A virágok színes kavalkádot adnak az erkélyen

Kiválóak erre a célra a különféle petúniák, akár a hagyományos méretű, akár a kisvirágú fajták. A lila és fehér színű ausztrál százszorszép ugyancsak szépen mutat összeültetve. Átlagos vízigényű, de a szárazságot nem tűri. Amint a petúniát, ezt is ajánlott visszavágni elvirágzás után, de általában minden futónövényt lehet, sőt, kell is. Vissza kell tehát vágni drasztikusan, akármilyen kegyetlennek is tűnik, hiszen ezzel szép formát is kap egyúttal a növény. Igaz, akkor egy ideig nem gyönyörködhetünk a virágaiban, de azt követően annál inkább meghálálja a türelmünket.

Összességében egy szezon alatt így sokkal több virágot hoz, mint ha nem vágnánk vissza. A fuksziával szintén ez a helyzet, a vezércsúcs eltávolítása után növekedésnek indulnak az oldalhajtások. Némelyik fukszia hatalmas virágfeje szinte lehúzza a növény ágait, mások mélybordó virágszíne tartja fogva a tekintetet. A bakopa egy viszonylag még kevésbé ismert virágunk, csüngő, de nem hosszan futó. Nagyjából 40-50 centiméter hosszúra fut le. Fehér, lila és pink színűek a virágai.

A vaníliavirág gyorsan nő, virágjának illatáról kapta a nevét. Megosztó növény, némelyek esküsznek rá, hogy csak félárnyékban virul, de a kertésznél tavaly egész nyáron sütötte a nap, mégis jól bírta. Igaz, az öntözésére oda kellett figyelni. A kertészetben az állómuskátlik új színei is megjelentek, illetve némelyik hatalmas méretével tűnik ki. Egy nagy öreg vájlingban, mosófazékban, talicskába ültetve jól mutat. Rá is érvényes, ami a többi virágra: ne akarjuk, hogy bonsai legyen, adjunk akkora helyet a gyökere fejlődéséhez, amekkora maga a növény is attól felfelé – tanácsolja a kertész.