Lilahagyma odafent

A madridi járat gépe enyhe légörvénybe került, ezért a Boeing teste finoman remegni kezdett, mint köröm mellett a kocsonya. Néztem a felhőket, amelyek felülről nagyobbnak látszanak és szebbek, mint a földről, olyanok, mintha angyalokat várnának hancúrozásra. Látni véltem meztelen testüket amint elmerülnek a felhőhabokban, amikor az orromat furcsa, egy repülőgép fedélzetén igen szokatlan szag csapta meg. A látomás szertefoszlott, körülpillantottam, s nem akartam hinni a szememnek velem egy sorban három utas lilahagymát szeletelt, mellé üvegből sört ivott, a lehajtható asztalkán kiterítve várt végzetére a paradicsom, a paprika, az oldalszalonna. A járaton nem volt ingyen étel és ital, így a hazulról hozott elemózsia fogyasztása nem csak jó ízlést, de szabályt is sértett. A spanyol légikisasszony meresztette a szemeit, de nem szólt, én pedig attól tartottam, honfitársaim ennyire otrombák. Aztán az egyikük megszólalt románul, s megnyugodtam. A világban minden a helyére került, képzeletemben a puttók is visszamásztak a felhők tetejére.