A kemence átformálhatja a teret

Ebbe az irányzatba tökéletesen beleillik, hogy a hagyományos népi építészet elemeit beemeljük, illetve alkalmazzuk a lakberendezésben éppúgy, mint magában az építészetben. Homlokzatok, ablakkialakítások, kerítések, kapuk árulkodnak arról, hogy gyökereik valahol a népi építészetben rejlenek. Még csak nem is kell feltétlenül egységes képet nyújtaniuk, egy modern architektúrába tökéletesen beleilleszkedik egy-egy elem, amely talán elsőre érdekes választás. Sőt alkalmazását a funkcionalitás sem mindig indokolja, de valójában a megbontott egyneműség erősíti az összhatásokat.

Az esetek többségében régi házak modernizálása esetén próbálják az építtetők leginkább felidézni az autentikus népi megoldásokat, bár természetesen modernizálva, a mai kor követelményeinek megfelelő módon. Ritkán választja valaki például a nádfedést, mégolyan természeti környezetben sem, ahol ez amúgy kínálná magát. Igaz, ma már jó mestert sem találni könnyen.

A házak, lakások belsejének kialakításánál persze sokkal egyszerűbb a helyzet. Népi bútorok, szőttesek, edények, akár hordoznak népművészeti értéket, akár csak stilizálnak, könnyen beilleszthetők bármilyen stílusú berendezésbe. Egy-egy darab vagy akár egy egész szoba, elfogadható, élhető környezetet eredményez. Vannak kreatív, ötletes megoldások, amikor a tér kihasználása párosul esztétikai és funkcionális értékekkel.

Felvételünk egy Vas megyei faluban készült, ahol a ház átépítésekor nem lehetett egybenyitni a teljes teret, megmaradt egybeszögellés, egy elég jellegzetes, mondhatni a térbe durván belelógó sarokkal. A megoldás – amelyet nem is hivatásos építész, hanem a ház tulajdonosai találtak ki –az lett, hogy az éles és zavaró sarok, vonalak, egyenes falsíkok egy gömbölyített formában oldódjanak fel, anélkül, hogy zavaró látványt kölcsönözzenek a helyiségnek. Egy búboskemencét idéző karcsú építmény került a sarokba, amely egyébként kemenceként nem funkcionál, sőt nem is annak van megépítve, viszont ülőpad veszi körbe. Az „álkemence” meglágyítja, szó szerint meggörbíti a teret, elveszi az élek, sarkok és falak ridegségét, és közben – ez dicséretére szól a tulajdonosoknak – meg sem próbálja a valóság látszatát kelteni. Stilizál, szerethetővé téve ezáltal a teret, a helyiséget és magát az építménytis.

A modern helyiségben, amely konyhaként, étkezőként és nappaliként is funkcionál, a népi hagyományokat idéző kemence formája teljesen harmonikusan jelenik meg. A két falon, amelyek a sarkot, illetve a kemence helyét jelölik ki, a régi bekeretezett családi fotók, illetve az impozáns és színvonalas söröskorsó-gyűjtemény kapott helyet, szintén beleillik a miliőbe, amit a kemence formája teremt.

Így fonódik össze a múlt és jelen, a népi hagyomány, és annak modernizált, felhasznált változata. Az meg csak hab a tortán, hogy maga a ház egyvasi faluban található, ezért a betérő látogató számára valójában semmi meglepő nincsen a stilizált búboskemence látványában.

Az ilyen megoldások adott esetben akár továbbgondolásra is érdemesek lehetnek, erőltetni azonban a még oly jó ötleteket sem érdemes, ha nincsen megfelelő tér, hely, vagy éppen a beépített elem miatt a helyiségek funkcionalitása sérül.

Példánkban minden a helyén van, ráadásul a kivitelezés is nagyon jó minőségű, esztétikailag is megfelel az igényeknek.

A környező falak díszítéséből látszik, hogy nem feltétlenül kell további népi jellegű tárgyakkal, megoldásokkal ráerősíteni a látványra, az önmagában is tökéletesen megállja a helyét, harmonikus és otthonos, jó érzéseket kelt.