Kapussors, avagy így kell csinálni...?

Azt mondják, nem ügyetlen, így  talán nem is véletlen, hogy hazája utánpótlás-válogatottjában is többször szerephez jutott. Egy ízben még az élvonalban is  láthatták a nézők, s ez a szám akár több is lehetne. Adva van egy másik kapus, aki az előbbinél pár évvel fiatalabb, s hazájában szintén nagy tálentumként tartják nyilván, ő is tagja az ottani válogatottnak. Na már most, főszereplőink immár egy klub játékosai, de csak egyikük részesülhet abban a kegyben, hogy hétről hétre bizonyítson a ketrec előtt. Mert az elsőt váratlanul leírta a klub legfőbb atyaúristene, s az újjonan érkezőt parancsolta a ketrec elé.   Pedig a leírt az elmúlt egy évben a csapat egyik, ha nem a legjobb játékosának számított, s nagy érdemei voltak a bajnoki éremben. Voltak, de ez már a múlt. Az új idényben  három összecsapáson még ő brillírozott, aztán helyet cserélt a másikkal. Aki most lett nagykorú, s  tehetség ide, vagy oda, de még nem érett meg a feladatra. Ám a feltétlen bizalmat mégis ő élvezi, még ha pontokban mérhető súlyos árat fizet is érte a csapat. Tényleg,  így és ezt kell  csinálni...?