Vezetoi változatok

Van a nyugodt, megfontolt, némileg önzo típus, aki úgy gondolja, egyedül közlekedik, más le van... ejtve. Behajt a keresztezodésbe, balra fordul, aztán csigalassúsággal halad tovább. Elégedett, o már átjutott. Akad olyan, aki szórakozik is zöldnél nem indul, bevárja a sárgát, akkor kilo, hátha a másik ott ragad. Létezik az ugrálós-szivatós fajta. Szinte belebújik a kocsi seggébe, majd letol az útról, hirtelen sávot vált, bevág a másik elé, lehetoleg úgy, hogy a fékre kelljen taposni. Mégis o rázza az öklét.
A rend egyenruhás orei is többfélék. Egyik-másik városban rááll a 48-ra, autópályán a 128-ra, és talán elégedetten konstatálja, milyen méretes karaván araszol mögötte. A másik rohan szolgálni és védeni, úgy váltogatja a sávokat, nyomja a gázt, mint a Taxi soforje. Ha más csinálná, talán meg is állítaná. S persze találkozik az ember kombinatív egyéniséggel is. Múltkor a keresztezodésig a sávváltós-cikázós stílust hozta, a lámpánál türelmesen megvárta a "narancssárgát", aztán kilott. Én ott ragadtam.
S nem dudáltam. Még megbüntettek volna.