Látványos és mutatós a muskátli az ablakokban

Pedig eredetileg nem feltétlenül díszelgett –főleg nem edénybe ültetve – a magyar parasztházak ablakában vagy tornácán, inkább a sváb települések jellegzetes dísznövénye volt. Onnan került át aztán a magyar portákra. A panelházak erdejében a muskátlinak nem jutott hely, levegő, sokszor igény sem. Amikor kinyíltak a határok, és a szomszédos Ausztriában szinte minden családi házon özönszerűen nőtt a muskátli, akkor jött ismét divatba, igaz, sokkal inkább a futó fajtája, nem a hagyományos régi, álló, tömött virágú muskátli. Manapság ismét veszít a varázsából, pedig egészen különleges hangulatot tud adni szinte egész nyáron, sőt még az ősz elejébe nyúlóan is. Igaz, sok vele a gond. Először is teleltetni kell, majd a jó idő beköszöntével felfrissíteni, mielőtt újra kirakjuk őket a szabadba. A szárakat, régi hajtásokat, elszáradt leveleket folyamatosan le kell csipkedni, szintén folyamatosan öntözni, és bizony könnyen megtámadhatják különböző betegségek is, fertőzések, levéltetvek, gombásodás.

A szűrt napfényt jobban kedveli, mint a tűző napot, de az állandó árnyékot sem viseli el. Nem árt, ha időnként megfelelő tápoldatot is kap, kényes növény, még ha látványosan meg is tudja hálálni a törődést. A mélypiros muskátli színe hozza ki igazán a növény karakterét, talán a leglátványosabb is, de a vörös több árnyalatban kapható. Divat azonkívül a rózsaszín, a pink, valamint a fehér. A muskátlit többnyire balkonládákban ültetik, a futómuskátlit eleve nem is nagyon láthatjuk máshogy: kertben, földbe kiültetve ritkább. Habár meglepő és érdekes hatást tudunk vele elérni, főleg más, virágos növényekkel kombinálva. Ha cserépbe vagy ládába ültetjük, akkor is viszonylag szellősen tegyük a földbe, hiszen nagy a helyigénye, ez különösen igaz az álló muskátlira, amely akkor pompázatos igazán, ha valóban elég teret hagyunk neki a növekedésre.