Egy szeletnyi angol vidék Pázmándon

Kívülről nézve csak egy barna házikó az állatorvos házaspár otthona. Molnár József és Csernavölgyi Anna álma Pázmándon valósult meg egy 2400 négyzetméteres telken, amely hamarosan a velencei Uliczki Dórának köszönhetően angolkertként tündököl majd. A barna házikó azonban teljesen más világot takar. Modern, mégis igazán vidékies hangulatú, világos, napsütéses otthont tervezett ide a háziasszony.

– Amikor elkezdtünk építkezni, mondhatni szerencsénk volt, mert előtte már hat évig tervezgettük, mi hogyan legyen, tehát volt idő gondolkozni. Nézegettem a stílusokat, főképp a Pinteresten merítettem ihletet. Az angol country stílus nagyon megtetszett az osztott ablakokkal, fehér nyílászárókkal, fehér metro csempékkel, így hát emellett döntöttem – meséli Anna. Ez volt a kiindulási alap.

– Még egy online lakberendezési tanfolyamon is részt vettem, ahol sokat segítettek abban, hogy kitartsak az elképzelésem mellett, akkor is, ha a mesterember azt mondja, ezt nem így szokták – mondja a hobbi lakberendezővé avanzsált háziasszony, akinek fő törekvése az egységesség volt. Megnyilvánul ez a réz ablakfogantyúkban, csaptelepekben és bútorfogantyúkban is, amelyek számos álmatlan éjszakát okoztak Annának, mire megtalálta a megfelelőket. Ezekhez majd még keresnek rézlámpákat is, amelyeket azonban csak később szerelnek fel. Az egységesség a konyha elektronikai eszközeiben is megnyilvánul – Annának ugyanis határozott elképzelése volt, hogy vajszínű berendezéseket szeretne a világos konyhabútorhoz. Ám ezeket itthon nem találta meg – így a sütőt Romániából rendelte, a szagelszívót Csehországból, a mikrosütő pedig Oroszországból érkezik. A természetesség és egységesség a fafelületekben is egyértelműen megnyilvánul: a padló olajozott tölgy svédpadló, keményfa. Karcolódik, mesél tapasztalatairól a háziasszony, tehát vigyázni kell rá. Emellett tölgy a munkapult és a gerendák is. Macerás, teszi hozzá, mert foglalkozni kell vele, olajozni pár havonta, ugyanis a használati nyomok meglátszódnak rajta. Van hozzá svédpadlóra való olaj, amellyel fél óra alatt le lehet kezelni a felületeket – tudjuk meg –, viszont utána 1 napig nem lehet rámenni, hozzányúlni. – Viszont nagyon természetes hatást ad ez a típusú felület, amely gyakorlatilag behozza a természetet a lakásba. Amikor a kert is kész lesz, csodás lesz – örvendez Anna, aki egyébként is próbál minél kevesebb műanyagot használni, törekszik inkább a fa, fém használati tárgyakat, tárolókat előnyben részesíteni. A család számára fontos volt, hogy legyen egy olyan központi hely, ahol mindannyian együtt lehetnek:

– A nappaliban éljük az életünket, s mivel szeretek főzni, ezért ezt a kettőt össze akartam kötni egy nagy amerikai konyhával, asztallal. Azt hiszem, ez elég jól sikerült, az asztal egyik felén étkezünk, középen tanulunk, a másik felén puzzle-ozunk. Mindenkinek megvan a helye, és jó érzés tudni, hogy együtt lehet a család. Ez volt a nagy álmom.

Az osztott ablakkeret a lakás egyik fő motívuma, amit függönnyel vétek lenne eltakarni, vélekedik Anna. Nem is nagyon van rá szükség, ugyanis a ház az utcától 20 méterre épült, hátrafelé pedig mező van. Nem nagyon látnak be a belső terekbe, így a függöny is csak dekorációként lesz majd az ablakon; római vászonrolót tervez rá Anna: – De nem fogom leengedni szerintem sosem. Van két háromszög ablak is, tehát gyakorlatilag az egész nappali fényárban úszik reggeltől estig, amit mi nagyon szeretünk. Maximum az utca felé néző ablakokon lesz olyan függöny, amit le fogunk engedni.

Az udvarra angolkertet álmodott meg a háziasszony, s mivel állatorvosok, ezért a virágoskert mellett természetes, hogy lesz egy kutyás terület is, ahol kedvükre játszhatnak majd a négylábú családtagok is. A hátsó teraszon pergola lesz, növényekkel befuttatva. A tervek szerint lonc, lila akác lesz a fő vonulata ennek a résznek. Persze a virágosítás egy külön szakma, hangsúlyozza Anna, amelyhez Uliczki Dóra ért – ő tudja, hová mit kell ültetni ahhoz, hogy mindig legyen nyíló virág.

– Eddig, ahol laktunk, mindig átutazónak éreztük magunkat. Nem sokat foglalkoztunk a házzal, kerttel, mert tudtuk, hogy nem sokáig leszünk ott. Amikor megvettük a pázmándi telket, még sokáig – az építkezés alatt is – az ottani vályog parasztházban laktunk. Itt és most érzem először, hogy megérkeztünk. Végre otthon vagyok.