Prémium magazin

2017.04.13. 18:23

Prémium-est pezsgő kávéházi hangulatban - pontyról, pálinkáról, gyereknevelésről

Székesfehérvár - A Fejér megyei Prémium magazin csütörtökön este bemutatta legújabb számát a Vörösmarty Színházban. A negyedik Prémium-est rendhagyónak bizonyult.

S. Töttő Rita

Negyedik alkalommal tartotta meg lapszámbemutató estjét a Fejér megyei Prémium magazin csütörtökön este. Az eseményre három, a tavaszi lapszámban szereplő vendéget hívtunk meg, akikkel rendhagyó esten beszélgetett Elekes András lapigazgató-főszerkesztő. Az interjúalanyokat ugyanis egy asztalhoz ültetve, közös beszélgetésre buzdítva gördítette az est fonalát Elekes András, aki a vendégeket így mutatta be: Kocsis Noémi, a város talán legnépszerűbb újságírója, Lévai Ferenc, a rétimajori halország megteremtője és Pataki Attila pálinkásmester.

Kik vagytok? – hangzott az első kérdés, ami csak első hallásra tűnik könnyűnek: Lévai csak halásznak titulálta magát, Kocsis Noémi haladó írónak, Pataki Attila pedig tanuló főzőmesternek.

Olyan sokféle hal van, miért pont a ponty? – kérdezte halászata nevéről a főszerkesztő Lévait.

- Amikor 1988-ban, saját rendszerváltásomkor kellett elgondolkoznom az általam megvásárolt halászat nevén, azt akartam, olyan legyen, ami könnyen lefordítható angolra is. Ezért a ponty - nem mellesleg a legkedvesebb halak egyike. Imádható a kicsi is, a nagy is. Valami csoda, amikor láthatunk egy pontyot, hálóban ficánkolva, hajnali napfényben vízből kiugró ködfényben és persze az asztalon egyaránt – így a halász.

És miért írt regényt Kocsis Noémi? – kapta a kérdést az újságíró is. – Mikor kiskoromban megkérdezték, mi szeretnék lenni, azt mondtam, balett táncos, operaénekesnő. El is mentem énekszakos iskolába. Ének tanárnőnek készültem, ám a felvételin nem jött ki a számon hang. Többet hát nem próbálkoztam az énektanári szakkal Így, ha énekhang nem is, de beszédhang azért kijöhet, gondoltam, ezért gondolataimat elkezdtem leírni, elsőként persze a fióknak. A fő lökés a harmadik gyermekemmel való várandóság idején érkezett – meséli Kocsis Noémi, akinek aztán jött egy könyv, melynek olvasása nagy hatással volt rá, így érkezett az első történetekké fűzött kötet is.

A pálinkafőző mester sem úszta meg a kérdést: a kliensek tanítják a mestert? – ez a magazinban olvasható riport alapján érthető igazán, az eset pedig, mint kiderült, Pataki pályája elején történhetett meg. Az első főzés története a fehérvárcsurgói főzdében esett meg, néhány napos gyakorlattal a háta mögött. Sárgabarack cefre volt és pénz is járt érte – kerekedett hát ki a történet.

Ezt követően Lévait celebnek hívta a főszerkesztő, amit kis hárítással kezelt a halász, aki közben elárulta még, hogy tizenhárom éve nem néz tévét, nem véletlenül: olvas inkább szabadidejében.  – Fő célom, hogy szeressék meg a halat az emberek – vallotta be, miért is vállalt például tévében főzőműsort. És ha már halak, hát halas receptek is szóba kerültek: - A halászlé neuralgikus pont, az valami katasztrófa! – vallotta be Lévai, aki szerint pedig a hal egy nagyon egyszerű étel, könnyű elkészíteni, nem kell és nem is szabad agyonragozni. - Sokan épp ott rontják el, hogy túl jót akarnak, ezért túl sokat tesznek mindenből bele. Halra magyar! – zárta a szónoklatszerű véleményt a halász.

És akkor mi a helyzet a pálinkával? Van olyan itóka, amit például halhoz lehet ajánlani? – fordultak a pálinkafőző mesterhez. – Halas ételekhez könnyed választást javasolnék, szőlőt, cseresznyét, semmiképp nem markáns, érlelt, fahordós típust – tudtuk meg, pedig arra számítottunk, ilyen kategorizálás ezen a téren nem igazán létezik. S hogy a vendégek jól érzik-e magukat ott, ahol vannak? – jött a következő kérdés.

– Mindenhol megtalálhatja az otthonát az ember, ahol jól érzi magát – mondja a sokat csavargó Lévai, aki még nem találkozott annyi jó emberrel sehol, mint Fejér megyében. Ez egy jó megye, szögezte le, ahol jól érzi magát s ahová mindig fut vissza. Érti és értékeli ezt a pálinkafőző is, aki tősgyökeres csákberényi. Lokálpatriotizmusa megkérdőjelezhetetlen tehát.

Sok az értékes ember a megyében – összegezte Elekes András is. És hát persze a gyereknevelés sem maradhatott ki a témák sorából, hiszen minden vendég családos. Üvegház-szerű elkényeztetésről, a lányos apukák és fiús anyukák sorsáról is szó esett, a végén pedig arra jutottak, hogy az elkényeztetés nem is elkényeztetés, hanem a határok tágan kezelése

Végül az utolsó „kűr” következett, kérdések nélkül, kávéházi hangulatban:

- Tehervagon pakolás és annak kifizetése után mentünk kávéházba Pesten még a hatvanas években, ahol megdöbbentem az elegáns enteriőrön, akkor fogott meg először az egész. Hiszem, hogy a kávéházak fontos helyek, ahol olyan dolgok történnek, ami hatással van az emberekre

Kocsis Noémi is e témánál maradt, aki, mint kiderült, gyakran írt kávéházban, ahol – jegyezte meg - az emberek egymáshoz (és okostelefonjukhoz) való viszonyát is érdemes vizsgálni. Pataki Attila azonban a főzdében „révül” úgy el, ahogy az író a kávéházban: történetek, mesék ott is születnek, kerekednek ki a betérő embereknek köszönhetően. Épp ahogy ezen a prémiumos kávéházi esten is megeshetett

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!