Közös emlékzsinatot tartott a református és az evangélikus egyház

Az emlékzsinat előtt tartott sajtótájékoztatón Bogárdi Szabó István, az MRE zsinatának lelkészi elnöke kiemelte: sok kérdés van, amelyet a két egyháznak közösen kell megtárgyalnia. Emellett az emlékülés célja, hogy megerősítsék egymást szolgálatukban. Felidézte: a két egyház 266 évvel ezelőtt, 1791-ben Nagygeresden tartott utoljára közös zsinatot, akkor állapodtak meg a máig érvényben lévő szószék- és úrvacsorai közösségről.

A zsinat az egyház törvényhozó testülete, legfontosabb feladata, hogy megállapítsa az egyház tanait, alkotmányát, belső törvényeit, továbbá határoz az egyház működését érintő kérdésekről. A református zsinat 100, az evangélikus zsinat 75 tagú. A református és az evangélikus zsinat élén kettős elnökség áll: lelkészi, valamint világi elnök irányítja. A reformáció emlékévében szerte a világon és Magyarországon is arra emlékeznek, hogy Luther Márton Ágoston-rendi német szerzetes, teológus 1517. október 31-én függesztette ki az egyházi megújulást követelő 95 tézisét a wittenbergi vártemplom kapujára. Ettől a naptól számítjuk a reformáció kezdetét.

Hafenscher Károly, az MEE zsinatának lelkészi elnöke a közös tanúságtétel fontosságát hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a mai magyar szekularizált társadalomban nem az érdekli az embereket, hogy ki melyik felekezethez tartozik, hanem az, hogy tudnak-e hitelesen tanúságot tenni Jézus mellett.

Huszár Pál, az MRE zsinatának világi elnöke arról beszélt, hogy a reformációnak Magyarországon a hitújítás mellett nemzetmegtartó szerepe is volt. A magyar nyelvű szentírás és igehirdetés, a könyvnyomtatás és a hitvitázó irodalom, a protestáns iskolarendszer, amely közéleti szerepvállalásra is nevelt, mind a mai napig érezteti hatását – mondta.

Abaffy Zoltán, az MEE zsinatának nem lelkészi elnöke elmondta, hogy Magyarországon és a határon túl az evangélikus és református gyülekezetek több száz közös megemlékezést tartottak az emlékévben, és reményét fejezte ki, hogy folytatódnak az ökumenikus találkozások.

A rendezvény istentisztelettel kezdődött a fasori evangélikus templomban, majd a fasori református templomban tartották meg az emlékülést, amelyen a két egyház közös nyilatkozatot fogadott el.

A dokumentumból kiderül, hogy a két egyház a reformációra máig tartó folyamatként tekint, mert meggyőződésük szerint az ötszáz évvel ezelőtt elindult megújulásra „ma is szükség van az igazságtalanságoktól gyötört, háborúkkal sújtott világban”. A felek a reformáció 500. évfordulóján újra elkötelezik magunkat „a testvéri egységre, az évszázados sebek gyógyítására, az anyaszentegyház szolgálatára minden nemzet és közösség javára”.

(Borítóképünkön a református és az evangélikus egyház közös zsinatának ülése a budapesti fasori református templomban. Forrás: Asszonyi Eszter / reformatus.hu)