Telkünk határolója: a kerítés, avagy miből legyen és mekkora?

A kerítés a családi ház meghatározó eleme – biztonsági és esztétikai szempontból egyaránt. Vannak persze vidékek a világban, ahol nem jellemző a kerítés használata, de nálunk láthatóan hozzátartozik a biztonságérzethez. Amikor azonban kerítés cseréjén, építésén, felállításán gondolkodunk, elsőként a helyi szabályokat és a törvényeket nézzük át.

S. Töttő Rita

A kerítés nemcsak elválaszt – össze is köt minket a szomszéddal, ha akarjuk, ha nem. Teljesen tömör nem lehet sok helyen – akkor sem, ha élősövény Fotó: A szerző

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb helyen nem kötelezik az ingatlantulajdonost a kerítés felállítására, arra azonban igen, hogy milyen lehet vagy nem lehet, ha mégis mellette dönt. De szólunk itt arról is, mit kell ﬁgyelembe venni, ha mégis kötelező a kerítés.

Székesfehérváron például a településkép védelméről szóló önkormányzati rendelet, valamint a Helyi Építési Szabályzat (HÉSZ) emlékezik meg a kerítések kérdéséről. E szerint ott, ahol a településkép fontos szempont, kizárólag olyan kerítés tehető, ami a kialakult utcaképhez illeszkedik. De a magasságot is meghatározzák: a közterület felől – utcafronton – például legfeljebb 1,80 méter magas, áttört kerítés építhető csak. A fehérvári HÉSZ ezt tovább részletezi, mely szerint nem tömör kerítés is csak maximum 50 centiméter magas tömör lábazattal és 50 százalékban áttörten készülhet. A kerítések tömörsége szempontjából kivétel is van persze, mégpedig a főutak és vasutak menti, illetve a gazdasági területekkel érintkező vagy külterületre nyíló kerítés esetén, továbbá akkor, ha nincs előkert. De a szabályzat szerint kivétel, ha „valamely műszaki, vagy városképi ok, terepadottságokból, vízelvezetésből adódó műszaki szükségesség, településképi követelmény indokolja. Temető lehatárolásakor szintén vannak lehetőségek: ekkor építhető tömör kerítés, amely magasabb lehet a szokásosnál, de nem haladhatja meg a 2,20 métert. Tehát ha teljesen tömör kerítésben gondolkodunk, akkor azt jól meg kell indokolnunk, és át kell rágnunk magunkat a szabályokon, vajon megépíthetjük-e az átláthatatlan kerítésünket!

Azt is meghatározza a szabályzat, hogy a kerítés csak hagyományos anyagokból készülhet, mint amilyen a kő, tégla, beton, fa és a fém. Műanyagot és egyéb anyagot kerítésként nem lehet alkalmazni, ahogy harsány színezést sem. Ez kinek jó hír, kinek nem, egy biztos: minden egyedi igénnyel kapcsolatban a helyi építésigazgatási irodáknál érdemes tájékozódni.

A kerítés nemcsak elválaszt – össze is köt minket a szomszéddal, ha akarjuk, ha nem. Teljesen tömör nem lehet sok helyen – akkor sem, ha élősövény
Fotó: A szerző

A kerítés egyébként fontos kérdés ott, ahol szomszéd lakik annak másik oldalán. Nem véletlenül szabályozza ezt törvény, mégpedig a CLXXIV. számú, amelyet szomszédjognak is hívnak. E szerint a szomszédos ingatlanok elválasztására szolgáló kerítést az ingatlanok tulajdonosai közösen jogosultak használni. A kerítés fenntartásával járó költségek olyan arányban terhelik az ingatlanok tulajdonosait, amilyen arányban őket jogszabály vagy megállapodásuk annak létesítésére kötelezi. Ha másként nem rendelkeztek, akkor a költségek őket a határolt földhosszúság arányában terhelik.

Az univerzális köztudatba már rég beépült az az alapszabály, amelyet az Országos Településrendezési és Építési Követelmények szabályzata (OTÉK) tartalmaz. Ennek lényege, hogy ha az adott ingatlannal szemben állunk, akkor a hátsórész felét, a jobb oldali részt és a homlokzatot teljes egészében az ingatlantulajdonos feladata, lehetősége elkeríteni. Ám kevesen tudják: elsőként azt kell ﬁgyelembe venni, hogy mi az úgynevezett „kialakult rend”! Vagyis tájékozódnunk kell a szomszédoktól arról, melyik oldalt ki készíttette, építette korábban.