Vesszőkosár és csuhéparipa

A fehérvári kézművesek egyesülete elhatározta, megismerteti a felnőtteket a régi mesterségek alapvető fortélyaival, a kézművesség hagyományaival. Hetente kétszer az egyesület tagjai mindig más-más technikákat mutatnak be. Olyanokat is, amelyekkel ki-ki szépítheti környezetét, otthonát. Legutóbb a szálasanyagok megmunkálásának rejtélyeivel ismerkedhettünk, volt, aki csuhébábokat készíthetett, más kosárfonással próbálkozhatott, természetesen szakmai segítséggel. Gelencsér Juli kézműves például egy fantasztikus lovacskabáb megformálására tanította Farkas Istvánnét, aki technikát oktat, és igyekszik mindig újabb feladatok elé állítani a gyerekeket, ezért aztán maga is szívesen tanul meg mindent, amit pedagógusként hasznosíthat. Magyarné Ambrus Erika pedig csak úgy hobbiból próbálkozik efféle kikapcsolódással: a lovacskának pedig örül majd a hatéves lánya, aki imádja a paripákat. Takács Istvánné Éva igazi lelkesedéssel magyarázta el Horgos Jánosnénak, mi is a csuhébaba-készítés menete.  Fessler Béláné kézművestől azt is elleshettük, miként készülnek csuhéból az apró karácsonyfadíszek: egy pici pólyásbaba vagy éppen az angyalka. Az apró babaarcok kialakításához ő takarmányborsót vagy cseresznyemagot használ. Magyar Imréné kézműves viszont virágkötőként ment nyugdíjba, azután fordult a csuhébábok világához. Az ő asztalánál a tanítvány éppen elkészült a munkával: Tenk Lászlóné pedagógus a férjével jött el a foglalkozásra. A férje régi vágya volt, hogy megtanuljon kosarat fonni, mert a nagypapája is foglalkozott ezzel, és ma is emlegeti, hogy munka közben élvezetesen mesélt nekik, az unokáknak. Tenk László is hasonló nagypapa szeretne lenni  a meséléshez már ért, már csak a kosárfonás van hátra, de Tolvaj Csaba és Kiss Róbert kézművesek segítségével ezt is könnyen megtanulja majd a Rác utcai kézművesházban.