Festménytől kezdve a hattyútollig szinte bármi bekeretezhető

Saját tapasztalat is mondatja (pontosabban íratja) velem, hogy mennyire nem mindegy, milyen kerettel kerül föl a falra egy kép. Egy ismerős festő elsőre kevésbé tetsző alkotása például sokkal kifejezőbbé, elfogadhatóbbá vált számomra, miután új, a színeihez, a tartalomhoz illő keretet kapott. Nem véletlen az sem, hogy van olyan alkotó, aki vallja is: a kép eladása körülbelül hatvan százalékban a kereten múlik.

Ez utóbbi véleményt egy székesfehérvári képkeretező, László Valéria osztotta meg velem, amikor arról kérdeztem, hogyan választódik ki a megfelelő a keret. A téma tulajdonképpen mindig aktuális, de mivel a nyár a felújítások, építkezések szezonja, így tőle is gyakrabban kérnek tanácsot egy-egy vásárolt, megörökölt alkotás kapcsán, illetve, többen vesznek keretezett festményt.

– Először is azt kell nézni, mit keretezünk – mondja Valéria. – Akár fotóról, akár festményről, vagy képeslapról van szó, az a legfontosabb, hogy a keret harmonizáljon a mű színeivel, tartalmával. Egy meleg színnel készült festményhez például nem lehet hideg színűt választani, s egy tartalmában gazdagabb műhöz jobban illik az egyszerűbb keret. Így a mű még akkor is megtalálja a helyét az adott környezetben, ha maga a kép nem annyira illik. Például, egy panellakásba nem feltétlenül való egy vastag, dúsan mintázott kerettel ellátott, nagy méretű klasszikus festmény. Az a jó, ha a vevővel együtt, személyesen keressük a megoldást, és odapróbálható az adott kép mellé a keret. Mérvadó az is, milyen a ház, a lakás hangulata, milyen színek uralkodnak benne.

Keretből ránézésre körülbelül annyiféle van, mint égen a csillag. Mélybordó, ezüstös, halványbarna, aranyozott, fehér, vékony, vastag, közepes, mintás, sima – és még sorolhatnám. Némelyik a barokkos pompára emlékezteti a szemlélőt, más a minimal artos dizájnt juttatja az eszünkbe. A közös bennük, hogy mindegyik fából készült. Méghozzá fenyőből és trópusi fából, utóbbival könnyű dolgozni. Van, aki nem új keretet szeretne, hanem felújíttatná a régit, erre is van lehetőség.

Az emberek elég változatos igényekkel állnak elő. A legtöbben festményt, fotót hoznak, de van, aki nyaralásból maradt emléket, tányért, tükröt akar kereteztetni. Valéria az eddigi legmeghökkentőbb megrendelések között említi, amikor valaki balatoni hattyútollat, versenyautó karosszériájának egy darabját, vagy egy benzinkúti tank pisztolyát kereteztette… Ezek nyilván fontos, személyes emlékek, amelyeket így akartak megőrizni az utókornak.

Valéria a klasszikus, régi stílusú, figurális képekhez alapvetően a régies kereteket javasolja, a modern, kortárs alkotásokhoz pedig a velük azonos stílusút. Ám az is előfordulhat, hogy valaki direkt meghökkentő hatást szeretne kiváltani egy nagyon össze nem illő kép és keret „házasításával”.

Sok hölgy kézimunkázik, e műveket is többen szeretnék kereteztetni. Itt sincs különösebb megkötés; az alkotás színvilága, tartalma, illetve az otthon miliője adja a kiindulási pontot – tudom meg Valériától.

S az is kiderül: ha valaki jó festményt szeretne, annak ma már egyáltalán nem kell Budapestig mennie. Fehérváron is kaphatók tehetséges kortárs festők művei, akár jobb áron is, mint a fővárosban.