A felületek minősége hosszú távon meghatározza például a takaríthatóságot

Az, hogy milyen anyagból készül a konyhabútor, főképp anyagi kérdés, ez vitathatatlan. A legolcsóbb lamináltak inkább „kirakatkonyhába” jók, mert ahol gyakran főznek, ott sok a pára, melynek hatására könnyebben tönkremegy a laminált felület – az élek mentén feldagadhat. Tisztíthatóság szempontjából a műanyagos felületek talán a legpraktikusabbak. A fa, amely drágább és szebb, azonban könnyebben elszíneződhet, nehéz letakarítani róla a zsírt, és rendszeresen kezelni kell. A modern, fényes felületek pedig végképp inkább címlapra valók, mint valódi családok otthonába – nehéz a foltmentes takarítása, és könynyen karcolódik. A konyha

pultok tervezésekor érdemes nemcsak felülre, de alulra is hőálló műanyag bevonatot kérni, ha előre tudjuk, hogy mosogatógép kerül alá. A fólia megvédi a felületet a párától.

Kérdés szokott lenni a mosogató és csepegtető felülete: inox, gránit vagy kerámia? A gránit érdes, matt felület, amely manapság nagyon divatos, sokan szeretik, mert a vízkő nem látszik meg rajta. Viszont hosszú távon foltosodik, az érdes felületet ugyanis nehéz takarítani. Elegáns megoldás még a kerámia, ami viszont törékeny, egy több kilós, nehéz tárgy ráejtésekor lepattanhat róla egy darab. Az inoxot a vízfoltok miatt nem szeretik a háziasszonyok, ellenben hosszú távon is tartós, és aki rálel a megfelelő takarítási technikára, folt- és törésmentes anyagra számíthat.