtelen (magas hőmérsékleten) elősütjük, majd félretesszük.
A burgonyát megmossuk, héjában megfőzzük, még melegen meghámozzuk, ha kihűlt, felkarikázzuk.
A szalonnát apró kockákra vágjuk, zsírjára pirítjuk, megfonnyasztjuk benne a megtisztított, megmosott, vékonyra felkarikázott hagymát. Megszórjuk a pirospaprikával, rádobjuk a hámozott, gerezdekre vágott paradicsomot. Néhány percig fedő nélkül főzzük, majd ha már levet engedett, hozzáadjuk a megmosott, kicsumázott, karikákra vágott zöldpaprikát, a zúzott fokhagymát. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt, mérsékelt tűzön félpuhára pirítjuk.
Sütőolajjal kikenünk egy tűzálló tálat, az aljára terítjük a burgonyát, kissé megsózzuk, a tetejére rendezzük az elősütött hússzeleteket, annak a tetején pedig elsimítjuk a lecsót. Előmelegített sütőbe tesszük, és mérsékelt tűzön csak addig sütjük, amíg az egész jól átforrósodik (körülbelül 15-20 perc, de azért a hússzeleteket ellenőrizzük). Ezután lehet tálalni.
(Egytálételek könyve, Suralik Veronika, Kincsesbánya)
SZALONNÁS LECSÓ
Hozzávalók:
10 dkg szalonna
3 db paprika
1 db hegyes erős paprika
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
4 db nagy paradicsom
só
Elkészítés:
A szalonnát megpirítjuk, majd a zsírján öt percig pároljuk a vöröshagymát és a zúzott fokhagymát. (Ne tovább, mert ha a fokhagymát túl sokáig sütjük, megkeseredik.)
Hozzáadjuk a paprikákat, a meghámozott és felszeletelt paradicsomot, sót. Addig főzzük, míg a paprika teljesen átpárolódik, és már nem roppan.