Fény, tágasság, harmónia

- Szeretem a sok fényt, a tágas tereket, és persze, arra törekedtem, hogy kihasználjuk a telek fontos adottságát, azt, hogy innen rálátni a Velencei-tóra. Olyan házat álmodtam tehát, amelyből élvezni lehet a csodálatos panorámát. Az épület ablakai délre, a tóra néznek: a nap tehát télen is besüt. Egy télikertet is kialakítottunk, ami hőcsapdaként működik: amikor télen melegít a napfény, ezt a rendszer azonnal érzékeli, és leáll a gázfűtés - mondja Szegedi Csaba és hozáteszi: - A forró nyarak, mi tagadás, korábban kevésbé voltak örömteliek a télikertben, mert - a borsos ára miatt - évekre elodázódott az eredetileg tervezett árnyékoló felszerelése. Amióta sikerült megoldani a külső árnyékolást, nyáron már nem csak a kaktuszok birodalma ez - mesél a képzőművész otthona számára egyik legkedvesebb színteréről, a télikertről, amely nappaliként működik, és ahonnan rálátni a konyha-étkezősarokra is...

Persze, láthatóan Szegediéknél a növények a lakás minden pontján remekül érzik magukat: jelzik ezt a gyönyörű fácskává nőtt fikuszok, jukkák, orchideák no és a furcsa formájú kaktuszok: az utóbbiak közül különösen egy euforbia nevű növény vált ki belőlem elragadtatást.

- A burkolat és a fal színének megválasztásával is arra törekedtünk, hogy fokozzuk a mediterrán jelleget - mondja Csaba, aki maga festette a falat is: magától talált rá a technikára, amitől kialakult a meleg hatású felület. Persze, hozzáteszi, szerencséje van, hogy a feleségével, Gabival a a lakberendezés minden kérdésében egyetértenek. Csaba szereti a régi bútorokat is. Barátaival 20-25 évvel ezelőtt gyakran jártak gyűjtőkörútra, így tett szert az asztalként szolgáló festett ládára. Az egyik szekrény faragott lábát pedig dunaújvárosi művész-kollégája - akivel közös műterműk volt - szerette volna beépíteni az egyik képébe. Csaba ezt akadályozta meg, amikor megvette tőle.

Házigazdánk másik kedvence persze, érthetően a műterem, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás, és a tetővilágításnak köszönhetően fantasztikusak a fények: inspiráló közeg ez, ahol lehet zenét hallgatni, rajzolni, festeni... Az ablakban a nap rásüt Csaba üveggyűjteményére is: külön csoportban sorakoznak a kék, és külön a zöldes-barnás árnyalatú üvegek.  A műterem egyik szegletében még az amerikai élményekből táplálkozó művek sorakoznak, de Csaba mostanában a Velencei-tó és környéke változásait figyeli és örökíti meg. Afféle jegyzeteket, festészeti naplót készít... Közben persze, leköti az egyetem, a tanítás is. Azt meséli: rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani, így aztán alig várja, hogy jusson elég ideje a műteremben bíbelődni... Szegedi Csaba úgy érzi, meghatározóak voltak számára azok az évek, amelyeket Németországban töltött vendégművészként, ösztöndíjasként. Talán a német építészet hatására is akart energiagazdaságos házat kialakítani:

- Nemcsak a napfényt gyűjtjük össze, hanem az esővizet is, azzal locsolunk, azzal öblítjük a WC-t. A műterem pedig a pinceszinten kapott helyet, ezért kevesebbet kell ott fűteni...

Persze, láthatóan Szegediéknél a növények a lakás minden pontján remekül érzik magukat: jelzik ezt a gyönyörű fácskává nőtt fikuszok, jukkák, orchideák no és a furcsa formájú kaktuszok: az utóbbiak közül különösen egy euforbia nevű növény vált ki belőlem elragadtatást.

- A burkolat és a fal színének megválasztásával is arra törekedtünk, hogy fokozzuk a mediterrán jelleget - mondja Csaba, aki maga festette a falat is: magától talált rá a technikára, amitől kialakult a meleg hatású felület. Persze, hozzáteszi, szerencséje van, hogy a feleségével, Gabival a a lakberendezés minden kérdésében egyetértenek. Csaba szereti a régi bútorokat is. Barátaival 20-25 évvel ezelőtt gyakran jártak gyűjtőkörútra, így tett szert az asztalként szolgáló festett ládára. Az egyik szekrény faragott lábát pedig dunaújvárosi művész-kollégája - akivel közös műterműk volt - szerette volna beépíteni az egyik képébe. Csaba ezt akadályozta meg, amikor megvette tőle.

Házigazdánk másik kedvence persze, érthetően a műterem, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás, és a tetővilágításnak köszönhetően fantasztikusak a fények: inspiráló közeg ez, ahol lehet zenét hallgatni, rajzolni, festeni... Az ablakban a nap rásüt Csaba üveggyűjteményére is: külön csoportban sorakoznak a kék, és külön a zöldes-barnás árnyalatú üvegek.  A műterem egyik szegletében még az amerikai élményekből táplálkozó művek sorakoznak, de Csaba mostanában a Velencei-tó és környéke változásait figyeli és örökíti meg. Afféle jegyzeteket, festészeti naplót készít... Közben persze, leköti az egyetem, a tanítás is. Azt meséli: rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani, így aztán alig várja, hogy jusson elég ideje a műteremben bíbelődni... Szegedi Csaba úgy érzi, meghatározóak voltak számára azok az évek, amelyeket Németországban töltött vendégművészként, ösztöndíjasként. Talán a német építészet hatására is akart energiagazdaságos házat kialakítani:

- Nemcsak a napfényt gyűjtjük össze, hanem az esővizet is, azzal locsolunk, azzal öblítjük a WC-t. A műterem pedig a pinceszinten kapott helyet, ezért kevesebbet kell ott fűteni...

- A burkolat és a fal színének megválasztásával is arra törekedtünk, hogy fokozzuk a mediterrán jelleget - mondja Csaba, aki maga festette a falat is: magától talált rá a technikára, amitől kialakult a meleg hatású felület. Persze, hozzáteszi, szerencséje van, hogy a feleségével, Gabival a a lakberendezés minden kérdésében egyetértenek. Csaba szereti a régi bútorokat is. Barátaival 20-25 évvel ezelőtt gyakran jártak gyűjtőkörútra, így tett szert az asztalként szolgáló festett ládára. Az egyik szekrény faragott lábát pedig dunaújvárosi művész-kollégája - akivel közös műterműk volt - szerette volna beépíteni az egyik képébe. Csaba ezt akadályozta meg, amikor megvette tőle.

Házigazdánk másik kedvence persze, érthetően a műterem, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás, és a tetővilágításnak köszönhetően fantasztikusak a fények: inspiráló közeg ez, ahol lehet zenét hallgatni, rajzolni, festeni... Az ablakban a nap rásüt Csaba üveggyűjteményére is: külön csoportban sorakoznak a kék, és külön a zöldes-barnás árnyalatú üvegek.  A műterem egyik szegletében még az amerikai élményekből táplálkozó művek sorakoznak, de Csaba mostanában a Velencei-tó és környéke változásait figyeli és örökíti meg. Afféle jegyzeteket, festészeti naplót készít... Közben persze, leköti az egyetem, a tanítás is. Azt meséli: rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani, így aztán alig várja, hogy jusson elég ideje a műteremben bíbelődni... Szegedi Csaba úgy érzi, meghatározóak voltak számára azok az évek, amelyeket Németországban töltött vendégművészként, ösztöndíjasként. Talán a német építészet hatására is akart energiagazdaságos házat kialakítani:

- Nemcsak a napfényt gyűjtjük össze, hanem az esővizet is, azzal locsolunk, azzal öblítjük a WC-t. A műterem pedig a pinceszinten kapott helyet, ezért kevesebbet kell ott fűteni...

- A burkolat és a fal színének megválasztásával is arra törekedtünk, hogy fokozzuk a mediterrán jelleget - mondja Csaba, aki maga festette a falat is: magától talált rá a technikára, amitől kialakult a meleg hatású felület. Persze, hozzáteszi, szerencséje van, hogy a feleségével, Gabival a a lakberendezés minden kérdésében egyetértenek. Csaba szereti a régi bútorokat is. Barátaival 20-25 évvel ezelőtt gyakran jártak gyűjtőkörútra, így tett szert az asztalként szolgáló festett ládára. Az egyik szekrény faragott lábát pedig dunaújvárosi művész-kollégája - akivel közös műterműk volt - szerette volna beépíteni az egyik képébe. Csaba ezt akadályozta meg, amikor megvette tőle.

Házigazdánk másik kedvence persze, érthetően a műterem, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás, és a tetővilágításnak köszönhetően fantasztikusak a fények: inspiráló közeg ez, ahol lehet zenét hallgatni, rajzolni, festeni... Az ablakban a nap rásüt Csaba üveggyűjteményére is: külön csoportban sorakoznak a kék, és külön a zöldes-barnás árnyalatú üvegek.  A műterem egyik szegletében még az amerikai élményekből táplálkozó művek sorakoznak, de Csaba mostanában a Velencei-tó és környéke változásait figyeli és örökíti meg. Afféle jegyzeteket, festészeti naplót készít... Közben persze, leköti az egyetem, a tanítás is. Azt meséli: rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani, így aztán alig várja, hogy jusson elég ideje a műteremben bíbelődni... Szegedi Csaba úgy érzi, meghatározóak voltak számára azok az évek, amelyeket Németországban töltött vendégművészként, ösztöndíjasként. Talán a német építészet hatására is akart energiagazdaságos házat kialakítani:

- Nemcsak a napfényt gyűjtjük össze, hanem az esővizet is, azzal locsolunk, azzal öblítjük a WC-t. A műterem pedig a pinceszinten kapott helyet, ezért kevesebbet kell ott fűteni...

Házigazdánk másik kedvence persze, érthetően a műterem, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás, és a tetővilágításnak köszönhetően fantasztikusak a fények: inspiráló közeg ez, ahol lehet zenét hallgatni, rajzolni, festeni... Az ablakban a nap rásüt Csaba üveggyűjteményére is: külön csoportban sorakoznak a kék, és külön a zöldes-barnás árnyalatú üvegek.  A műterem egyik szegletében még az amerikai élményekből táplálkozó művek sorakoznak, de Csaba mostanában a Velencei-tó és környéke változásait figyeli és örökíti meg. Afféle jegyzeteket, festészeti naplót készít... Közben persze, leköti az egyetem, a tanítás is. Azt meséli: rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani, így aztán alig várja, hogy jusson elég ideje a műteremben bíbelődni... Szegedi Csaba úgy érzi, meghatározóak voltak számára azok az évek, amelyeket Németországban töltött vendégművészként, ösztöndíjasként. Talán a német építészet hatására is akart energiagazdaságos házat kialakítani:

- Nemcsak a napfényt gyűjtjük össze, hanem az esővizet is, azzal locsolunk, azzal öblítjük a WC-t. A műterem pedig a pinceszinten kapott helyet, ezért kevesebbet kell ott fűteni...

Házigazdánk másik kedvence persze, érthetően a műterem, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás, és a tetővilágításnak köszönhetően fantasztikusak a fények: inspiráló közeg ez, ahol lehet zenét hallgatni, rajzolni, festeni... Az ablakban a nap rásüt Csaba üveggyűjteményére is: külön csoportban sorakoznak a kék, és külön a zöldes-barnás árnyalatú üvegek.  A műterem egyik szegletében még az amerikai élményekből táplálkozó művek sorakoznak, de Csaba mostanában a Velencei-tó és környéke változásait figyeli és örökíti meg. Afféle jegyzeteket, festészeti naplót készít... Közben persze, leköti az egyetem, a tanítás is. Azt meséli: rengeteg terve van, amit szeretne megvalósítani, így aztán alig várja, hogy jusson elég ideje a műteremben bíbelődni... Szegedi Csaba úgy érzi, meghatározóak voltak számára azok az évek, amelyeket Németországban töltött vendégművészként, ösztöndíjasként. Talán a német építészet hatására is akart energiagazdaságos házat kialakítani:

- Nemcsak a napfényt gyűjtjük össze, hanem az esővizet is, azzal locsolunk, azzal öblítjük a WC-t. A műterem pedig a pinceszinten kapott helyet, ezért kevesebbet kell ott fűteni...

- Nemcsak a napfényt gyűjtjük össze, hanem az esővizet is, azzal locsolunk, azzal öblítjük a WC-t. A műterem pedig a pinceszinten kapott helyet, ezért kevesebbet kell ott fűteni...

- Nemcsak a napfényt gyűjtjük össze, hanem az esővizet is, azzal locsolunk, azzal öblítjük a WC-t. A műterem pedig a pinceszinten kapott helyet, ezért kevesebbet kell ott fűteni...