Otthon, a belváros felett

Annak, aki egy üres padlásteret választ leendő otthonául, szüksége van jókora fantáziára, hogy a térben, amelyet a ház lakói korábban jobbára szárítónak, lomtárnak használtak, meglássa a családja számára ideális otthon lehetőségét... Kocsis Balázsnak jó szeme volt: vendégmarasztaló tetőtéri lakást teremtett. 


Hangulatos tetőtéri lakás: Kocsis Balázs maga alakította ki baráti segítséggel
Fotó: FMH

- Amikor összeházasodtunk, egy ideig az apósomék házában éltünk, közben benyújtottam a lakáskérelmemet is. De arra gondoltam, az apósoméknál is szívesen beépíteném a tetőteret. Ám akkor azt tervezték, hogy azt a kis utcát lebontják, ezért hiába kérvényeztem a tetőtér-beépítést újra és újra - nem adtak engedélyt. Végül a tanácsnál azt mondták, ha annyira meg vagyok indulva, van egy-két beépítetlen padlás a városban, válasszak... - meséli Kocsis Balázs. - Sorra jártuk a megadott címeket. Végül erre esett a választásunk. Igen ám, de egy vasam se volt! Elhatároztam, amit lehet, magam csinálok, baráti kölcsönökből. A múzeumban dolgoztam restaurátorként, bementem az akkori igazgatóhoz, és kértem egy év fizetés nélküli szabadságot. Azt mondta, erre a múzeumban nincs mód. Azt válaszoltam, akkor felmondok, másként képtelen vagyok otthont teremteni. Ha nincs ez a lakás, sosem jövök el a múzeumtól, sosem fogok önálló vállalkozásba: a tetőtér megváltoztatta az életemet...

Nyolc hónapig tartó megfeszített munka következett: egy jó barát a múzeumból segített, Balázs a kőművesmunkát, a víz-, villany- és gázszerelést szakemberre bízta, de a többi feladatot magára vállalta. Az egész tetőt szigetelni kellett: ezt is ő csinálta, üveggyapottal, bontásból származó faanyaggal. A lambéria mindenütt otthonossá, meleggé teszi a lakást. Akkoriban beszerezni se volt könnyű a szükséges dolgokat. A padlófűtés még nem volt megszokott: a gyártót kellett felkeresnie, hogy beszerezhesse ehhez a kellékeket. A fal rusztikus felülete pedig úgy alakult ki, hogy papírmasszát készített, ezzel borította a falakat. Valahogy úgy, ahogy manapság a folyékony tapétát viszik fel...

Ami a berendezést illeti: a felesége, Kinga ragaszkodott a nagy, ovális asztalhoz, amit a család és a vendégek körbeülhetnek... Igaza lett: ez máig a leghívogatóbb szeglete a nappalinak, a hozzá tartozó tonettszékekkel, meg a míves, örökségből származó bőrborítású ülőalkalmatosságokkal. Ebben a szegletben kapott helyet az a tálalószekrény, amelybe Kinga egy kirándulás alkalmával szeretett bele. De gyönyörű mellette az ormánsági festett láda is. Körös-körül a falakon kaptak helyet azok a tárgyak - a korsótól a régi kávédarálóig -, amik rájuk találtak, s amikhez egy-egy emlék fűződik... Az L alakú nappali rövidebb szárában alakították ki a konyhát: így a háziasszony nem reked ki a beszélgetésből. De a nappaliból nyílik egy kis üvegezett erkély: minden évszakban jólesik ott üldögélni... Nyáron sem meleg, mert olyankor az üvegtetőre árnyékoló ponyvát húznak...

- Szeretem, hogy itt fenn tökéletes a nyugalom, és csak lesétálok a lépcsőn, máris a városi nyüzsgésben találom magam - mondja Balázs.