A szabadgyerek-képző nő sajtkukacoknak

Három évaddal ezelőtt állította fel saját Bázisát az Öreghegyen, s most bővítené. Ahogy egy mai kisgyerek,  a ma már kisgyermekes anyuka, Kamarás Emese is éppen úgy szeretett rohangálni, pocsolyába és lépcsőkön ugrálni, meg bringázni. Az életét sokáig leginkább a tánc határozta meg. A néptánc, hiphop, tűztánc egyaránt megérintett, de nem csak tanulni akart, hanem átadni a tanultakat - tehát elvégezte Budapesten a Kortárstánc instruktori képzést. Prózai oldalát tekintve egyébként - foglalkozása szerint  - beszerző egy német autóipari cégnél. Ami a vágyakat illeti, először újságíró akart lenni, s megtanult fotózni is. Miután eltöltött egy fél évet Németországban, s jól bírta a nyelvet már, ennek köszönhetően tudott elhelyezkedni. És persze maradt a tánc, a mozgás. Meg a mindenre nyitottság: mint már említettem, ő olyan nő, akit ott találunk a gyermekeknek szóló foglalkozásokon, élvezettel kalandozik a kézművesvásárokon és játszóházakban, de a babahordozós héten is. Figyel, tanul, raktározza a tudást.

Mesi az első Bázis-foglalkozást két évvel ezelőtt 3 gyerekkel tartotta meg az Öreghegyi Közösségi Házban. Aztán néhány héten belül két csoportja lett. Mint a népmesében, ahol az énekszó, a mese száll szájról-szájra: a gyerekek hívták az ovis barátaikat, az unokatestvéreket. Hatásos volt a módszer és eredményes, egyre többen s többen lettek. 






Kislányként ő is imádott pocsolyákban ugrálni és nagyokat szaladgálni, most ő tanítja meg ilyesmikre a kicsiket (Fotó: Nagy Norbert)

- A szülők, de leginkább a gyerekek visszajelzései számomra a mérce - mondja a mosolygós, kedves Kamarás Emese. S mi lehetne számára jobb visszajelzés, mint hogy a legtöbb kisgyerek minden nap szeretne Bázist, és szomorkodva veszik tudomásul, ha egy kimarad?De lássuk már, miről is van szó? Mi is az a Bázis? Egy olyan mozgásfoglalkozás, univerzális mozgástréning, amelyen a kisgyermek kötöttségek nélkül, saját fantáziájára hagyatkozva valósíthatja meg önmagát. Ha akar, lehet nyilazó szarvas akár, vagy indián, netán seprűn lovagló boszi. A gyerekek szeretnek ott lenni, ahol együtt ugrálhatnak, szaladhatnak, kúszhatnak. Izgalommal vetik bele magukat az új világba, és az új szerepekbe. Kincseket gyűjthetnek. Itt ők válhatnak a leggyorsabb futóvá, a legmagasabbra ugróvá, a legjobb kidobóvá, sőt: a Bázisban még a leghatalmasabb pocsolyákat is átugorhatják! - Egy újságíró egyszer úgy fogalmazott, hogy ez amolyan szabadgyerek-képző - meséli az ötletgazda.

- Nem célom a fejlesztés, az oktatás, de célom a közösen átélt öröm, melyet a mozgás adhat. A közösségi élmény lehetőségét szeretném megteremteni. A foglalkozásokon én is játszom, hagyom, hogy hassanak rám a játékok, a gyerekek, az új ötletek. Az első egy-két alkalommal még a szülők is bent vannak a foglalkozáson. Sokan sóhajtottak már fel a játék végén a széken ülve: hát ebbe én is beálltam volna! Ezért a mondatért tartom fontosnak, hogy a Bázis családi jellegűvé váljon. Hiszen mikor játszhatnak a felnőttek? Kié a játék? Mindenkiben ott bújik a gyermeki Én, aki még mindig szeret fogócskázni, szaladgálni!

A kisgyermek jobban megismeri a testét, a később nagyon fontos térbeli eligazodáshoz tud segítséget szerezni, fejlődik mozgáskoordinációja, hallása, ritmusérzéke.

Az első, kibővített, immár családi Bázis ezen a vasárnapon nyílik meg a közösségi házban. És Emese hisz a felnőttekben is: mert ők is pontosan tudják, hogy kell felvenni egy bűvös köpenyt, vagy követni egy szarvast. Vagy ha nem, akkor majd ellesik a gyerekeiktől és abban a pillanatban elfelejtik, hogy ők a felnőttek.   Emesének még sok terv van a fejében a Bázisról. Jövőre egy újabb képzésre készül, amelyben már a mozgás és komolyzene kapcsolódik össze. Izgalmas vállalkozás lesz. Hogy mindezek mellett mire van még ideje karácsony közeledtével? Kiderül, mennyi mindenre. Jelenleg még otthon van pici lányával, az apuka  a színjátszóként is ismert Barbély Gábor - adja a családi háromszög harmadik csúcsát. 

- Az adventi vasárnapokon vendégséget szervezünk. Családot, barátokat hívunk, hogy együtt gyújtsuk meg a gyertyákat. Előkerülnek a téli mesék, a karácsonyi dalok és egy angyalka minden nap egy kis díszt hoz a kislányomnak, amivel egy kis falifenyőt díszíthet fel Karácsony napjáig. Ez az ő adventi kalendáriuma. Ilyenkor téli ételeket eszünk (például kenyérlángost, káposztát) és sok gyertya ég a lakásban. Nagyon szeretem ezt az időszakot, a várakozást.