Auksz Éva: Az angol királynő, ha betérne, biztosan ebből enné a főtt tojást

Őze Áron és Auksz Éva neve sokak számára ismerősen cseng. A házaspár mindkét tagja Dunaújvároshoz kötődik így, vagy úgy. Őze Áron színész 2016 óta a Bartók Kamaraszínház igazgatója, megbízását a napokban további öt évvel meghosszabbították. Feleségét, Auksz Éva színésznőt gyermekkora és színészi munkássága is Dunaújvároshoz köti. Ezúttal arra kértük a színész házaspárt, meséljenek személyes kedvenceikről, otthonukhoz és a szakmájukhoz kapcsolódóan.

Otthonuk könyvespolcán egy – valószínűleg – afrikai eredetű, kis méretű ütőhangszer áll. A dísztárgy első rendezésének emlékéhez repíti vissza a dunaújvárosi színház első emberét.

– Életem első nagyszínpadi rendezését készítettem, Rostand-tól a Cyrano de Bergeracot a Pesti Magyar Színházban, Iglódi István mesterem bízta rám ezt a feladatot. Nagy megtiszteltetés volt, hogy megbízott bennem, és nagyszínpadon megrendezhettem a Cyranót. Ennek a főszereplője Cserna Antal volt, akivel nagyon jól együtt tudtunk dolgozni. Premierbankettre kaptam tőle ezt a kongát. Azért volt megható, és azért őrzöm ezt a mai napig is – pedig nem vagyok nagy tárgyőrizgető, nem szeretek múzeumban élni a mindennapokban –, mert az aljára felírta Cserna Tóni, hogy „Ha ezt a kongát ütöd, akkor én bármikor jövök” – kezdte Őze Áron. – Nagyon kedves a szívemnek ez a tárgy, mert iszonyatosan nagy bizalmat jelent. A színpadi munka bizalom nélkül nem megy, pláne egy Cyranót alakító kolléga és a rendező között – de igaz ez minden más esetben is. Ezt a bizalmat írta ő le ezekkel a szavakkal. Megtiszteltetés volt, és nagyon jól is esett a lelkemnek.

A házaspár gyermekei néha kezükbe veszik a nem mindennapi történetet hordozó hangszert. Otthonukban szintén központi helyen áll egy nőalakot ábrázoló szobor, amit fiatal – de már nem pályakezdő – színésznőként kollégáitól kapott Auksz Éva.

– Amikor Sopronban bemutattuk az Orfeusz az alvilágban című Offenbachdarabot, akkor kaptam ezt az elképesztően gyönyörű szobrot, méghozzá olyan neves művészektől, mint Avar István, Kállai Ferenc, Makay Sándor és Agárdy Gábor. Négyüktől kaptam, de igazából Gabi bácsi intézte az egészet, szerintem ő volt a kitaláló. Én voltam Eurydice, Agárdy Gábor Styx Jankó, a másik három úr pedig a kukkolóm. Annyira megszerettek engem ebben a produkcióban, vagy annyira odavoltak a fiatalságomtól és az alakításomtól, hogy azt gondolták, meglepnek. Pedig az idősebb színészekre nem volt jellemző, hogy meglepik a fiatalokat a premier alkalmából. Nagyon meghatódtam tőle, elképesztően nagy élmény volt, hogy fiatal színésznőként valamilyen szinten kiérdemeltem a nagy öregek elismerését. Ez nagyobb elismerés, mint bármilyen díj – mesélt Auksz Éva a gyönyörű, karcsú nőalakot ábrázoló szoborról, amely a kollégák szerint küllemében pont úgy néz ki, mint a színésznő. Az előadások során kollégáival szinte családdá kovácsolódtak.

– Akkoriban leköltöztünk Sopronba, ott volt az első megmérettetésünk ezzel az előadással. Legalább két hétig ott voltunk, olyankor együtt reggeliztünk, együtt ebédeltünk, vacsoráztunk, szinte együtt éltünk. Annyi anekdotát életemben nem hallottam, mint akkor, Sopronban, a nagy öregektől. Ittuk a szavaikat. Soha nem felejtem el, Agárdy Gabi bácsi egyik reggelinél már nem bírta, szinte megőrült ezektől az éttermi kosztoktól, vágyott már a hazaira. Aztán megkérdezte a pincértől: „Ne haragudjon, bundás kenyér van?”, és csináltatott magának reggelire bundás kenyeret – emlékezett a színésznő. A munkájukhoz kötődő kedvenceik legalább annyira közel állnak Őze Áron és Auksz Éva szívéhez, mint a személyes favoritok. Őze Áron gyermekkora óta kötődik a harcművészetekhez. Ezen szenvedélyét mutatja az otthonukban található, régóta őrzött japán katana is, ami a világ legtökéletesebb fegyvere.

– Ez valóban egy Japánból érkezett kard, ajándékba kaptam akkor, amikor már aikidóztam – 20 évig űztem ezt a harcművészetet –, bár akkor még nem foglalkoztam iaidóval, azaz a kard művészetével. A szamurájok voltak ennek a nagymesterei. Azóta már űzöm is ezt a harcművészetet, de nem ezt a darabot használom, mert mi nem éles karddal harcolunk, hanem gyakorlóval. Az hegyes ugyan, de nem éles. Ez, ami a polcomon van, valóban egy borotvaéles, hajtogatott pengés japán fegyver. Néha előveszem, és gyakorlok vele, de nagyon oda kell figyelni, mert könnyen ott maradhat az ember ujja – mesélt a különleges darabról Őze, aki ebben a harcművészetben már fekete öves, ezzel valóra váltotta gyermekkori álmát. – Küzdősporttal kezdtem, cselgáncsoztam, dzsúdóztam, aztán karatéztam is. Kungfu is volt az életemben, akkor szagoltam bele a harcművészetekbe, aztán eljutottam az aikidóig, most pedig az iaido harcművészetét gyakorlom. Sosem lehet ennek az útnak a végére érni. Ez saját magunk teljes mértékű megtalálása, és a magunk felett aratott győzelem edzésről edzésre. A harcművészet ezen része távol áll az agresszivitástól, itt a legnagyobb küzdelmet az ember önmagával vívja.

A különlegességek sora még nem ért véget. Auksz Éva személyes kedvencét barátnőjétől, Karácsony Ágnes újságírótól kapta. Ez egy használati tárgy, ami a művészek otthonában dísztárgyként funkcionál. Születésnapjára kapta a színésznő, akinek első feladata az volt, hogy kitalálja, mi is ez a tárgy. Nos, a találgatások – érthető módon – nem értek célba.

– Mondtam én mindent: bonbontartó, csokitartó, nem igazán tudtam, mi lehet ez. Végül aztán a barátnőm elárulta, hogy ez egy szecessziós tojásmelegítő tartó. Nálunk a könyvespolc körül kapott helyet, nem a konyhában, úgyhogy nem ebből esszük a tojást, de egy nagyon szép darab. Elcsodálkoztam, hogy vajon mitől egyszerűsödik le ennyire az életünk? Régen nagyon figyeltek a részletekre, és nagyon finom dolgokat ki tudtak találni. Három darab tojást lehet belerakni, de még azoknak is van egy külön tartójuk, hogy véletlenül se tudjanak eldőlni, a meleget adó mécsesnek is megvan a helye. Elképesztő! Nagyon szeretem, és nagyon a szívemhez nőtt – mutatta Auksz Éva az antik dísztárgyat. Mint mondta, élesben még nem próbálta ki, de ha esetleg az angol királynő betérne, neki biztosan ebben kínálná fel a főtt tojásokat.