Nem kopogtató, de díszes: az ajtókoszorú

Hiszen az alapanyagokat ma már szinte bárhonnan be lehet szerezni – érvelt. Igaza volt: nemcsak Székesfehérváron, de a kisebb Fejér megyei településeken is rendre egymást érik a kreatív hobbi- vagy virágboltok, melyekben az eladók kiegészítők garmadájával várják a vásárlókat. A házi ajtódíszhez ráadásul nem is kell sok minden: egy megfelelő alap (ez lehet például vessző, szalma, hungarocell, mohás vagy vegyes), tekercs vagy (zsák)szalag, az elképzelésünknek megfelelő díszek, egy masszívabb zsineg, illetve ragasztópisztoly. Mindez általában egy helyen megtalálható, beszerezhető.

Jómagam egy nagyjából huszonöt centiméter külső átmérőjű szalmakoszorút választottam, hozzá pedig másfél méternyi zsákszalagot vettem. Ezt már csak a megfelelő díszek kiválasztása követte (például faragott falevelek, tök, róka és magyar nyelvű felirat, valamint egyéb figurák).

Az elkészítésnél a koszorúra körkörösen rátekerjük a zsákszalagot, úgy, hogy annak kezdőpontját és utolsó darabját ragasztópisztollyal rögzítjük az alapra. Közte nem szükséges a ragasztás, csak ügyeljünk arra, hogy a szalag szoros legyen, a rétegek összeérjenek, kicsit fedjék egymást! Erre kerülnek tetszőleges elhelyezésben, szintén ragasztva a díszek. Amelyik figurának drót van a végén, azt nyugodtan tűzzük a koszorúba, zsákszalagba!

Az egészet hagyjuk szobahőmérsékleten megszáradni, majd egy zsineg – és például egy ragasztós akasztó – segítségével helyezzük el a díszt az ajtónkon, lehetőleg fedett helyen! A hideget bírja, az esőtől azért nem árt védeni…