Március 15-i ünnepség Ráckeresztúron

A sportcsarnokban a himnusz eléneklése után az Mosoly óvoda Micimackó csoportjának a toborzója következett. Díszes ruhába öltözött kislányok búcsúztatták a huszároknak öltözött kisfiukat, akik fakarddal, faparipán vonultak a nemzetiszínű lobogó alatt a csatába.

Versbe szedve mondták el a kokárda és a zászló színeinek jelentését.

Piros szín a szeretetért,/ és a szabadságért, /fehér szín az emberségért, /és a barátságért./

Zöld szín erdőkért, mezőkért,/ rügyező hajtásért,/ reményteli, felvirágzó/ szép Magyarországért. Valóban, ilyen idős korban kell mindezt megtanulni és megtanítani, a hazaszeretetet, a történelmünket, hogy tovább tudják adni majd gyerekeiknek és az ő gyerekeinek.

Dienes Gábor alpolgármester Úr az ünnepi megemlékezésében elmondta: - „Amikor Ráckeresztúr utcáit járjuk, 1848 hősei köszönnek vissza ránk, anélkül, hogy tudatosulna bennünk, ugyanis utcát neveztünk el ezekről az emberekről. Ők akkor harcba szálltak a magyar szabadságért, nemzetünk megmentéséért. Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Bem, Jókai; néhány név, településünkön megtalálható néhány utca neve a teljesség igénye nélkül.

. Az 1848–49-es hősöknek a nevét csak töredékében olvashatjuk a könyvekben. Azt azonban tudnunk kell, hogy a szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki. A szabadságot az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és tenni akaró egyének teremtették meg. A polgári forradalom lehetőségét az emberek összefogása vívta ki. Akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta, hogy tudták: nagy dolgokra képesek, ha összefognak. Ők tetteikkel bebizonyították, hogy bár „egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”.

Ez igaz az ország, a nemzet egészére és igaz szűkebb környezetünkre, Ráckeresztúrra!

Az elmúlt években összefogás tapasztalható szűkebb környezetünkben is, településünk határain belül, melynek szemmel látható, kézzel fogható eredménye van. Pénzünk ugyan kevés, de bebizonyosodott, hogy nem minden pénz kérdése, jó szándékkal, odafigyeléssel, tettrekészséggel sok minden megvalósítható. Szebb, gondozottabb, virágosabb lett a falu, intézmények újultak meg, amelyhez kellett a lakosság odaadó munkája. A jó ügyek mellé odaállt a falu lakossága és szívből kívánom, a nehézségek ellenére ne fogyjon el a lendület, ami jelenleg településünket jellemzi.”

A Petőfi Sándor általános iskola negyedik osztályos tanulói az 1848/49 - es forradalom és szabadságharc történelmi eseményeit elevenítették fel prózában, elbeszélésben, versekben. Petőfi, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Bem, Jókai részvételét szerepét, írásuknak egy - egy szilánkját bemutatva.  A Tizenkét pontot olvasták föl, amire még ma is mindenki hivatkozik. Így majd négy emberöltő távlatában, három évszázadon átívelve, még mindig zsinórmértéknek számít.

Három órakor, amikor megszólalt a templomunk nagyharangja, a zsúfolásig megtelt tornacsarnok ünneplő közönsége, iskolások, óvodások, felnőttek, gyerekek, felállva szavalták a Nemzeti dalt, a 1848-as forradalom himnuszát. Egy szívvel, egy lélekkel, egy időben bekapcsolódva az ország, a nemzet, a Haza vérkeringésébe.

A Hősök kertjében helyezték el a megemlékezés koszorúit az intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek.

Formabontó, szokatlan, kedves gesztussal zárult a március 15.-i ünnepség Ráckeresztúron.

A falunkban élő cukrászmester, Skoperda Péter felajánlott egy tortát a mai ünnepségre, amely Petőfi képével volt díszítve.

A koszorúzás helyszínén lett felvágva a finom, „nemzeti csoki torta” és a résztvevők apraja – nagyja megkóstolhatta a nagylelkű adományt.

Talán még sokan emlékezünk a Kossuth Rádió hajdan volt szünetjelére:

Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!