A közönségkori összehoz minket

A közös korcsolyázás összehozza az embereket. Bár mostanában csak emlékeinkben csúszkálhatunk a tavak és folyók befagyott jegén, de vasárnapig még megmarad nekünk a műjégpálya, a Raktár utcai közönségkorcsolyázás.

V. Varga József

Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap

Még anno, gyerekkori barátom édesapja, Feri bá’ nyáron is, télen is gondoskodott arról, hogy eleget tegyen a lurkók nagyfokú mozgásigényének. Fiainak és az iskolai haveroknak nyáron focipályát kreált a nagy udvaron, télen meg jégpályát. Nyakunkba akasztottuk mindahányan az acélkorit, amit aztán újra és újra fölerősítettünk a viseltes bakancsokra. Csúszkáltunk, siklottunk, estünk nagyokat, és amikor egyik hétvégén, hogyan, hogyan sem, előkerültek a házilag gyártott hokiütők, madarat lehetett volna fogatni velünk örömünkben.

Kezdődhetett a jégkorongderbi! Az a korong de sokszor az összehegesztett vaskapuk hálójában landolt. Ezek az idők jutottak eszembe, amikor szintén jó pár éve már saját gyermekeinket kísértük el a Cifrakertbe korizni az ősplatánosok tövében meghúzódó tó vastagra fagyott jegén. Huszonéves lányom most meg az Ocskay jégcsarnokbeli esti diszkóban elevenítette fel korcsolyázótudását…