Púder Nélkül

2009.11.23. 15:00

Sárika is elkapta: hogyan cselezzük ki az esküvői csokrot

Elkaptam! Igaz harminc facér csajt kellett lebokszolnom érte, de sikerült. Na, nem egészen így volt a dolog, de a lényeg az, hogy hamarosan eljön értem a szőke herceg fehér lovon (persze jobban örülnék egy barna, magas, izmos jaguárosnak). Laza harc árán, az unokatestvérem lagziján enyém lett a menyasszonyi csokor. A kérdés azonban az: Ennek most örülnöm kéne, vagy inkább tragikusan fogjam fel a dolgot?

PLT

Nyáron egy munkatársam esküvőjén már éreztem, hogy közeleg a vesztem. Némi unszolásra, duzzogva beálltam a parlagon heverő csajok társaságába. Tegyük hozzá, hogy egyedül képviseltem a hátsó sort, megbújtam diszkréten a női sorfal mögött. Gondoltam, nagy gáz nem lehet, hiszen harcos lányok ezek, mindenképp akarnak egy utánfutót maguk mellé, majd jól lekaratézzák egymást, én meg majd vöröskeresztes nővért játszok, mentőt hívok hozzájuk, de a csokorhoz nem nyúlok, az biztos.

 Hát az arajelöltek nem kapkodtak úgy, ahogy vártam, és egyáltalán nem akartak vad amazonokként ölre menni. A bajokat csak tetézte, hogy a mennyasszonynak is volt némi diszkoszvetői tehetsége, szóval eléggé nagyot hajított azon a csokron, rendesen átdobta a nem túl aktív, facér falanxot. Körülbelül egy méterre a lábam előtt esett le a gyönyörűen feldíszített házasság-előrejelző készülék. Mondanom sem kell, hogy rendesen sokkot kaptam, itt van előttem, mindjárt pattan egyet, beleveti magát a karjaimba, vagy felkúszik a lábamon. Mozdulni sem mertem, abban reménykedtem, ha sóbálvánnyá dermedek, akkor talán más préda után néz a csokor, hátha jobban kedveli az élő szervezetet. Mire feleszméltem, megérkezett a mentőangyal, egy középkorú nő vetődött a lábam elé, kezében a kissé viseltes virágokat tartva. Azt gondoltam, megúsztam.

Később kiderült, hogy csak az unokatestvérem lagzijáig. Szó se róla, gyönyörű volt a szertartás, mindenki pityergett, én is élveztem az eseményt. Eszem-iszom, dínom-dánom, és természetesen a fő attrakció: a csokorvetés. Nem bíztam semmit sem a véletlenre, be sem akartam állni a sorfalba, rám csak ne támadjon mindenféle, kétes szándékú csokor. Anyám szelíd, majd egyre erősebb noszogatása azonban meggyőzött. Ki tudna a saját anyjának nemet mondani, hát, önként vállalkoztam, bízva abban, hogy testnevelésből kitűnő eredményeim voltak, egy könnyed testcsellel majd csak lerázom a csokrot, ha túlságosan rám fókuszálna.

Gondoltam ebből nem lehet baj. Majd kicsit úgy teszek, mintha küzdenék. Na persze nem nagyon,hanem kimért, lassú modulatokkal. Ezerszer láttam már Michael Jackson videóin, majd úgy tűnik, mintha mennék előre és közben lazán szaggatok hátrafele. És mivel annyira, de annyira látszik rajtam az igyekezet,  még büszke is lesz rám a mami. Nem izgultam, mert Kriszti az egyik vendég, megbeszélte a menyasszonnyal, hogy felé dobja majd a virágot. Ám jött a vőfély. A vőfélyekkel mindig csak baj van, úgy gondolják, hogy ők igazgatják és vezetik a ceremóniát, holott a csajok már régen eldöntötték, hogy mi a dolgok menete.  Szóval, a hoppmester, aki nem tudott arról, hogy lezsírozott a parti,  engem az első sorba parancsolt,  Krisztit pedig hátra állította. Gondoltam, nem gáz, majd úgy teszek, mint aki vetődik, elvégre eleget láttam a pasim meccseit, tudom, hogyan kell aláfutni egy beadásnak, vagy éppen egy gonosz esküvő csokornak. Mindenki nagyon izgatott volt. Ekkor már egy kicsit én is, mert mi van, ha túl alacsonyan jön a csokor. Majd, három, kettő, egy. Na bumm. Tényleg csak egyet léptem előre, hogy eldobjam magam és szálljak a levegőben, és a kezében volt. Kriszti őrjöngött, anyám sikítozott, én meg majdnem elsírtam magam. Persze, a vendégek azt  hitték, hogy  a meghatottság miatt küszködöm a könnyeimmel, igen, kedves publikum, naná, csupa egy öröm és boldogság, csak azt mondják meg, hogyan kerül a csokor kezembe.

Kriszti a kudarcot elég rosszul viselte. Egész éjjel a sarkamban toporgott, még  üzletet is ajánlott és felvilágosított, hogy ő bizony már több csokrot is elkapott eddigi pályafutása során, mégse kérte meg senki sem a kezét, úgyhogy igazán odaadhatnám neki a díszes virágokat. Az üzlet aznap éjjel nem jött össze, Kriszti mégsem adta fel: Hihetetlen, hogy a nők mit meg nem tesznek néhány szerencsét hozó száraz kóróért. Azóta is levelekkel bombáz az egyik közösségi portálon, én meg várom a jobbnál jobb ajánlatokat a Krisztitől, na és a jaguáros hercegektől, akik értekelik, hogy a nő is tudja, mit jelent, amikor egy kapus aláfut egy beívelésnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!